* Több mint egy esztendeje képviseli a vajdasági magyarságot Brüsszelben. Hogyan összegezné az ott töltött időszakot, mit tudhatunk az Európai Parlamentben folyó munkáról, valamint milyen a munkamegosztás, illetve együttműködés a Fidesz, illetve az Európai Néppárt EP-frakcióján belül?

— Nagyon dinamikus időszakot tudhatok magam mögött. Az egyik cél az volt, hogy belejöjjek a folyamatokba, alkalmazkodjak az itteni munkatempóhoz, de voltak olyan helyzetek, amelyekben rögtön helyt kellett állnom. Ilyen volt például a Szerbiára vonatkozó anyagok megjelenése az Európai Parlamentben, amelyekre gyorsan és hatékonyan kellett reagálni annak érdekében, hogy a számunkra fontos kisebbségjogi kérdések beléjük kerülhessenek. Ilyen helyzetben sokat köszönhetek a Fidesz-delegáció tapasztalt képviselőinek, akik segítették és felgyorsították ezt a „tanulási” folyamatot. Irodámmal az ősztől kezdve nagyobb fokozatba kapcsoltunk, és megpróbáljuk a képviseletet még erőteljesebbé tenni. Két fő terület áll a fókuszunkban, a kisebbségi jogok és a közlekedési útvonalak fejlesztése. Ez utóbbi a szakbizottsági tagságomhoz is erősen kötődik. Az első témakörben megragadunk minden lehetőséget itt, az Európai Parlamentben, de azon túl is, hogy hangsúlyozzuk a kisebbségek részarányos foglalkoztatását, a nemzeti tanácsok hatásköreinek erősítését és a kisebbségi akcióterv elfogadásának, implementációjának fontosságát. Ami pedig a közlekedés témakörét illeti, rendkívül fontos, hogy Szerbia részévé váljon a transzeurópai közlekedési folyosóknak, hiszen rendkívül fontos az egész nyugat-balkáni régió összekapcsolódása. Ez a gazdasági érdekeken túl fontos politikai és stabilizációs tényező is. A stabil Balkán pedig nemcsak az EU, hanem elsősorban az itt élő polgárok számára fontos, és ez hatványozottan igaz a mi közösségünkre. Ennek okán olyan rendezvények szervezését tervezzük itt, a parlamentben, amelyeken rámutatnánk ezeknek a kérdéseknek a fontosságára. Az első eseményre november 16-án kerül sor, meghatározó EU-s, magyarországi és szerbiai részvevőkkel.

* Hónapok óta a menekültválság a fő téma Európában. A brüsszeli bürokrácia mintha folyamatosan késésben volna, vagy későn reagálna az eseményekre. Ön szerint nem kellene határozottabb európai biztonságpolitikát és külpolitikát folytatni a menekültválság kapcsán?

— A menekültválság okozta állapotok rendkívüli mértékben felforgatták a politikai folyamatokat. Számos EU-szinten megfogalmazott politikáról, rendszerről — mint például a dublini menedékkérelmi rendszer — kiderült, hogy „éles” helyzetben csődöt mond. Új megoldások után kell nézni. Sajnos úgy látszik, hogy az EU vezetői utolsókként eszméltek rá a helyzet súlyosságára. Jó példa erre a várható menekültek számának kérdése is. Szeptember elején a CNN riportere még fölényeskedve megmosolyogta Szijjártó Péter magyar külügyminisztert, amikor interjújában milliókat emlegetett. Most, csupán egy hónappal később, Donald Tusk, az EU Tanácsának elnöke is milliókról beszélt az októberi EU-csúcstalálkozót összehívó levelében, és hozzátenném, hogy most már senki sem mosolyog, immár senki sem tartja eltúlzottnak a milliós számot. A németországi nyitott kapu politika is megkérdőjeleződött, és a migránskérdés Európa legnagyobb és legbefolyásosabb országában rendkívül nagy belpolitikai viszályok, mondhatni, kormányválság okozója. Olyan dolgok ezek, amelyekre nem volt példa az elmúlt évtizedekben, ezért is van ekkora fejetlenség és kapkodás. Csak remélni tudom, hogy azok az elképzelések és intézkedések, amelyek Törökország partnerként való bekapcsolását, a közel-keleti állapotok rendezését és az EU külső határai védelmének erősítését szorgalmazzák, sikerrel járnak. Realistaként pedig úgy látom, hogy a migránskérdés mindezek mellett is még sokáig időszerű marad.

