A piramis - Bogár Albertina fotja

Csupán tankönyvből nem lehet természetet tanulni. Annak érezni kell a lüktetését! A pacsirták hajnali csattogását, a pillangótáncot, a ligetet betöltő virágillatnak és a kecskebogyó szagának az egyvelegét (a közeli Wekerle-telepen sajátságos kecsketenyészet folyik). A domborulatokon bazsarózsa nyílik, árvalányhajat lenget a szél, szamócától ékes a táj. És az úton (útfélen) csendéletképpen az ember is jelen van. Torontálvásárhely, Antalfalva és Nagylajosfalva diákjainak és tanárainak egy csoportja a Delibláti-homokpuszta Leánykút településén töltötte a tavaszi iskolaszünet első napjait.
Mária-Terézia idejében még nagyon is sivatagi jelleggel bírt ez a vidék. Ez a császárnő adta ki a rendeletet a homok megfékezésére, elsősorban gyalogakácok ültetésével. Földmérnökök, telepesek gyürkőztek neki a munkának, harcolva minden talpalatnyi földért. Éveken át tartó erdőtelepítéssel érték el, hogy a homokon vékony termőföldréteg keletkezzen. Eredményeként megállt a homok vándorlása, mely folyamat korábban településeket, utakat, mezőgazdasági földterületeket veszélyeztetett. A piramisnak is nevezett obeliszket, a nullakövet, csak a galagonyabokrok szegélyezte ösvényen át lehet megközelíteni. Hej, ha az beszélni tudna...! De csak áll néma méltóságában, impozánsan, emlékeztetve az ősökre, és intőn a jövő nemzedékének: jogunk van a tiszta levegőre, a zaj- és stresszmentes környezetre, a szomjat oltó hűs vízre, de kötelességünk is mindezt megőrizni, továbbmenteni.
A valamikori villák, intim erdei lakocskák fénye mára igencsak megkopott. Szinte az utolsó darabig széthordták belőlük az értékes berendezést. Helyükben újabb, divatosabb magánpaloták épülnek. Kutyákkal, riasztóberendezésekkel. Szukcesszió, vagyis változás. Ez is természetrajzi fogalom. A hatvanas évek elején még volt itt négyosztályos általános iskola, de mára a gyerkőcök vagy a károlyfalvaiba (Banatski Karlovac) vagy a petréibe (Vladimirovac) járnak. A hajdani épületben most posta működik. Bolttal, kávézóval és sportpályával a szomszédságában.
Leánykút egy, a törökök elől kútba ugró leányról kapta a nevét. A legenda szerint. A kút ma is megvan. Az azóta deszkával fedett kávája körül szebbnél szebb leányok gyülekeznek most is. Tavaszi napsugártól kipattanó rügyek. Viszont hiába forgolódtunk hulladékgyűjtő kosarakat keresve. Rontaná az esztétikai összhangot, vélekedtek egyesek. Így aztán ki-ki kénytelen volt zsebre rakni a cifra, maszatos édességcsomagolást. Egy kis morgás, zúgolódás eleinte, de aztán íratlan napiparanccsá vált. Akárcsak a reggeli ébresztő, a délelőtti foglakozások, a sportdélután vagy az esti táncmulatság, meg jókedv, kacagás.
- A Homokpuszta szerelmese vagyok - nyilatkozta Nada Vojinoviæ tanárnő, egyike azoknak a pedagógusoknak, akik ki merik tágítani a tanterv szűk kereteit. - Ez, a világban is egyedülálló természeti rezervátum karnyújtásnyira van tőlünk. És olykor nagyon távol. Pedig árban hozzáférhetőbb, mint a felmagasztalt turisztikai üdülőhelyek bármelyike. Talán éppen ez a gond, mert nem lehet felvágni egy kirándulással, ahol az egészség, az igazgató és a személyzeti osztály emberségessége, előzékenysége, valamint a táj szépsége fonódik csak egybe! Amikor ,,hazajövünk”, ez fogad bennünket, és nem ötcsillagos, összkomfortos szálloda. ,,Visszaeső bűnös” vagyok, aki diákjaiba is igyekezett beleplántálni az egészséges életmód és gondolkodás eszméit.
Tanáraiknak köszönhetően a diákok bebarangolták a környéket, kézzelfogható ismereteket szereztek a természetvédelmi kérdés fontosságáról, valamint csak az itt fellelhető gyógynövényekről meg a védett állat- és növényfajtákról. Ilyenkor, a mese végén, cseppet sem könnyű elválni egymástól. Még akkor is, ha az júliusban, a felvételivizsga-időszak után folytatódik.