Beszélgetésünk idején a távoktatást (fel)vállalóknak még nem kellett teljesen hazulról dolgozniuk. Dátum szerint április második hetének az elején jártunk.
A torontálvásárhelyi általános iskolából a televíziós távoktatás feladatát Bakator János osztálytanító, a helyi magyar tannyelvű másodikosok tanító bácsija vállalta. Alapos szakmai rákészüléssel, melybe — dacára a mögötte álló gyakorló pedagógusi évtizedeknek — a lámpaláz finom szálai is beleszövődtek. Jogosan, hiszen a bármiféle tanulói visszajelzést ott és helyben teljesen nélkülöző előadások tolmácsolása már önmagában is nagy kihívás. És ha mindehhez ama tényt is hozzávesszük, hogy a 15-20 percbe sűrített tanórák által a más-más régióban élők ugyanazon és/vagy különböző korosztályai szólíttatnak meg egyszerre…
Bakator János (a szerző felvétele)
A forgatás idején a tanító bácsi két magyarórát — nyelvtant és irodalmat —, két matematikát, illetve egy környezetismereti tanórát tartott. Ez utóbbi, prezentáció segítségével, a szelektív hulladékgyűjtést és az újrahasznosítás lehetőségeit mutatta be. Azt az örökzöld témakört, amelyet a gyakorlatban diákjaival — az idei tanév kezdete óta többször is — példamutatóan körüljártak. A rangidős kolléga elmondása szerint noha 2019 szeptembere óta az interaktív/számítógépes alkalmazásokat is egyre gyakrabban volt alkalmuk használni az osztályközösségükön belül, a jelenlegi állapot mégis alaposan feladta a leckét.
— Viszont mindannyiunk szerencséjére — hangsúlyozta — a tanár-diák-szülő tengelyen mozgó, többnyire virtuális kommunikációnk az első hetek gubancai után biztatóan fölfejlődött. A napok/hetek múlásával lépésről lépésre tapasztalom, hogy sajnos egyre inkább felszínre tör az állandó bezártságból, valamint a közösség, az iskolatársak, a barátok fizikai hiányából eredő lelki gondok sokasága. A gyerekeknél mindenképp, és nálunk, felnőtteknél is.
S amikor egyszer elmúlik végre mindez, hogyan, miként tovább? János tanító bácsi meglátása szerint (is) a mostani ínségállapotban elsajátított, illetve egyre tökéletesedő technikai és informatikai készségeinkre a (közel)jövőben mindenképp szükségünk lesz. Mert a majdani folytatást egyúttal alapos körültekintéssel rajtoló újrakezdésnek is reméli. Reméljük. Úgy legyen!
