Nyugodjon le mindenki — üzente a testbeszéde. Szóban pedig tudtunkra adta: igen, január 1-jének a reggelén is bement a hivatalába dolgozni. Csak közszereplésével nem akarta zavarni azokat, akik ünnepelnek. És hagyta egy kicsit pihenni azokat, akik netán unják már, hogy folyton őt kell nézni. Ezt persze viccnek szánta. Mégis: egy pillanatra már-már elhittem, hogy lám, némi tapintat is szorult ebbe az emberbe. A következő másodperc azonban rögtön rácáfolt erre a buta gondolatomra — amikor a kamera azt mutatta, kik állnak ott a nyilatkozó kormányfő mögött. És bizony ott mosolygott közöttük az a Bratislav Gašić honvédelmi miniszter is, akinek a menesztését Vučić még december 7-én megígérte.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nevezett személy nem miniszteri minőségében jópofizott ott, a háttérben — az SZHP magas rangú pártfunkcionáriusaként volt jelen a szocialistákkal folytatott tárgyalásokon. De a tapintat, a jólneveltség, az elemi tisztesség úgy kívánná, hogy a történtek után ne nagyon mutogassa magát. A felelősség persze a főnökét terheli, aki bejelentette ugyan, hogy leváltja (amint megtalálja a tisztségre a megfelelő embert), miközben úgy közszerepelteti (saját bevallása szerint: a második legjobb barátját), mintha mi sem történt volna. Ezt nem lehet másként értelmezni: a kormányfő kérkedik a korlátlan hatalmával, a bolondját járatja velünk, Szerbia polgáraival, csúfondárosan az orrunkat fricskázza.

Pedig jól emlékszem, mit nyilatkozott a botrány után. Azután, hogy a védelmi miniszter azt mondta: „Szeretem az olyan újságírónőket, akik könnyen letérdelnek.” A szexista sértésre Vučić úgy reagált: ha az ő lányának mondja ezt valaki, azt apaként nem élte volna túl. Mivel azonban más lányáról van szó — a B92 újságírónőjéről, ezzel pedig a szerbiai újságíró-társadalom egészének a megalázásáról —, a kormányfőt nem fenyegette sem az agyvérzés, sem a szívroham veszélye. Így hát pillanatok alatt el is illant belőle minden empátia. Pedig a második számú barátja és ex(?)minisztere két nap leforgása alatt nem egyszer, hanem kétszer is megalázta az újságírókat. Először a bunkó megjegyzésével, a letérdelőssel. Másodszor azon a sajtótájékoztatón, amelyet az ügy kapcsán tartott. Összecsődítette a sajtó képviselőit, egy cetliről felolvasta, hogy elnézést kér, aztán felállt, és elment — meg sem engedte az újságíróknak, hogy kérdezzenek. Úgy bánt velük, mint más a kapcájával szokott. A minősíthetetlen viselkedése őt minősíti. Elsősorban őt. De sajnos azokat az újságírókat is, akik nem bojkottálták a sajtótájékoztatót, hanem megjelentek. Akár kíváncsiságból, akár szerkesztői utasításból, muszájból mentek. Őket is minősíti, ha most sem tiltakoznak, amiért az illető még mindig miniszter. Őket is, akik nem értik, hogy itt a szakma becsületének megvédéséről van szó. Kényelem ide, párthovatartozás oda: ki kell állni érte, nem tűrni tovább a megaláztatásokat.

Van egy fényképes újságírói igazolványom — az íróasztalomon áll, jól látható helyen. Egy fóliázott kártya, melyen ez áll: TARGET. A bombázások idején, 1999-ben adták ki Szabadkán. Dackártyát készített, aki tervezte: a PRESS helyett a TARGET felirat áll rajta. Célpontot jelent. Ha valaki nem értené, a félreérthetetlen grafikai jel mutatja, hogy mi, újságírók is céltáblák, célpontok vagyunk. A szirénák elhallgattak. Hosszú évek múltak el azóta. Mégis: egyre inkább úgy érzem, hogy az az emlékezetes felirat a mai újságíró-igazolványokon is megállná a helyét. Az angol szó jelentése ugyanis cél, céltábla, célpont, céltárgy. Szerbiában manapság az újságíró talán már nem pisztolyvégre fogható, célkeresztben tartott valaki — nagyon merem remélni. De hogy mindinkább céltárgy, az biztos. Rugdosható. Sárral, kővel megdobálható. Megalázó és gyilkos szavakkal bemocskolható céltárgy. Tárgy. És ez az, amit nem szabad hagyni. A tiltakozó újságírók első lépésben egy roppant egyszerű dolgot kérnek a kiáltványukban: „Aleksandar Vučić kormányfőtől követeljük, hogy haladéktalanul, kifogások és obstrukció nélkül továbbítsa a képviselőházhoz a Bratislav Gašić menesztésére vonatkozó javaslatot.” De ezt követelik.