Társadalmi kontextusba ágyazva azt mondhatjuk, hogy igenis fontos és sokrétű szerepe van: korszakok, közösségek szokásairól, kultúrájáról, elveiről mesél. Lenyomata múltbéli és jelenlegi helyzeteknek, kordokumentum. Ami azonban legalább ennyire fontos — és szerencsére egyre gyakrabban emlegetjük, illetve használjuk is ki ezt a tulajdonságát —, az a divat társadalomformáló szerepe, azon belül is a diverzitás hangsúlyozása.

Számos kampány, divatbemutató, esemény (adománygyűjtés, jótékonysági aukció) vagy egy-egy provokatív, gondolkodásra és cselekvésre ösztönző, kreatív megmozdulás szerveződik a figyelemfelkeltés céljával. Ami pedig közös bennük, az a divat médiumként való alkalmazása. Ezt szemléltetve most olyan nem hétköznapi példákat sorakoztatunk fel, amelyek a mindennapjainkban is jelen levő vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan is háttérbe szorult helyzetekre hívják fel a figyelmet.

Designers Against AIDS

A Designer Against AIDS (jelentése: tervezők az AIDS ellen) elnevezésű kampányt 2004-ben indították el azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a tabuvá vált betegség súlyosságára és elterjedtségére. A szervezők elsősorban a fiatalokat szerették volna megszólítani, kommunikációs csatornának pedig a popkultúrát választották. Évről évre olyan hírességekkel dolgoztak együtt, akiknek nagy rajongói táboruk volt. A legsikeresebb megmozdulásuk talán a H&M-mel közös együttműködésük, melynek keretében évente Fashion Against AIDS (jelentés: divat az AIDS ellen) cím alatt kerültek piacra kollekciók. A kampányba olyan sztárokat vontak be, mint Timbaland, Katy Perry, Yoko Ono vagy Rihanna.

A különleges Melanie Gaydos

Melanie Gaydos modell egy ritka genetikai rendellenességgel született, melynek következtében nem nő a haja, és fogsora, körmei, a kisebb csontjai, porcai is a megszokottól eltérően fejlődnek. A fiatal lány már számos alkalommal szerepelt a nyilvánosság előtt, töretlenül kitart a divatszakmához fűződő álmai mellett. Megtanulta a legjobbat kihozni a körülményekből, és példaértékűen kezeli különbözőségét. Ezt bizonyítja az is, hogy például szándékosan nem hord műfogsort. Állítása szerint kényelmetlen, és kevésbé praktikus.

Feketén-fehéren: Winnie Harlow a kifutón

Winnie Harlow akkor robbant be a köztudatba, amikor a New York Fashion Weeken először lépett a kifutóra. Az akkor húszéves, az America’s Next Top Model versenyben is döntős modell egy olyan bőrbetegséggel született, amelynek következtében nagyobb felületekre kiterjedő fehér foltok tarkítják sötét bőrét. Harlow-t a Desigual és a Diesel is megválasztotta kampányai arcának. Előbbi szépségnagyköveteként jelent meg a márka Say Something Nice elnevezésű kampányában, a Dieselnél pedig a 2015. évi tavaszi-nyári reklámprojektben láthattuk, mely szintén a toleranciát, az egyenlőséget és a feltétlen szeretetet hirdette.

Friss koncepció a tokiói divathéten

Két évvel ezelőtt a Tokyo Fashion Week egyik fénypontja volt a japán tervező, Takafumi Tsuruta bemutatója, mely a koncepciójával megkérdőjelezte a kifutón hagyományosan felvonultatott szépségideált. Kollekciójának vezérelve a viselhetőség és a praktikusság volt. Olyan modellek közreműködésével prezentálta munkáját, akik valamilyen hátrányos helyzetet eredményező betegséggel, rendellenességgel élnek együtt. A show-n vak, kerekesszékes és művégtagokkal élő modellek is részt vettek. A tervező így nyilatkozott a munkájáról: „Valami olyasmit mutatunk be, amit úgy neveznék, hogy az emberek dizájnja. A ruhák célközönsége bárki lehet. Szerintem az a divat dolga, hogy trendi legyen, a ruhák pedig könnyen viselhetőek.” Bemutatott kollekciója olyan darabokból állt, amelyeket az apró részletek, például a mágneses gombok vagy a variálható elemek tesznek a tipikus fast fashion termékeknél viselhetőbbé.

Carrie Hammer: Role Models Not Runway Models

Carrie Hammer projektuma, a Role Models Not Runway Models (jelentése: példaképek, nem pedig kifutómodellek) lényege, hogy show-in olyan nők közreműködésével mutatja be ruháit, akik foglalkozásukkal, megjelenésükkel vagy egyéb sajátos jellemvonásukkal egészen különböző életutakat képviselnek. A tervezőnek az a célja, hogy ezzel az „egy közülünk” élménnyel közelebb hozza a hétköznapi nők számára a kollekcióit. A kifutón végigvonuló példaképek — cégvezetők, építészek, vállalkozók, olimpiai bajnokok — mellett különösen emlékezetes volt három nő megjelenése. Karen Crespo, aki egy betegség következtében vesztette el a végtagjait, a kerekesszékes Danielle Sheypuk és a Down-szindrómával élő színésznő, Jamie Brewer szereplése sokakat lenyűgözött. Hammer kezdeményezése pedig a visszajelzések szerint rengeteg nő számára inspiráló, sokuknak ad erőt önmaguk elfogadásához.

Kis lépés az embernek, de nagy lépés a divatszakmának

Jelentős előrelépés volt a fitneszedző és a divatszakma számára is az a pillanat, amikor Jack Eyers, az első művégtaggal élő férfimodell két évvel ezelőtt a New York Fashion Weeken Antonio Urzi bemutatóján a kifutóra lépett. Eyers jobb lábát 16 éves korában amputálták, ami saját elmondása szerint valódi újjászületés volt számára. Ezután hamar fitneszfanatikussá vált, és nagy sikereket ért el ezen a téren. Az pedig, hogy modellként is bemutatkozhatott, egészen új perspektívákat nyitott meg számára.

Thom Browne: a mentális zavar mint inspiráció

Az előző példák esetében a körüljárt problémák egészen közvetett módon jelentek meg. Ezzel szemben léteznek olyan kezdeményezések is, amelyek elvontabb gondolatmenetre épülnek. Thom Browne 2014. évi tavaszi-nyári kollekciójával az öngyilkosság, a mentális zavarok témakörére reflektált. A ruhák és a modellek megjelenése mellett a bemutató a díszleteivel és a feszültségkeltő zenéjével egy elmegyógyintézet atmoszféráját igyekezett megidézni. A modellek kifutóra lépése előtt zavaró hanghatásokkal, félhomállyal, sejtelmes látványelemekkel alapozta meg a közönsége hangulatát. Nem bizonyos személyekre helyezte a hangsúlyt, bemutatója pedig nem valamilyen kampány részeként valósult meg. Ehelyett a globális probléma volt az inspirációja.