* Ha minden igaz, akkor az év végén megkezdődhet Szerbia európai uniós csatlakozási folyamata. Mit hozhatnak az elkövetkező esztendők Európa gazdaságilag egyik legelmaradottabb, leendő tagállama számára?

— Az EU-integrációs felkészülés eddig is nagy erőfeszítéseket és népszerűtlen intézkedések egész sorát követelte meg. A csatlakozási tárgyalások megnyitásával pedig a helyzet még komolyabb hozzáállást igényel Szerbia részéről, hiszen a reformok és az átalakítási folyamatok lassulása a tárgyalások lassulását és ezáltal a csatlakozás időpontjának kitolódását is okozza. A csatlakozás késedelme pedig súlyosbítja az egyébként is rossz gazdasági helyzetet, mivel az ország csak utána részesülhet az oly sokat emlegetett kohéziós alapokból, emellett említhetnénk akár a rendkívül bőkezű uniós agrártámogatásokat is, melyek azután járnak, hogy már tagállammá váltunk. Mindez jelentős politikai kihívás elé állítja a szerbiai kormányt, és nagy felelősséggel jár.

* A csatlakozási folyamat során számíthatunk-e nagyobb előrelépésre a kisebbségi jogok területén? Megakadályozható-e az a folyamat, amelyet más, jelenlegi EU-s tagállamokban láttunk? Azaz, hogy a csatlakozás után egyre nehezebbé válik az érdekérvényesítés, és csorbulnak a kisebbségi jogok.

— Úgy gondolom, hogy tanulnunk kell az eddigi csatlakozási folyamatokból, és le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. Tény, hogy az Európai Bizottság részéről valóban érezhető egyfajta kettős mérce az emberi és a kisebbségi jogok tekintetében a tagság előtt és után. Leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk, hogy miután egy ország belépett az EU-ba, a bizottság ébersége elkezd lankadni az emberi és a kisebbségi jogok kérdésében. Mindezt a következő példa is jól illusztrálja: Az utóbbi időben nálunk nagyon időszerű kérdés a kis létszámú osztályok megmaradása a megszorító intézkedések és az oktatási rendszer átalakítása kapcsán. Számomra azonban meglepő volt, hogy az elmúlt fél évben több olyan ülésen vettem részt, amelyen ugyanerről a gondról hallhattunk Szlovákiában, Lengyelországban vagy akár Lettországban is. Ebből egyértelműen azt a következtetést lehet levonni, hogy a tagságot megelőző csatlakozási folyamatokat kell felhasználni az emberi és a kisebbségi jogok kérdésének megoldásában.

* Szerbia európai uniós csatlakozási folyamatának megkezdése előtt az államnak ki kellett dolgoznia egy úgynevezett kisebbségi akciótervet. Ez vajon nagyobb mozgásteret nyújthat a jövőben az itt élő kisebbségek, közöttük is a vajdasági magyarság számára?

— Az előző kérdésre adott válaszhoz szorosan kapcsolódik a szerb kormány által elkészített, a 23. tárgyalási fejezethez kapcsolódó, az alapjogokról és az igazságügyről szóló akcióterv és az erre épülő, kidolgozás alatt álló kisebbségi akcióterv is. Ez egy rendkívül fontos dokumentum, mely rendszerezi a kisebbségi jogok megvalósulását érintő jogszabályokat, az új szabályozást, a szükséges módosításokat és minden más intézkedést. Ezenkívül megszabja a határidőket, és költségvetési pénzelést is rendel melléjük. Nemcsak azért fontos dokumentum, mert Szerbiában eddig még nem készült ilyen, hanem azért is, mert egyrészt a kidolgozásába bevonták a kisebbségi nemzeti tanácsokat, másrészt pedig az akciótervek végrehajtását az Európai Bizottság fogja ellenőrizni és értékelni a csatlakozási tárgyalási folyamat során. Ez pedig jelentősen megnöveli az akciótervben foglaltak végrehajthatóságát. A közösségünk számára fontos kérdések — mint például a részarányos foglalkoztatás — témakörében pedig éppen az implementáció, azaz a gyakorlati megvalósulás a legfontosabb.