
A különleges hangulatú Zakopane, melyet Lengyelország téli fővárosának is szokás nevezni, természetes zöldövezetben, a Tátra lábánál fekszik. Az ország legmagasabban található alpesi jellegű üdülési központját évről évre turisták ezrei keresik fel. És nem csak télen.
A település vonzereje a Tátra, a városi rész 750—1000 méterrel a tengerszint felett terül el, Zakopane központja, a Krupówki és a Kościuszki utca kereszteződése 838 méteren van. Amikor megláttam az egyik utazási iroda adventi kínálatában, nekem is a sízés jutott róla elsőként eszembe, valamint az, hogy nem vagyok a téli sportok kedvelője. De mivel kalandvágyónak és felfedezőnek tartom magam, és vonzanak a még ismeretlen helyszínek, gondoltam, vágjunk bele! Az sem riasztott vissza, hogy oda is, és vissza is 10-12 órát kell a buszban tölteni, hogy nem egészen egy napon át élvezzük a csodát. Pedig Zakopanéra több időt is érdemes rászánni. Főleg, hogy termálfürdője is van, mely sokkal inkább a kedvemre való lenne, mint a fagyoskodás. De majd legközelebb! Így viszont elmondhatom, hogy mi már láttunk ezen a télen havat, habár ottjártunkkor még nem volt annyi, hogy a hely egyik híres programlehetőségét, a lovas szánkózást is kipróbáljuk. Újabb érv egy második látogatás tervezése mellett.
kép forrása: www.szallas.hu
Egyébként valóban Lengyelország egyik legismertebb és legrégibb síterülete, ahol az idény általában május 1-jéig tart. Zakopanéban összesen mintegy 50 kisebb-nagyobb sífelvonó működik, és a sípályák is nagyon különbözőek, a tanulók és a profik is megtalálhatják a maguk terepét. Mivel mi is vágytunk egy kis panorámára, és szerettük volna fentről is megnézni a várost, a Gubałówka gerincére közlekedő, drótkötél vontatású siklóvasutat vettük igénybe, melyre az utazási iroda előre megvásárolta a jegyeket. Mégis, amikor megláttuk az épület előtt tolongó hatalmas tömeget, egy kissé megijedtünk, hogy az egész kirándulásunk sorban állással telik el. Aztán viszonylag gyorsan feljutottunk az 1123 méter magasan lévő látogatóközpontba, az alkalmatosság ugyanis elég sok embert képes egyszerre szállítani, a menetideje 3 perc, és gyakran jár. Fent hamisítatlan ünnepi hangulat és természetesen bódésor fogadott bennünket forralt borral, forralt sörrel és minden más finomsággal, például kürtőskaláccsal is, melyet a következő felirat hirdetett: kurtoszkołacz.
Karácsonyi vásárban egyébként sem volt hiány, hiszen már a Gubałówkához igyekezve is átsiettünk egy hatalmas kézművespiacon, de magában a nyüzsgő, lüktető városközpontban, a Krupówki sétálóutcában is számos árus kínálja a portékáját. És lépten-nyomon magyar szót hallani, rengeteg ugyanis a magyar turista. A sajtpiac pedig, ahol kistermelők árulják a sajtokat, lekvárokat, mézeket teljesen elfogadható és megfizethető áron, egy külön történet. Leghíresebb a juhtejből készült füstölt keménysajt, az oscypek, de tehén- és kecsketejből, illetve kevert tejből készült sajtok is kaphatók, közöttük olyanok, amelyeket grillezni lehet, és ezt a helyszínen meg is kóstolhatjuk.
Barát István felvételei
A település első említése a XVI. század végéről való. A falu lakosai 1578-ban Báthory István lengyel királytól, Erdély fejedelmétől kapták első kiváltságaikat. Az erről szóló oklevelek azonban nem maradtak fenn, és több kutató is kétségbe vonja létezésüket. A Zakopane elnevezés egy 1616-ból származó oklevélben fordul elő először. 1824-ben, miután Lengyelországot a szomszédos hatalmak felosztották egymás között, a Habsburgok fennhatósága alá került. Fellendülését a XIX. században kialakult egészségturizmusnak köszönhette. Tytus Chalubinski orvos, a lengyel Tátra Társaság Alapítója fedezte fel, hogy az éghajlata jótékony hatással van a tüdőbetegségekre, így 1889-re gyógyközponttá fejlődött, majd a XX. század elejére síközpont lett. A jelenleg 26 000 lakost számláló városka építészetére Stanisław Witkiewicz lengyel festő, építész, író és művészettörténész volt erőteljes hatással, aki 1890-ben telepedett itt le. Elbűvölték a helyi házak és a színes górál folklór, ezeket alapul véve megteremtette és népszerűsítette a zakopanei stílust, melyben a helyi népi motívumokat és a szecessziós díszítőelemeket ötvözte. A górálok a Tátra-vidék őslakosai, akiknek egyedi népművészete, zenéje és építészeti stílusa meghatározza Zakopane arculatát. A helyi építészet jellegzetességei a fából készült, meredek tetejű házak, melyeket gazdagon díszített fafaragások ékesítenek.
A város számos múzeuma közül kiemelkedik a Tátrai Múzeum, ahol a látogatók megismerkedhetnek a régió gazdag történelmével és néprajzával. A szakrális építmények közül említésre méltó a Szent Kelemen-fatemplom, a Keresztelő Szent János-templom és a Fatimai Szűzanya-templom. Ha érdekességre vágyunk, nézzük meg a fejre állított házat. A nyári hónapokban a város kiindulópontként szolgál a Tátra Nemzeti Park felfedezéséhez.
A helyi konyhát erőteljes ízek és bőséges adagok jellemzik. A városban számos étterem kínálja a régió specialitásait, például a céklalevest, a pirogot, a bigost (káposztás-húsos egytálétel), a zureket (sziléziai savanyú leves). De akkor sem csalódunk, ha az Owczarnia (Birkaól) vendéglő rusztikus farönk asztalaihoz telepedve csülköt kérünk. Egy jótanács: ha kevésbé éhesek, vagy egyébként sem nagyétkűek, csak egy adagot rendeljenek két személyre!