home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Tel-Aviv és Budapest között
Gyulai Özvegy Andrea lakberendező
2020.01.29.
LXXV. évf. 4. szám
Tel-Aviv és Budapest között

Éva Mihály Amichay nevével a mi kis régiónkban kevesen találkoztak, az internetnek hála azonban minden és mindenki elérhető közelségbe kerülhet.

A jelenleg Budapesten élő tervező, aki évtizedeket töltött Izraelben, szívesen átadja tudását, ennek érdekében workshopokat tart, melyeknek legfeljebb hat résztvevőjük lehet, hogy velük kellőképp elmélyedve oldhassanak meg építészeti, lakberendezési problémákat.

Ezeken a műhelymunkákon az építészet, a lakberendezés iránt érdeklődő szakmabeliek vesznek részt, de az sem ritka, hogy olyanok jelennek meg, akik éppen építkezés vagy felújítás előtt állnak. Jómagam is el szoktam látogatni Éva előadásaira, amit szakmai fejlődésem érdekében teszek. Ilyenkor az alaprajztól a térrendezésig sok mindenről szó esik. Megannyi kérdés, megannyi válasz, praktikus és szakmai vélemény, segítség, fejlődési lehetőség — ezeket kínálta, nyújtotta a workshop. Éva pedig annyira elragadó, magabiztos személyiség, hogy lapunk hasábjain is bemutatom.

* Számunkra idegen a fogalom, hogy városgazdász. Ez az ön végzettsége. Hogyan kezdődött a pályafutása? 

— 1975-ben diplomáztam városgazdászként Budapesten, az akkori Ybl Miklós Főiskolán. Nagyszerű tanáraink voltak, akik megtanították, hogy egy várost a fejlődés érdekében nemcsak tervezni kell, hanem gazdálkodni is tudni kell vele. Mi olyan szemlélettel kerültünk ki a főiskoláról, hogy a települések legfőbb értéke a bennük élő emberek közössége, és minden más, az épületek, az infrastruktúra csak azután következik. Szomorú, hogy negyvennégy évvel az első évfolyamon tanulók diplomázása óta sem alkalmazzák azt a komplex tudást, amelyet akkor kaptunk — ezért nem is került be a köztudatba, hogy van ilyen szakember. Pedig a településeknek éppen erre lenne szükségük — a XXI. századi városfejlesztés csak ilyen komplex szemlélettel lehet sikeres. Öt évig dolgoztam az akkori Fővárosi Tanácsban, de miután a szervezeti rendszer akkor és mind a mai napig szakágakra tagozódott, a tudásomat nem tudtam hasznosítani, ezért kezdtem el írni. Az újságok örömmel fogadták a szakmailag hiteles információkat, melyek érthető nyelven íródtak — ez lett az én specialitásom: hiszem, hogy a legbonyolultabb szakmai dolgokat is meg lehet fogalmazni úgy, hogy az bárki számára érthető legyen. Egy kicsit nagyobb erőfeszítés, mint szakmai bikkfanyelven írni, de nem lehetetlen. Egyébként ez a szemlélet egyre terjed a világban, már van olyan folyóirat, amelyben az agykutatás területén jeleskedő tudósok cikkeit középiskolások szerkesztik, hogy érthetőek legyenek. Az ismeretterjesztésnek ez alapkövetelménye.

* Milyen út vezetett Izraelbe? 

— Hosszú. Ez a gondolat az egyéni identitástudatosítás folyamatában született meg, mely tizennyolc éves koromban kezdődött, és két elrontott házasság után, harminckét éves koromban érett meg arra, hogy fogjam a két kisgyerekemet, és kivándoroljak a zsidó államba. Nehéz, emberpróbáló éveink voltak, de az egész mindhármunknak javára vált.

* A két ország építészetében biztosan hatalmas különbségek vannak. Mit emelne ki? 

— Valóban, hiszen a zsidó államnak ugyan mélyen vannak a gyökerei, a jelenlegi, vizuális kultúra kialakulása azonban mindössze száznegyven éves, Tel-Avivot pedig 1909-ben alapították a homokdűnéken, szóval Magyarországhoz képest nagyon új minden. Egyszersmind Izraelben nagyon gyors a fejlődés, Tel-Aviv most éli azt az „aranykort”, amelyet Budapest a XIX. század végén — elképesztően bátor, komplex szemléletű városfejlesztés folyik, egyre jobb építészeti minőségben.

* Az ottani trendek hatással vannak az itthoni munkájára? 

— Nyilvánvalóan, hiszen aktív tervezői munkásságom nagy része (1985—2007) ott folyt, és azóta sem szakadtam el, nagyon sokat vagyok Izraelben. Édesanyám miatt jöttem vissza Magyarországra, ha ő elmegy, én is visszatérek Izraelbe.

* Jelenleg milyen tevékenységet végez Budapesten? 

