Lackó Mártát már kisgyerek kora óta ismerem, hiszen Kisoroszon él, ahonnan én is származom. Nemcsak kiváló tanulmányi eredményeivel vonta magára a figyelmet, hanem a faluban is aktívan részt vett, illetve jelenleg is részt vesz a különféle eseményeken.

A kultúrműsorokban bemondói szerepet vállal, verset mond. A kisoroszi táborban kezdetben mint táborlakó, majd mint kisegítő volt jelen. Évekig tagja volt a citeracsoportnak, mellyel versenyeken, alkalmi rendezvényeken léptek fel. A vasárnapi szentmiséken felolvassa a szentleckéket, még most, huszonöt évesen is. Mártára mindig, mindenkor lehet számítani. Nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy a közelmúltban a fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Európa Kollégium emlékplakettjét vehette át. Ezzel azokat a volt és jelenlegi kollégistákat jutalmazták, akik a diákotthon közössége érdekében végeztek odaadó tevékenységet.

Fotók forrása: Lackó Márta archívumából

Természetesen megragadtam az alkalmat, hogy ennek apropójából beszélgetésre kérjem fel. Egyébként a helyi lapban, a Kisoroszi Hírmondóban már többször készítettem vele interjút egy-egy verseny vagy más fontos esemény (pl. ballagás, egyetemre iratkozás) után. Először a tanulmányairól és a munkájáról kérdeztem.

— Az általános iskolát a szülőfalumban végeztem el, majd Nagybecskereken az egészségügyi középiskolába iratkoztam be. Ezek után tanulmányaimat az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Kara speciális edukáció és rehabilitáció — logopédia szakán folytattam, ahol 2024 májusában megszereztem a diplomámat. Jelenleg mesterképzésen vagyok. A 2024/25-ös iskolaév kezdetétől Nagykikindán az Október 6. Speciális Iskolában dolgozom mint gyógypedagógus-logopédus.

* Miért szereted a munkádat?

— Leginkább azért kedvelem ezt a tevékenységet, mert változatos, kihívásokkal teli, és mindig van benne valami új. Minden nap új kihívásokat hoz, és folyamatosan tanulok belőlük — nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Ez a munka ugyan fárasztó is tud lenni, de közben nagyon motiváló, mert mindig van miért és kiért csinálni. Örülök, hogy részese lehetek a gyerekek fejlődésének, még ha apró lépésekben is.

* Milyen emlékeid fűződnek az újvidéki Európa Kollégiumhoz, milyen volt a kollégiumi élet?

— A kollégiumhoz nagyon sok szép, életre szóló emlék fűz. A programok, közéleti estek, a közös főzések a teakonyhákban, a néhanapján több óráig tartó kávézások a padokon, a különféle szakkörök stb. Különösen emlékezetesek maradnak a közös ünneplések a vizsgaidőszakok után, de ugyanígy azok a pillanatok is, amikor együtt szomorkodtunk egy-egy elbukott vizsga miatt. Mivel a középiskola alatt is kollégiumban laktam, így nem volt idegen számomra ez az élet. Mindig volt valami történés, így egyáltalán nem mondanám unalmasnak, inkább mozgalmasnak, színesnek.

* Mit kaptál az ottani közösségtől?

— Elsősorban támogatást. Mindig volt valaki, akivel meg lehetett osztani az örömöket és a nehezebb pillanatokat is. Sokszor egymást motiváltuk és húztuk ki a mélypontokból a vizsgaidőszakok alatt. Mindenki másfajta háttérrel, más tapasztalatokkal jött a kollégiumba, így rengeteget tanulhattam másoktól, például, ki hogyan tanul, gondolkodik, vagy miként old meg feladatokat/problémákat.

* Hogyan éled meg a kollégiumtól kapott elismerést?

— Az Európa Kollégium az idén ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Én is elismerésben részesültem, mivel az EKHÉK-nek, vagyis az Európa Kollégium Hallgatói Érdekképviseletének két éven át voltam az elnöke, illetve egy éven át a titkára. Az EKHÉK legfőbb feladata a kollégisták javaslataival, panaszaival való foglalkozás, majd ezeknek a továbbítása a kollégiumi vezetőségnek. További tevékenységei közé tartozik a különféle események szervezése is, melyeknek a kollégiumi közösség összekovácsolása a célja. A már hagyományossá vált programok közül megrendeztük a Koli Farsangot, a Koli Napokat, melyeken színes és változatos műsorral (például karaokeest, fánk- és palacsintasütés, Koli Buli, sportversenyek, táncest stb.) vártuk a kollégistatársainkat. Ezenfelül nagy hangsúlyt helyeztünk a jótékonykodásra is, húsvéti adománygyűjtést szerveztünk a dreai Lurkóház védenceinek megajándékozására, illetve pénzadományokat gyűjtöttünk a Budi Human jótékonysági szervezet kedvezményezettjeinek. Számomra ez a kitüntetés elsősorban nagy megtiszteltetés, illetve visszajelzés arról, hogy a befektetett időnek és energiának valóban volt értelme. Megerősítést kaptam, hogy a munkám nyomot hagyott, és hasznos volt a kollégiumi közösségnek.

Lackó Márta átveszi az elismerést az Európa Kollégium ünnepségén

* Kinek ajánlanád a kollégiumot?

— Minden jövendőbeli vagy akár jelenlegi egyetemi hallgatónak, aki nemcsak egyszerű lakhatást keres, hanem egy aktív közösség tagja is szeretne lenni, ahol életre szóló tapasztalatot, tudást és barátságot szerezhet.

* Miért szeretsz a gyerekekkel foglalkozni?

— Azért, mert őszinték, kíváncsiak, és minden apró sikerélményüket hatalmas örömmel élik meg. A közös munka során sok türelmet és kreativitást tanulok tőlük, ahogy ők is tőlünk, felnőttektől.

* Van-e álommunkahelyed, példaképed?

— Nincs konkrét álommunkahelyem, inkább olyat képzelek el, ahol megbecsülnek, inspiráló a légkör, és lehetőségem van fejlődni. Úgy érzem, hogy a jelenlegi helyemen mindez megvan, ezért elégedett vagyok, és örülök, hogy ilyen környezetben dolgozhatok. Olyan személyekre nézek fel, akik ehivatottan végzik a munkájukat, kitartóak és emberiek, pozitív az életszemléletük, és nem félnek szembenézni a kihívásokkal.

* Mi az életcélod?

— Szeretnék sikeres lenni abban, amit csinálok. Törekszem arra, hogy megtaláljam a bennem rejlő képességeket, kibontakoztassam őket, miközben tartalmas és kiegyensúlyozott életet élek.

Lackó Márta igazán tehetséges fiatal, aki mindent kitartó munkával, szorgalommal, a saját erejéből ért el. Családja mellett a közösség tagjai is büszkék rá. Jó, hogy a tanulmányai után visszatért Kisoroszra, s tovább erősíti a kisközösséget.