Tehetségek bölcsője

Tehetségek bölcsője

A vívás Magyarországon a legeredményesebb olimpiai sportág, nálunk viszont még meglehetősen gyerekcipőben jár. Az országban bejegyzett tizenkilenc klub közül a szabadkai Spartacus a legsikeresebb, hiszen a kék-fehérek sorra érik el a jobbnál jobb eredményeket a hazai bajnokságokon és kupaversenyeken. A klubot a hétfő esti edzésen látogattuk meg.

Kardcsörgéstől volt hangos a sétaerdei sportcsarnok egyik emeleti terme, melynek pástján a fiatal vívók ádáz csörtét vívtak a győzelemért. Amint megpillantottak, egy kis időre megálltak, illedelmesen köszöntek, majd folytatták az edzést, én pedig Lazar Jaramazovićtyal, a szabadkai vívás alfájával és ómegájával, a klub elnökével és edzőjével leültem a sajtóközpontban, hogy többet is megtudjak erről, a média látókörén gyakran kívül eső, de eredményesség szempontjából rendkívül termékeny egyesületről.

— A Spartacus Vívóklub 1945-ben alakult meg, de már ennél előbb is vívtak a városban. A feltételek javulásával a szabadkai vívók kardban több, párbajtőrben egy országos bajnoki címet szereztek egyéniben, a kardcsapatunk pedig több országos bajnokságot nyert a Nagy-Jugoszláviában. Később a klub széthullott, a vívás húsz évre eltűnt a város sporttérképéről, mígnem tíz évvel ezelőtt újraalakítottam a klubot. A múlt eredményeit illetően kiemelném tanítványomat, Radomir Drndarskit, aki háromszoros jugoszláv egyéni bajnok volt kardban, jómagam két alkalommal nyertem országos bajnoki címet, csapatban pedig a Brajkov, Besenyei, Bukvić, Kiss, Szórád, Gábor és Simonyi alkotta együttes többször bizonyult a legjobbnak az országban. A földközi-tengeri játékokra csak két vívó mehetett az akkori országból, az egyik Drndarski volt, a másik jómagam. Nagy eredményt nem értünk el, hiszen a spanyolok és az olaszok mellett nem lehetett labdába rúgni.

Jelenleg a legkisebbektől a felnőttekig 21-en járnak edzésre. Az elmúlt három évben a Spartacus vívói mintegy ötven kiváló eredményt értek el, ha az újjáalakulás óta eltelt tíz évet vesszük górcső alá, akkor pedig Bojana és Marko Kljajić neve említhető elsőként, akik sokszoros junior és hétszeres felnőtt országos bajnokok, valamint csapatban Miona Petra Kneževićtyel (összesen 85 érem fűződik a nevéhez) és Tikvicki Katarinával együtt négyszer nyertek országos bajnoki címet. A szabadkai vívók pillanatnyilag egyeduralkodók az országban, hiszen az országos ranglistát Knežević vezeti, Tikvicki a 2., Kljajić a 3., a pionír B listán pedig Isidora Bašić az 1., Kiss Stangl Hanna a 3., Kocsis Laura a 4., Apró Orsolya pedig a 7. helyen áll, de utóbbi a közelmúltban megnyerte a belgrádi versenyt, így előrébb lép a listán. A bajnoki címek mellett több kupagyőzelem is fűződik a szabadkai vívókhoz, ebből hármat az idei évben nyertek.


Az utánpótlás Lazar Jaramazović edzővel

— Nem a legkedvezőbb feltételek között dolgozunk. A sportcsarnok sajtóközpontja feletti terem elég kicsi, egy egész pástot sem tudunk lerakni. Hamarosan átköltözünk a Jadran épületébe, az Enpi Karateklub egykori helyiségébe, ahol sokkal tágasabb tér áll majd rendelkezésünkre. A napokban írtam alá a szerződést a várossal, a termet felújítjuk, és október végén már birtokba is vehetjük.

A vívásban három fegyvernem létezik, ezek pedig a kard, a tőr és a párbajtőr. A kard rendkívül dinamikus, lehet szúrni, vágni és visszavágni is. Az érvényes felület a fejtől a derékig terjed, a karok is idetartoznak, a láb viszont érvénytelen felület. Tőrben csak szúrni lehet, a fegyver hegyével kell eltalálni a másik versenyzőt. Az érvényes felület ugyanaz, mint kardban, azzal a különbséggel, hogy a fej és a kar eltalálásáért nem jár pont. Párbajtőrben a test egésze érvényes felületnek számít, pontot itt is a szúrás ér.

