A versenyzők megkapták a nagy darab szalonnát, melyet a saját „stílusukban” szeletelhettek fel. Némelyek hosszúkásra, mások kockára vagdosták a töpörtyűnekvalót.

A szalonna kisütésében is voltak eltérések, hiszen mindenkinek van egy biztos módszere. Annak is, aki vizet önt alá, és annak is, aki a végén beledob egy egészben hagyott krumplit. Olyanok is akadtak, akik az üstbe 2 deci tejet öntöttek, mert az olyan szép piros színt ad a töpörtyűnek, hogy mindenki a csodájára jár.     

Egyes standokon nem volt szükség a termékek népszerűsítésére, hiszen a fogyasztók jól ismerik a kínálatot, különösen, ha már több éve azon fáradoznak a gazdák, hogy megtartsák a minőséget. A jófajta, vastag mangalicaszalonna igazi csemege. Vagy „gyógyszer”. Régen a népi gyógyászatban a tüdőbajban szenvedőknek avas szalonnát ajánlottak, hogy próbálják meg, hátha segít. De valljuk be, ha valaki beteg, minden tanácsot elfogad, csak múlna el az ilyen-olyan nyavalya.

A töpörtyűfesztiválon senki sem volt „szívbajos”, mindenki jókat evett, ivott, szórakozott, mert minden megvolt hozzá. Csak a zsűrinek lehetett nehéz a dolga, mert mindenki ugyanazzal az alapanyaggal dolgozott, viszont fűszereket nem használhatott. Pedig nincs ebben semmi titok, mondta az egyik versenyző, csak a szalonnát kell kisütni. De közben mégiscsak oda kell figyelni, mert mi van, ha megég a zsír? Ajjaj, mit szólnának a háziasszonyok?! Mármint, ha használnak disznózsírt. Mert ez is attól függ, mi a divat. Néha nem lehet betelni a zsírról zengett ódákkal, máskor meg kígyót-békát mondanak rá, és az olaj jó hatásáról értekeznek.

A Téli Fesztiválon a gyermekeknek volt a legjobb, mert ők csak a télűzésből vették ki a részüket, ették a jó fánkot, és gond nélkül ugrándoztak. Igaz, néha egy kicsit feszélyezetten, nehogy tönkremenjen a maszk. Legtöbbjük a saját jelmezével volt elragadtatva, ami nem is csoda, mert a szülők apait-anyait beleadtak, hogy csemetéjük legyen a legötletesebb maskarába bújt gyerkőc. Volt ott minden a világmindenségtől a hercegnőig, a lepkétől a bádogemberig, a tűzoltótól a Piroskáig. A felnőttek közül is társultak néhányan a lelkes kis csapathoz. Elöl ment a motoros, háromkerekű járgányával nyomatékosítva a felvonulók fontosságát, a télűző társaság végén pedig a hagyományápolók zenekarának tagjai húzták a talpalávalót.

A hógolyózás, hóemberkészítés, szánkózás után a farsangi télűzés következik, majd várjuk a tavaszt, a kikeletet, a jó időt, amikor kerékpározni, zavarócskázni, ibolyát szedni meg futkározni lesz jó. És így van ez rendjén! De lassan a nyárra is gondolhatunk, mert azt mondják, január, február, itt a nyár.

A szerző felvételei