- Mióta táncolsz?
- Az idén 9 éve, hogy a Midnight tánccsoportban táncolok. Nem voltak szünetek, soha nem hagytam abba, a legelső próbám óta rendszeresen járok.
- Kinek az ösztönzésére kezdtél el táncolni?
- Az egyik osztálytársam már harmadikban járt táncolni, ő mondta, menjek el, próbáljam ki én is. Megtetszett, a próbaterem is közel volt az otthonomhoz, így kezdtem el.
- Milyen táncokat tanultok?
- Standard és show-táncokat, valójában mindenfélét, kivéve a néptáncot. A tánctanárunk inkább modern táncok oktatásával foglalkozik.
- Milyen időközönként vannak a próbák?
- Régebben hetente háromszor próbáltunk, az utóbbi időben viszont csak kétszer. A kicsik és a nagyok próbái külön zajlanak. A termet általában 2-3 órára béreli ki egy-egy csoport, és megvan a pontos menetrendje, hogy mikor melyik kerül sorra.
- Van kedvenc táncod?
- A páros táncokat szeretem, ezen belül a latin táncokat.
- Mit jelent számodra a tánc?
- Kikapcsolódást. Tánc közben jól érzem magam, elfelejtem a problémáimat.
- Volt állandó párod a kilenc év alatt?
- Voltaképpen három párom volt. Az első abbahagyta, a második egészségügyi okok miatt volt kénytelen lemondani róla. A mostanival úgy kerültem össze, hogy ő is pár nélkül maradt.
- Mi szükséges ahhoz, hogy egy pár összhangban legyen, és jól táncolhasson?
- Elsősorban ismerniük kell egymást, mert két idegen nehezen hangolódik egymásra, nemigen tudják elengedi magukat. A tánc megköveteli, hogy közel legyen egymáshoz a két fél, ezért könnyebb, ha a táncpartnerek jó viszonyban vannak. A sikerhez elengedhetetlenül fontos, hogy szeressenek táncolni, a többi pedig gyakorlás kérdése.
- Mit tapasztalsz: barátaid, ismerőseid, akik nem tagjai a tánccsoportnak, egy-egy buliban mennyire tudnak felszabadulni?
- Eléggé felszabadulnak, de számunkra maga a tánc a fontos. Ha valakinek nincs ritmusérzéke, attól még jól érezheti magát.
- A táncolás melyik része ösztönös, és melyiket lehet megtanulni?
- A lépéseket és a tartást bárki megtanulhatja. A csípőmozgáshoz kell némi tehetség, de nem lehetetlen elsajátítani.
- Fellépéseitek során előfordultak-e olyan hibák, amelyekre mosolyogva gondoltok vissza?
- Persze. Előfordult egyszer, hogy az egyik lány lerúgta a lábáról a cipőjét, és az a közönség közé repült. Vagy például lehullottak a különféle ruhakiegészítők, és kénytelenek voltunk rajtuk táncolni. Régebben a teniszlabda is eszköze volt a műsorunknak, és egy alkalommal az is a nézőtéren kötött ki. Ha eltévesztjük a lépéseket, csak mosolygunk rajta.
- Van-e beleszólásuk a nagyobbaknak a koreográfia összeállításában?
- Lehetne beleszólásunk, de nemigen élünk ezzel a lehetőséggel. Elégedettek vagyunk tánctanárunk munkájával. Ha viszont nem jön ki a lépés, vagy túl gyors a ritmus, akkor a tánctanárunk átalakítja a koreográfiát. Megbízunk az oktatónkban, hogy számunkra megfelelő táncokat tanít, hisz van jó pár évnyi tapasztalata.
- Milyen turnékon vettetek részt?
- A legtávolabb Budapesten voltunk, de sok más helyre is hívnak minket. Előfordult, hogy egyszerre több meghívást is kaptunk, és akkor választanunk kellett közülük.
- Versenyeken is szerepeltek?
- Nem rendszeresen. Egy megméretésen második helyezést értünk el, de azóta nem vettünk részt semmilyen vetélkedőn.
- Kevesebb volna az életed, ha kimaradt volna belőle a tánc?
- Már el se tudnám elképzelni az életemet tánc nélkül, de volt olyan időszak, amikor úgy gondoltam, jobb lenne szüneteltetni. Amikor viszont kihagytam egy hetet, éreztem a hiányát. Anyukám is táncolt, ezért ő sem hagyta volna annyiban, hogy felhagyjak a tánccal.
- Elképzelhető, hogy te is oktatóként tevékenykedsz majd?
- Nem biztos, hogy ennyi gyerekkel, főleg kicsikkel tudnék foglalkozni. Számomra a táncolás megmarad hobbinak.