— Szerbiában nem igazán ismerik el ezt a sportágat. A legjobb eredményeket mindig is a vajdaságiak érték el, a vívás még az Osztrák—Magyar Monarchiából „maradt itt”. A tizenkilenc klub közül tizenkettő Belgrádban működik, nekik valahogy — velünk ellentétben — mindig van pénzük. A szülők rengeteget segítenek nekünk, nagyon szeretik a vívást. Ehhez a sportághoz bizonyos (sport)kultúra is szükséges, mely Szabadkán megvan. A víváshoz okosnak, gyorsnak kell lenni, és a reakcióidő is nagyon fontos. Nem véletlen, hogy régen a tisztek számítottak a legjobbaknak ebben a sportágban. Szerbiában a konkurencia nem túl erős, így két-három hónap alatt versenyzőt tudok faragni a gyerekekből. Külföldön már más a helyzet, ott legalább egy év lábmunka, faltechnika és iskolázás szükséges mindehhez. Nagyon sokat tanultunk a magyarországi vívóktól, akik egyébként a világ élvonalába tartoznak. Odaát sokkal több a verseny, ezeken mi is rendszeresen részt veszünk. Értesüléseim szerint ebben az idényben a belgrádi klubok is indulnak majd a magyarországi megmérettetéseken, ami nem rossz, hiszen ott csak fejlődni lehet.

Jaramazović a további tervekről elmondta, hogy a 2019/2020-as idényben minden kategóriában még öt verseny vár rájuk. A legfőbb cél a csapatbajnoki országos cím begyűjtése, amire a Kljajić, Knežević és Bašić alkotta Spartacusnak igen nagy esélye van, egyéniben pedig az edző a legszebb eredményt Marko Kljajićtól várja, aki az ország legjobb vívójának számít.


Pillanatkép az edzésről

Időközben az utánpótlás korosztályhoz tartozó lányok röpke szünetet tartottak, így kihasználtuk az alkalmat, és velük is elbeszélgettünk. A tizenegy éves, vívással egy éve foglalkozó Kiss Stangl Hanna elmondta, hogy gyerekhéten a vívóklub tagjai bemutatták a sportágat az iskolában, megtetszett neki, és csatlakozott hozzájuk.

— Nagyon kecses sport, tetszik a felszerelés, a lépések és az, hogy jó eredményeket érhetek el benne. Az alapelemek elsajátítása nem nehéz, nekem a védekezés, az ellenfél támadásainak kivédése valamivel nehezebb, a támadás viszont könnyebb. Az első versenyemen azonnal 1., az országoson pedig 2. lettem. Megtaláltam a hozzám illő sportot, és még sokáig szeretném űzni.

A tízéves Kocsis Laura szintén egy évvel ezelőtt kezdett vívni. Korábban a televízióban látta ezt a sportágat, mely azonnal elnyerte a tetszését.

— Az alapmozdulatok elsajátítása után következtek a versenyek, melyeken jól szerepeltem, hiszen egy belgrádi viadalon a pionír B kategóriában a 3., az A kategóriában pedig a 2. helyen végeztem. Az iskolát és az edzéseket össze lehet hangolni, a heti három edzésen túl is bőven jut idő tanulásra. Úgy gondolom, minden gyermek számára érdekes a kard, így arra buzdítom a fiatalokat, hogy próbálják ki ezt a sportágat. Sokáig szeretnék vívni, az az álmom, hogy olimpiai bajnok legyek.

A tizenegy éves Apró Orsolya is egy éve vív. Laurától hallott a klubról, és úgy döntött, ő is kipróbálja ezt a sportágat.

— Úgy voltam vele, hogy ha tetszik, akkor maradok, ha pedig nem, akkor nem folytatom tovább. Nagyon megkedveltem, és azóta is szorgalmasan vívok. Nagyon tetszik, hogy a vívás egyéni sportág, sokan nem is tudják, hogy ez is űzhető a városban. A legelső versenyemen 2. lettem, a múlt hónapban pedig 1. helyezést értem el. Leginkább a vészes helyzetekben való vívást és annak elhárítását kell még tanulnom. Nagyon tetszik ez a sport, és még sokáig szeretnék foglalkozni vele.

A Spartacus Vívóklubban hamarosan éves közgyűlést tartanak, melyen minden bizonnyal határozat születik arról, hogy még két edző is besegít majd a vezetőedző munkájába. A klub szívesen fogadja mindazokat, akik érdeklődnek e kecses, kulturált sportág iránt.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg A Pálya Széléről rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink