— Nagyon örülök ennek a jubileumnak, mert azt bizonyítja, hogy még mindig vannak érdeklődők, akik szeretnének részt venni a táborban — kezdte a beszélgetést Kiss Tóth Erika, az egyesület elnöke. — A járvány alatt úgynevezett bejárós táborokat tartottunk, 8 órára jöttek a gyerekek, és délután 4 órakor mentek haza. Sajnos még az idén sem tudtunk kimenni Kanizsamonostorra, a néptánctáborunk régi, közkedvelt helyszínére, mert az ottani épületünk viszonylag rossz állapotban van, de annyi változás már történt a korábbi évekhez viszonyítva, hogy itt, a székház udvarában kínáltunk sátorozási lehetőséget. Ezt elsősorban a romániai vendégeink és a mi „legnagyobbjaink”, az ifjúsági csoport tagjai fogadták nagy lelkesedéssel. Ez külön hangulatot ad az ittlétnek, a foglalkozásoknak. A tábornak nemcsak csókai résztvevői vannak, hanem a környező településekről is érkeztek, és első alkalommal fogadtuk a romániai, Szatmár megyei vendégeket. A legkisebbekkel együtt, akik nem maradnak itt éjszakára, több mint negyvenen vagyunk. A kicsiknek Jegercsik Erika tanít népi gyermekjátékokat, az alsós korcsoportnak Gazsó Tibor — Somi és Varga Viola oktat sárközi táncokat, a felsősök pedig magyarpalatkai táncokat sajátítanak el Bognár Ádámtól és Kósa Emmától. Mind a három csoportnak szervezünk kézműves-foglalkozásokat, valamint az elmúlt hónapokban részesei voltunk A Szakkör programnak. Hat kézművesmesterséget választottunk ki, és ennek a folyamatnak az eredményét is a néptánctábor végén szeretnénk bemutatni. Akik bútorfestést és gyertyaöntést tanultak, ezt a tudást igyekeztek átadni a tábor résztvevőinek is. Így a záróműsor előtt nyíló kiállításon a szakkörösök és a gyerekek munkáit egyaránt láthatják az érdeklődők.

A Móra Ferenc MME felvételei

* Említetted, hogy Kanizsamonostoron gond van a táborhoz tartozó épülettel.

— Korábban a tartománytól kaptunk támogatást, melyből felújítottuk az objektum tetőrészét, a zuhanyozókat, a külső burkolást, ablakokat cseréltünk, de a belső térre, ahol például az oktatók szobái helyezkednek el, már nem jutott pénz, és elég lelakott állapotba került. Emellett a kantinnak leszakadt a mennyezete, és ennek a helyreállításához már nagyobb összeg kellene. Természetesen szeretnénk elvégezni a munkálatokat, és nyaranta ismét kiköltözni Kanizsamonostorra, ebbe a Csóka községhez tartozó falucskába, ahol többen voltak a táborozók, mint a lakosság. Azt a hangulatot, amely ott volt, mindannyian újra átélnénk, de a legjobban talán azok, akik csak hallottak az akkori táborokról, de nem tapasztalhatták meg azt az életet.

Az egyesület elnöke arról is beszámolt, hogy a tábor előtt a székházban nagyszabású akciót szerveztek, melynek során a tánccsoportokban tevékenykedő gyermekek szülei feltakarították a belső termeket és rendbe tették, kicsinosították, sok virággal barátságossá varázsolták az udvart.

— A szülőknek nagy köszönet jár mindenért, hiszen nélkülük nem valósulhatnának meg a programjaink. De ez így is van rendjén, hiszen ők azok, akik elsősorban példát mutatnak a gyermekeiknek. Örülök, hogy nálunk ilyen lelkes szülők vannak. 

Kiss Tóth Erika azt is elmondta, szeptembertől az új érdeklődőket is várják az egyesület már meglévő szakcsoportjaiba, de azokat is, akik a kínálatban nem találnak kedvükre valót, viszont van más ötletük, melyet szeretnének megvalósítani. Őket is arra biztatja, jöjjenek be, mondják el, és próbáljanak meg közösen megoldást, megvalósítási lehetőséget, módot találni.

Krupa Anna Bianka a romániai Sárközújlakról érkezett gyermekek egy csoportjával, akik Avasújvárosban, Sárközújlakon és Józsefházán laknak. A vajdasági Szűcs Orsolya, aki a Petőfi-program ösztöndíjasaként tartózkodott náluk, többször volt a kanizsamonostori táborban, és ő ajánlotta nekik ezt a kapcsolatot.

— Hét résztvevővel érkeztem, nagyon kedvesen fogadtak bennünket, a fiatalok azonnal megtalálták a közös hangot az itteni kortársaikkal, és mindenki kiválóan érzi magát. Azt látom, hogy itt is hasonló problémával küszködnek, mint nálunk, vagyis a fiúk hiányával a tánccsoportban.

Anna egy 2017-ben alakult hagyományőrző egyesület alapítója és elnöke. Az intézmény munkájába több, egymáshoz közel lévő település magyar közösségét próbálják bevonni, hogy a régi szokásokat felidéző programjaikkal erősítsék a magyar tudatot.

— Jómagam Sárközújlakon élek, de Avasújvárosban dolgozom tanítóként. Emellett Vámfalut is megpróbáljuk bevonni a tevékenységünkbe. Mivel az egyesületünknek hagyományőrző a neve, a szokásokat és a hagyományokat próbáljuk megtartani, feleleveníteni, továbbörökíteni. Munkánk főleg fontos napokhoz, ünnepekhez kapcsolódik, mint a szüret, a Márton-nap, a novemberi jeles napok, az advent, a betlehemes játékok, a farsang, a húsvét, a pünkösd. Nyáron a legnagyobb eseményünk a tábor, melyet már huszonhatodik alkalommal szervezünk, és hatodszor lesz Avasújváros a házigazdája. Július 24-én kezdődik, és várjuk a csókai fiatalokat, hogy ők is töltsenek el egy szép, élményekben gazdag hetet nálunk.

A hagyományokhoz híven a táborlakók a záróműsorra az idén is egy népmesét dolgoztak fel, ezúttal A kiskakas gyémánt félkrajcárja címűt. Ennek keretében mutatták be a gálán mindazt, amit a hét folyamán elsajátítottak.

A XXV. Gyermek- és Ifjúsági Néptánctábort a Magyar Nemzeti Tanács, Magyarország Kormányának Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alap, a Csoóri Sándor Alap, Csóka Község Önkormányzata, valamint a Csóka Művelődési és Oktatás Központ támogatta.