— Az eredeti szakmámban most sajnos nem dolgozom, nem mintha nem volna rá szükség Budapesten, de a politikusok napjainkban nem szeretik, ha valaki egy átlátható, jól működő rendszert akar kialakítani. 2006 óta minden városvezetőt megkerestem azzal a stratégiai programmal, amelyet 2004 és 2006 között kidolgoztam. Túlságosan egyértelmű, nincs benne lehetőség semmilyen korrupcióra. Ezt egyik politikai oldal sem szerette eddig… Viszont a magánszférában lakások tervezésével és a tanítással hasznos munkát végzek, megélek belőle.

* Mióta tart műhelymunkákat, és milyen megfontolásból? 

— Már Izraelben is szerveztem workshopokat, de ahogy öregszem, egyre fontosabbnak tartom a megszerzett tudás, tapasztalat átadását. Három éve tartok különféle jellegű tanfolyamokat, és a WERK Akadémián is tanítok.

* Mit lehet egy-egy műhelymunka során átadni? 

— Elsősorban a szemléletet: a lakástervezés nem könnyű, ha valaki igazán jó minőségre törekszik, vagyis a szakemberek számára is nagy kihívás, és semmiképp sem alkalmas arra, hogy hobbiként amatőrködjünk a saját lakásunkban. Építészek, lakberendezők számára a lehetőségek tárházát nyitja meg az a gondolkodás, amellyel a tervezéshez fogok: mindig megkérdezem magamtól, hogy egy-egy megoldás valóban úgy-e a legjobb, ahogy megszoktuk, vagy lehet jobban is csinálni. A lakástulajdonosok, családi házak építtetői számára pedig azért hasznos, mert látják a tervezési folyamat összetettségét, valamint azt is, hogy egy jó szakember mellett nekik is aktív a szerepük, de ehhez nagyon nyitottak kell hogy legyenek a leplezetlen kommunikációra, be kell avatniuk a szakembert az életük sajátosságaiba — akkor lesz igazán az ő házuk az otthonuk.

* Melyek a legújabb építészeti és lakberendezési trendek? 

— Természetesen követem a trendeket, de a józan ész kritikájával szemlélem a divatot. Számomra a funkcionalitás az elsődleges szempont, ha tehát valamivel jobban működik egy lakás, azt örömmel betervezem, ami viszont öncélú divat, azt nem valószínű, hogy megvalósítom. Egy házat húsz—negyven évre tervezünk — ezt sosem szabad elfelejteni. Manapság a lakáson belüli közösségi terek nagyon fontosak, a konyha megint a családi élet „tűzmelege” — nem a vendégeknek, hanem saját magunk kényelmére tervezzük a térkapcsolatot. Sokkal több a fürdőszoba ma egy normál lakásban, és az én személyes mániám a háztartási helyiség, melyben a mosásra, szárításra, takarításra használatos eszközök kapnak helyet. Viszont a hagyományos kamra az esetek többségében elveszítette a korábbi jelentőségét — jobb tárolási módokat tudunk. A térszervezésben fontos szerepük van a kényelmes lépcsőknek, a folyosók, közlekedők helyett a kiteresedésnek…

* Szükséges ezeket a trendeket követni ahhoz, hogy szép otthonunk legyen, vagy más szempontok fontosabbak? 

— A szépség következmény — egy lakásnak elsősorban kényelmesnek és jól takaríthatónak kell lennie. Utóbbi nekem különösen fontos, mert ami mindenki számára „drága fogyóeszköz”, az az idő — ne pazaroljuk! Szép akkor lesz egy lakás, ha könnyen rendben, tisztán tarthatjuk, de az emberi tartózkodásra alkalmas tereknek természetesen arányosnak, harmonikusnak is kell lenniük. Tehát nem a nagyság, hanem a belső harmónia, arányrendszer az, ami eldönti, hogy egy lakás szép, vagy csak „bűzlik a pénztől”, melyet ráköltöttek.

* A saját otthonában mit szeret látni, milyen stílust, milyen elrendezést? 

— Szerényen élek, egy mindössze 40 négyzetméteres, városi lakásban. Mindennek megvan az adekvát helye, könnyű rendet tartani, kitakarítani, számomra kényelmes otthon. A saját lakásomon sokat kísérletezek: olyan megoldásokat is kipróbálok, amelyek sokak számára szokatlanok. Az én lakásom az én személyiségemet tükrözi, nem valami elvonatkoztatott stílust.

* Hol tudják az érdeklődők figyelemmel kísérni a munkáit? 

— Vannak különböző témájú weblapjaim, de az utóbbi időben nagyon kevés időm van hosszabb cikkeket írni, rengeteget dolgozom és utazom, ezért lényegében a Facebookon a Lakás másként és az Izraeli impulzusok nevű oldalakon teszem közzé a gondolataimat, fotókat, ott hirdetem meg a magyarországi és az izraeli workshopjaimat. Rengeteg tervem van, de túl sokat dolgozom mostanában, így nagyobb lélegzetvételű dokumentációkra nincs időm, talán egyszer, ha „nyugdíjazom magam”, bár az elkövetkezendő évtizedekre ez nem szerepel a terveim között…

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..