Egy régi barátság eredményeként, tízéves készülődés után, nemrégiben egy kisebb korondi delegáció látogatott Kisoroszra. Összesen heten érkeztek, hat önkormányzati képviselő és egy vállalkozó. Bíró Lajos a kapcsolattartó a két település között. Ő és Talpai Sándor Kiskunfélegyházán többször is találkozott az elmúlt években, Kiskunfélegyháza ugyanis Korond és Nagykikinda testvértelepülése.

A házigazda örömmel fogadta a hírt a korondi küldöttség érkezéséről, és eseménydús programot szervezett. Eljutottak Szabadkára, ahol megtekintették a városházát és a zsinagógát.

Csoportkép Szabadkán, a zsinagóga előtt        

Elsőként Katona Mihályt, Korond község polgármesterét kértem meg, meséljen a településükről és a látogatásukról.

— Közülünk még senki sem járt ezen a vidéken. De ismerjük a nagykikindai zenekarok nótáit, a Novi Sad-i (Újvidéki) Rádiót is rendszeresen hallgattuk, valamint az itteni népművészeti alkotásokról is sokat hallottunk. Most rátekintést kaptunk arról, az itteniek hogyan élnek. Lehetőségünk volt meglátogatni olyan városokat, intézményeket, amelyeket eddig még senki sem látott közülünk. Nagy élmény volt számunkra a szabadkai zsinagóga, mert nálunk, a Székelyföldön a zsidó közösségnek nincs ilyen létesítménye. Korond községnek 6410 lakosa van, 95%-uk magyar, a többi roma. Két roma közösség él nálunk, a gábor cigányok, akik a pléh megmunkálásával, bádogosmunkákkal foglalkoznak, a másik csoportra pedig a kereskedés jellemző, s főleg Magyarországon, illetve a nyugati országokban élnek, és csak ritkán járnak haza.

Korondiak a kisoroszi fazekasműhelyben

A polgármester elmondásából megtudtam, hogy Korond a népművészetnek — fafaragás, szövés, fazekasság, kerámiakészítés — a hazája, a talaj ugyanis nem olyan minőségű, hogy azon gazdálkodjanak az emberek. Éppen ezért nagyon kevesen foglalkoznak mezőgazdasággal.

— A kerámiagyárunkat, ahol több mint 1200-an dolgoztak, a rendszerváltáskor felszámolták, és teljesen odalett. Más nagyobb iparunk nincs, csak családi kis- és középvállalkozások. Az utak mellett megtalálhatók a bódék, így mindennap kirakodóvásár van. A korondiak nyitott szemmel járnak a világban, a kerámiával nagyon sokat dolgoznak, és az ország bármely pontján, ahol turisztikai létesítmények vannak, a korondiak megjelennek, s árulják a termékeiket.

A vendégek szombaton a helyi önkéntes tűzoltó egyesület ünnepi közgyűlésén is részt vettek, ahol nagyon jól érezték magukat. Ennek kapcsán kérdeztem meg, náluk milyen civil szervezetek, intézmények működnek.

— A fúvószenekarunk közkedvelt, a sport terén a Lőrincz Márton Birkózóakadémiával büszkélkedhetünk, de a fazekasszövetség, az állattartók egyesülete, a turisztikai egyesület, az önkéntes tűzoltó egyesület is jól működik. 880 gyerek tanul az oktatási intézményünkben, mely felöleli az óvodát, az iskolát és a líceumot. Négy családi orvosunk van, és két fogorvosunk. Tavaly sikerült felújítani egy régi kórházi épületet, mely most szakorvosi rendelőként működik. Székelyudvarhelyről járnak ki az orvosok szakellátást nyújtani. Az önkormányzatnak nagyon jó az együttműködése a civil szervezetekkel és az intézményekkel. Természetesen közben-közben le kell ülni, megbeszélni a dolgokat a vezetőkkel, mert úgy szoktam mondani, nincsen mosogatás tányérzörgetés nélkül. Tizenöt testvértelepülésünk van, és ezeken kívül még két-három, mellyel nagyon jó baráti kapcsolatot ápolunk. Ilyen Kisorosz is. Hálásak vagyunk Sanyi barátunknak, aki az összefogó kapocs — emelte ki Katona Mihály polgármester.

Talpai Sándor is szívesen beszélt a két település együttműködésének kezdetéről.

— A 2000-es évek elején találkoztam Bíró Lajossal Kiskunfélegyházán. Gyorsan megtaláltuk a közös nevezőt, körülbelül egyforma a sorsunk, a helyzetünk nekünk, erdélyi és délvidéki magyaroknak. Szinte minden évben találkoztunk Kiskunfélegyházán, s ennek a hozománya az volt, hogy két alkalommal is kirándulást szerveztem a nagykikindai, kisoroszi, magyarcsernyei érdeklődők számára. Lajos barátom felvállalta az idegenvezetés szerepét, és végigkalauzolt bennünket Korond környékén. Nagy öröm számomra, hogy most én tudtam nekik bemutatni egy szeletet a vajdasági magyar közösségből. Köszönettel tartozom Gyivánovity Dánielnek, Szabadka Város Képviselő-testülete elnökének, aki megteremtette számunkra a lehetőséget, hogy Szabadkán megtekintsük a városházát, ahol még a toronyba is feljuthattunk, s így láthattuk az anyaországot és a Palicsi-tavat is. A zsinagógában ugyancsak idegenvezető várt bennünket, akitől rengeteg információt kaptunk. Vasárnap reggel a nagykikindai Szent Ferenc-templomban hallgattuk végig a szentmisét, majd a városi múzeumba kísértem vendégeinket. Közben az az ötlet merült fel, hogy a nagykikindai Töknapokon lehetne egy korondi stand is, mely biztosan sok érdeklődőt vonzana.

Talpai Sándor, Bíró Lajos és Katona Mihály

Felmerült a kérdés, hogy esetleg Korond és Nagykikinda vagy Kisorosz között létrejön-e testvértelepülési kapcsolat. Mindkét település képviselői szerint az a legfontosabb, hogy az emberek közti kapcsolat éljen. Hiába írnak alá megállapodást, és teszik ki a falra, ha nem tudják tartalommal megtölteni. Viszont a két település baráti kapcsolata értékekben rendkívül gazdag.

Fotók forrása: A vendégek és a házigazdák felvételei