Télbe borult Majdány

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Télbe borult Majdány

Majdány - hótakaró alatt Szabó Attila fotója,,Engem nem sározott be a politika”Hogyan látja a télbe borult Majdány-Rábé életét a helyi közösség fiatal elnöke?A hószegte, kanyargós úton autózva arról beszélgettünk, hogy a falu neve, ahova éppen tartunk, Majdány vagy Magyarmajdány. A Ma...

Majdány - hótakaró alatt Szabó Attila fotója

,,Engem nem sározott be a politika”
Hogyan látja a télbe borult Majdány-Rábé életét a helyi közösség fiatal elnöke?
A hószegte, kanyargós úton autózva arról beszélgettünk, hogy a falu neve, ahova éppen tartunk, Majdány vagy Magyarmajdány. A Magyar Tudományos Akadémia ajánlása szerint a Trianon után elcsatolt magyar területek helységeinek azt a magyar elnevezését kell alkalmazni, amelyek az elcsatolás pillanatában az akkori Magyarországon hivatalos használatban voltak. Ha ezt vesszük alapul, akkor Magyarmajdány. A mi Magyar Nemzeti Tanácsunk viszont a Majdány forma mellett döntött. Abban azért egyetértettünk, hogy semmiképpen sem Majdán. Pedig ez török eredetű szó, amely piacot jelent. Az a legenda már szóba sem került, hogy állítólag ezen a területen vívta meg csatáját Csanád, Szent István vezére és Ajtony, az ellenálló főúr, mert közben megérkeztünk. A kocsi zúgására kijött a kapuba Domonkos Szilvia, a Majdány-Rábé helyi közösség fiatal elnöke, vagy ahogyan a falvakban mondják, polgármestere. Pedig nem lehettünk feltűnőek, hiszen még így télidőben is viszonylag nagy a forgalom a ,,naftás úton”, beszélgetés közben észrevettem, hogy el-elzúg egy-egy kamion az ablak előtt. De erről majd később!
Domonkos Szilvia 34 éves, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatója volt, a szüleivel él, jelenleg munkanélküli, a törökkanizsai községi képviselő-testület tanácsnoka, és elnök a helyi közösségben. Már másodszor. A villanykályha elé telepedett a szőnyegre, és belekezdett a történetbe:
- Azt mondják, a politika besároz, de azt hiszem, én ez alól kivétel vagyok. Az előző négy év nagy kaland volt számomra, jó és rossz időszakokkal egyaránt. 2000-ben amatőr kezdőként kerültem be a képviselő-testületbe, ahol már mindenki ismerte nemcsak egymást, hanem a múltjukat és a jelenüket is. Én ezzel nem akartam foglalkozni, de közben iszonyatosan féltem, hogy átvernek. Nem volt könnyű, hiszen az hatalomátvétel is volt egyben, és jóval nagyobb eredményt szerettünk volna elérni. Aztán lassan én is beletanultam. Jelenleg is tagja vagyok a képviselő-testületnek, de a radikális községi vezetőséggel nem tudok együttműködni. Arra már rég rájöttem, hogy gyakran jobb, ha nem osztom meg a gondolataimat senkivel, és egyedül küzdök ezért a két faluért, a Majdányon és Rábén élő emberekért. Ha másként nem megy, akkor a szponzorok és donátorok segítségét kérem, vagy közvetlenül a tartományét. Eddig is így tettem, és úgy érzem, a lakosság elégedett, hiszen mostanában nagyobb fejlődést tapasztalhattak, mint a korábbi évtizedekben. A munkálatok, amelyeket a Naftagas folytat, és az archeológiai kutatások azt hozták, hogy az elmúlt két évben nagy volt a nyüzsgés a településen. Mindez talán azzal a reménnyel tölti el az ittenieket, hogy rólunk sem feledkeztek meg teljesen, nálunk is történik valami.
Nem várakoznak tétlenül
Az adatokból tudjuk, hogy a két magyar falu lassan, de egyre szívbemarkolóbb bizonyossággal zsugorodik, mára alig több mint négyszázan maradtak itt, a hármas határ tövében. Az igaz, hogy a lakosság 60-70 százaléka nyugdíjas, de a két településen jelenleg van vagy hetven gyermek, és ez némi reményt ad. A fiatalok egy része munkanélküli vagy idénymunkás, mások próbálkoznak ezzel-azzal, például rózsatermesztéssel is, de hiába vannak terveik, ha az újba, általában pénz híján, nem igazán mernek belevágni. A NIS Naftagas kutatásai, próbafúrásai nyomán megnyílt a kőolaj- és földgázlelőhely, és megindult a próbatermelés. Ez a tevékenység hozzásegített ahhoz, hogy Majdány hat kilométernyi távon aszfaltos utat kapott, két utcában pedig zúzott kővel szórták fel az addigi földes utat. Ebből a forrásból a következő években is jelentős támogatást remélnek. A helyi közösség irodáját számítógéppel szerelték fel, és új berendezés is került a pályázatok kihasználásával. Felújították az iskola épületét, amelyben az óvoda is működik. Igaz, hogy az összevont első, második és harmadik osztályban húsz alatt van a kisdiákok száma, a negyedikesek pedig már kénytelenek Oroszlámosra ingázni.
