A nemzetközi marketingkörök hosszú évtizedek óta próbálnak közös euromárkákat kiötleni. Olyanokat, mint például a Nivea, Knorr vagy a Nestlé. Ezeket a termékeket általában 80-tól 90 százalékos arányban ismerik az európai országok fogyasztói. Az összeurópai márkák mértékét azonban csak akkor lehetne sikeresen növelni, ha minél szélesebb körben jelennének meg az úgynevezett eurofogyasztók is.
Egy francia szociológus a téma kapcsán kidolgozott egy háromdimenziós keretet alkalmazó magatartás-elemzési módszert, melyet szellemesen „társadalmi meteorológiának” nevezett el. Ez a módszer a demográfiai és a gazdasági feltételeken túl a magatartásokat, valamint a szokásokat, véleményeket, illetve attitűdöket, motivációkat és az érzelmi reakciókat is vizsgálja.
A módszerrel Európa tizenöt országában és nyolcvan régiójában végeztek kutatásokat. Az eredmények fényében az európaiakat hat csoportba osztották. Mégpedig a visszahúzódókra, az álmodozókra, az ambiciózusokra, a versengőkre, a harciasokra és a figyelemre méltókra. A csoportokon belül a kutatók további tizenhat csoportot, avagy eurostílust különítettek el. Ezeknek a tagjai általában különféle tevékenységeknek, hobbiknak vagy ideológiáknak hódolnak.
A lényeg, hogy a módszernek és a kutatásnak köszönhetően valójában meghatározott eurostílusok alakultak ki, melyeknek a segítségével meg lehet határozni a regionális mikrocivilizációkat. Mindez nagymértékben leegyszerűsíti a fogyasztói marketinget. Ezek a mikrocivilizációk a reklámszakemberek számára kitűnően megmutatják és feltárják a különféle fogyasztói szokásokat. Ezáltal még több európai termék és márka jöhetne létre. A kontinensnek pedig — a jelenlegi ádáz világgazdasági küzdelem közepette — igencsak nagy szüksége lenne minderre.
