Tavaszi idill Topolyán 2015. április 11-én. Előtérben egy régi időkre emlékeztető bicikli. Sebességfokozatok nélküli. Nem is kell mindig annyira sietni, ugye? (fotó: Truzsinszki Ilonka)
Mivel április 11-e a magyar költészet napja, álljon itt Szabó Lőrinc Bicikli című verse is:
Fiamat néztem, már majdnem aludt.
– Mi lesz belőle? – töprengtem szorongva.
Egyszer csak felült: Nekem ne követ,
hanem biciklit tétess a síromra. –
– Majd, hogy ellopják! – ütöttem el a
rémképet. – Vagy hogy megegye a rozsda!
Lóci ásított: – Igaz... – s visszadőlt,
a paplant némán a fülére húzta, –
s csak nagysoká szólt (s úgy, mint akinek
a szája már végső alkura nyílik):
– Legalább írasd rá a kőre, hogy
nagyon szeretett volna egy biciklit!