- Mivel a helyi közösség évi költségvetése nagyon szerény, önerőből nem sokat tudnánk felmutatni, mégsem várakozunk tétlenül a község segítségére. Most szeretnénk ismét bevezetni, meghosszabbítani a helyi járulékot, de vannak egyéb terveink is - folytatja Domonkos Szilvia. - Majdányon privatizálták a szövetkezetet, a nekünk járó összeget viszont még nem kaptuk meg, pedig azt különböző munkálatok elvégzésére szánjuk. Tudom, hogy a kőolaj kitermelése, pontosabban az azzal járó kutatások nagy károkat is okoztak a határban, de hasznunk is van belőle, amit igyekszünk a közösség javára fordítani. A Naftagasra számítunk a további útjavítások során, a kommunális tevékenységek egy részét is általuk oldjuk meg, de donátorként is jelen vannak a rendezvényeink pénzelésében. A magyarországi és romániai határ menti önkormányzatokkal nagyon jó az együttműködésünk, a különböző megmozdulásokba próbálom bevonni a fiatalokat, a szakcsoportokat, a sportolókat. Leghíresebb a májusi találkozó, amikor egy napra megnyílik a hármas határ, és Óbéb, Kübekháza, valamint Majdány és Rábé lakosai találkozhatnak, de év közben is meghívjuk egymást, a magyarországi és romániai programokon rendszeresen fellépnek a két falu gyermekei. Az országhatáron átívelő barátkozást szolgálta az a projektum is, amelyet Szerbia és Montenegró, Magyarország meg Románia írt alá, köztük a mi helyi közösségünk is. Annak a tervezetnek a kidolgozásában, amelynek az volt a célja, hogy a kultúra, a sport és a környezetvédelem terén közösen lépjünk fel és cseréljük ki a tapasztalatainkat, én is részt vettem. Ezt is folytatni kellene. Remélem, tavaszra újra itt lesznek a régészek is, mert az ásatás hozzájárulhat a faluturizmus kifejlődéséhez. Ezek a szép dolgok, a rosszról pedig, amiben bőven volt részem, most nem beszélek. Mégsem riadtam vissza, és újra elvállaltam ezt a tisztséget. Pedig sokszor megkérdezem magamtól, hogy miért csinálom, miért van erre szükségem. Különösen akkor, amikor fejfájás gyötör a hosszú, kimerítő és gyakran eredménytelen ülésezések, viták után. Nálunk már lezajlottak a helyi közösségi választások, de abba is belegondoltam, mi lesz akkor, ha a község öt helyi közösségében én leszek az egyetlen olyan elnök, aki a demokratikus tömörüléshez tartozik? Nem hiszem, hogy jól kijönnénk egymással, de én kitartok a célom mellett. Egyébként szeretek beszélgetni az emberekkel, sokat kérdeznek, érdeklődnek a történések iránt. Ha valami jót teszek, azt nem mondják a szemembe, de én nem is várom el a hálálkodást, csak azt, hogy álljanak mellém, amikor kell. Persze, gyanúsítgatások, sanda tekintetek itt is vannak, egyesek elképzelik, hogy mennyi pénz folyik át a kezeim között, pedig én szinte egy garast sem látok. Az ilyen dolgokon próbálom túltenni magam. Tudom, sokan azt sem értik, miért ragadtam le itt a faluban. Egyszerűen sajnálnám cserbenhagyni ezeket az embereket, akik most bíznak bennem.
Domonkos Szilvia végül elárulja, ha adódna egy nagy lehetőség, olyan alkalom, amely kedvezően befolyásolhatná a jövőjét, kielégítené az elképzeléseit, vágyait, azt bizonyára nem utasítaná vissza. De ilyesmi egyelőre nincs a láthatáron. És nem is nagyon keresi. Nem ér rá.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Télbe borult Majdány
Szabadkai Napló
  • CÉRNA Lenke
  • 2017.07.20.
  • LXXII. évfolyam 28. szám
Télbe borult Majdány
Bánáti Újság
  • MIHÓK Anikó
  • 2013.04.17.
  • LXVIII. évfolyam 16. szám
Facebook

Támogatóink