2005 decemberében a Civil Mozgalom egyik közleményében közvetetten felszólította a pártok képviselőit, hogy üljenek le, és fogadjanak el egy közös koncepciót, melyet aztán a széles összefogás megteremtésével nemzetközi szinten is képviselni lehetne. A pártok levelezéséből nyilván mindannyiunk számára egyértelmű lett, hogy így, ebben a formában, a pártok egyszerűen képtelenek eljutni a tárgyalóasztalig. Már a decemberi közleményünkben is felvetettük, hogy talán érdemes lenne egy tanácskozást összehívni az autonómia ügyében, egy olyan tanácskozást, amelyen a pártok képviselői mellett ott lehetnének a civil szféra képviselői is. Akkor még nem értek meg ehhez a föltételek, mára azonban bebizonyosodott: ahhoz, hogy kialakulhasson valamifajta konszenzus ebben a kérdésben, elengedhetetlen egy ilyen tanácskozás megszervezése. Nagyon fontos, hogy legalább ebben az egy kérdésben együtt tudjunk gondolkodni, de ahhoz először is az kell, hogy leüljünk, hogy tárgyaljunk egymással. A decemberi közleményünknek az volt a címe, hogy legyen fontos az emberek véleménye, most is azt mondjuk: legyen fontos az emberek véleménye. Ne történhessen meg az, hogy politikai legitimitással visszaélhessenek emberek, hogy személyes, politikai meg mindenféle egyéb érdekeltségekre hivatkozva, vagy elhazudva azt, az emberek érdekeivel szemben hozzanak meg döntéseket. A politikai legitimitás különböző jogokkal ruház fel, ugyanakkor azonban felelősséget is jelent. A civil szféra szerepe ebben a történetben természetesen csak másodlagos, de nem elhanyagolható.
Az önrendelkezés ügyét a politikai legitimitással rendelkező pártok, a képviselettel megbízott politikusok tudják a leghatékonyabban képviselni, ezt mi is így gondoljuk. A civil szféra feladata a közvetítés, a konszenzus keresése, a már elfogadott közös koncepció népszerűsítése stb. kell, hogy legyen, bár rosszabbik esetben, például aláírásgyűjtéssel, kényszeríthet is (nyomást gyakorolhat).
A közös gondolkodásra/cselekvésre mindenképpen szükség van, az már részletkérdés, hogy a közösen elfogadott dokumentumot holnap, holnapután vagy öt hónap múlva visszük nemzetközi szintre -- ha most nincs megegyezés, öt hónap múlva sem lesz. Egy biztos: ha ez az egy ügy sem képes közös elhatározásra bírni a délvidéki magyarság képviselőit, akkor véleményünk szerint minden föltétel megteremtődött ahhoz, hogy ,,eltűnjünk” erről a vidékről. Ne engedjük, hogy így legyen, éppen ezért csendben, de nagyon határozottan kérjük a pártok képviselőit, fogadják el meghívásunkat.
A tanácskozást február 25-én szervezzük Bácsfeketehegyen. A pártok mellett jelen lesznek a közélet szereplői, a civil szféra képviselői. Ennek a tanácskozásnak tulajdonképpen az lenne a célja, hogy az ellentétek, a vélemények közeledjenek egymáshoz, illetve, hogy a jelenlevők kinevezzék azt a szakértői bizottságot, amely a tanácskozást követő néhány hét alatt kidolgozna/elfogadna egy közös dokumentumot, amelyet aztán egységesen képviselni lehetne különböző fórumokon.
A folyó kanyarulata eltakarja előlünk a hidat, az olvadás közeleg, ha már nem tudtunk élni a befagyott folyó lehetőségével, akkor most közösen keressük meg a hidat.
Civil Mozgalom