Világítótorony a torkolatnál, a hajócska már a Duna vizét fodrozza

Olvasom, hogy készítettek nemrégiben egy felmérést a kisiskolások körében: mennyire taksálják azt a tudást, amelyet az oktatóiktól kapnak. Elegendő-e az a jövőbeni munkájukhoz? -- faggatták őket reménykedve a lélek ragtapaszolásával (is) foglalkozó szakemberek. De bizony arcukra dermedt a korai öröm mosolya: a megkérdezetteknek mindössze a 2,8%-a adott igenlő választ. Bizony, nem kecsegtetőek az eredmények. Még annyi derű sincs bennük, mint a minduntalan napirendre kerülő, a tanügyesek, kultúrmunkások, valamint a medikusok fizetésének a növeléséről szóló hírlapi kacsában. Valamit visz a víz.
Ágat, pillepalackot, lilára puffadt, ésszerű ár alatt is hasztalan vesztegetett sertéspalántákat. A közelmúltig a még általam is bánáti ö-vel ejtett folyó, amelynek a partját diákjaimmal Szécsánytól Pancsováig keresztül-kasul bejártuk. A Temes. Van ugyan Tömös folyó is, de az a ,,románok”-nál található, és mindössze 50 km hosszú. Több mint 150 évvel ezelőtt maroknyi, kb. 1500 főnyi székely sereg védte ott Erdélyt 1849. június 19-én és 20-án a mintegy harmincezres orosz haderővel szemben.
Ez a ,,mienk”, a 359 km hosszú, 13,085 km2-nyi vízgyűjtő területű, bal oldali Duna-mellékfolyó az elmúlt években követelt magának megkülönböztetett figyelmet Módosnál és Káptalanfalvánál egy ,,mesterséges” gátszakadást követően. És míg egy, a telni nem akaró varsáját emelgető, hiányos kézfejű alkalmi halász áradáskori történeteivel nyűgözi le gyerkőceimet, jómagam a 28-ban lerakott síneket zoommolom a Bóka és Szécsány közötti árva vashídon. Még át lehet rajta ugyan lépkedni, de a valamikori pallóinak zöme már az újgazdagok birkakarámjába van beépítve. Mert pénzért mindent lehet. Akár műemléket is rombol(tat)ni. A szóban forgó híd a szó szoros értelmében az: műemlék. De mivel nem megy át rajta semmilyen vasparipa, szét kell hát szedni! Hallottunk ennél cifrábbakat is, sorsát illetőleg, de ha több is mint puszta mendemonda, nem tudunk írásos bizonyítékokat felmutatni róla. Csúnya dolog az ilyesmi. A rombolás is, de a rágalmazás is.
A Temes a Szörényi-érchegységben ered, Karánsebestől 20 km-re délre a Déli-Kárpátokban. Az ókorban Tibiscus és Tibisis néven jegyezték. Mellékfolyói a Temesina, Pogányos és Berzava. Szerbia területén 118 kilométeren át hömpölyög. Keresztülfolyik a Bánságon, és Pancsovánál torkollik a Dunába. A folyamok násza fölött két megvakított világítótorony őrködik, kövei és a hozzá vezető ösvényeket ellepő szeméthalmok között pedig kígyók tekeregnek. Rejtett szimbolika. Szécsányban, Nezsényben, Tamáslakán, Orlódon, Farkaslakán, Bárándon, Ópáván, Szekerényben és Pancsován kutattak a torontálvásárhelyi hetedikesek a temesi hidak, gázlók után. Hóban, sárban, aszfalton és tomboló szélvihar közepette, mintegy 152 km utat járva be gyalogszerrel. åket a hatodikosok követték. Akadt, aki buzdított, és volt olyan is, aki szörnyülködött elszántságu(n)k felett. Valóban: beleférnek-e vajon az ilyen kirándulások a tananyagba? Be szabad-e engedni életünkbe a természetet, az ökoszisztémákat (és azok megőrzését, védelmét), a mások nyelve, kultúrája, hagyománya és meggyőződése iránti toleranciát? Ezzel, higgyék el, nem vagyok teljesen tisztában?! Mert bár sportolunk, táncolunk, és végső soron tanítunk is, gyakorta feneklünk meg a puszta versengésnél. Igen, önmagunk felett a legnehezebb diadalt aratni. Az önzőségen, a kivagyiság fitogtatásán, a felsőbbrendűség hangsúlyozásán, amit gyakran már az anyatejjel szív(t)unk magunkba.
Pedig másként is lehetünk nagyok, sőt óriásiak! Amikor a leggyöngébb társunknak is adunk esélyt, hogy velünk egyidejűleg érjen célba. Ettől kap igazi értelmet egy kirándulás, sokszorozódik örömünk egymás örömében, válik hiányosságunk jósággá egymásban.
S ha úgy tetszik, mindezek után akár a statisztikusok is újra előléphetnek tudálékos kérdőívükkel...