Kajári Margit

Századszor is ugyanaz a kérdés: miért van szükség arra, hogy néhány művelődési dolgozó olyan feladatokat vegyen a vállára, amelyek nem tartoznak szorosan a színházművészethez. Nagybecskereken a Madách Színház színészeit a küldetéstudat és az áldozatkészség serkenti, ebből nyerik az erőt az Irodalmi Színpadon való fellépésekhez - hallottuk Kajári Margittól.
- Mi, az Irodalmi Színpad munkatársai, Konrád Emma, Izelle Károly, Kovács Hajnalka, Darusi Pál, Kamrás Szonya és jómagam hálával tartozunk az elődöknek, felelősséggel pedig az utánunk jövő nemzedéknek. Az érzékeny, igazságszerető gondolkodó-alkotó megérzi, ha eljön az ideje, hogy előlépjen a művészet otthonmeleget és biztonságot nyújtó paravánja mögül. Ebben a Bega-parti városban egykoron pezsegett az élet: hivatásos magyar színháza működött, a Városi Filharmónia (Láng Imre vezényletével) hangversenyeket adott, magyar nyelvű újságja is volt, a Torontál, Pleitz Ferenc Pál nyomdájának hála, de ott volt Brajjer Lajos, Lauka Gusztáv, Mara Jenő, Váradi Imre, Juhász Ferenc, Nyárai Rezső is, akiknek munkásságáról még ma is megemlékezik a sajtó. Felelősségérzettel láttunk mi is munkához: feltámasztó hittel dolgozunk immár öt esztendeje azon, hogy Nagybecskerek és a környező falvak magyarsága ne fulladjon bele a csöndbe, életjelt adunk magunkról, íróinkról, művészeinkről.
* Tudtommal 2000. november 6-án, a Toša Jovanoviæ Narodno pozorište-Népszínház első emeleti kamaratermében kezdte meg működését az Irodalmi Színpad.
- Azon a napon Szungyi László Barátság és boldogság című könyvét mutattuk be. Aztán sorjáztak a rendezvények. Vendégül láttuk Burány Bélát, Németh Istvánt, Gerold Lászlót, a szabadkai Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Kör fiataljait, nálunk járt Bogdán József, Gobby Fehér Gyula, Bori Imre, Lovas Ildikó, Faragó Árpád, Barácius Zoltán, Burkus Valéria, Káich Katalin, azonkívül Kopeczky László-emlékestet is meghirdettünk, tiszteletét tette nálunk Bordás Győző, Molnár Rózsa Mária, Dudás Károly és msgr. Erős Lajos. Számos vendége volt az estnek, felléptek a rendezvényeken a Madách Színház színjátszói, műbírálók, színházi cikkírók, szerkesztők, néprajzkutatók, népzeneoktatók, irodalomtörténészek, a Petőfi ME szavalói, pedagógusok, dramaturgok és mások - minden alkalommal megindító szeretettel. Az esemény néhány száz hallgatóját mindenekelőtt az ösztöne vezette a kamaraterembe, az az ősi ösztön, mely a megmaradásért, a tartalmasabb életért folytatott küzdelemre buzdít, és az ősök leheletének meg a holnap szellemi műveseinek a megismerését óhajtja.
* Elégedett-e a közönség az Irodalmi Színpad rendezvényeivel?
- Örömmel mondhatom, hogy a helyi televízió munkatársai majdhogynem valamennyi rendezvényünkön felállítják a kamerákat, megszólaltatják a vendégeinket, s a velük folytatott beszélgetést az Újvidéki Televízió szerb nyelvű szerkesztősége is átveszi. A Nagybecskereki Rádió és a helyi sajtó - magyar nyelven is - részletesen beszámol az eseményekről. A látogatottsággal nagyjából elégedettek vagyunk. Mi csak az estjeink minőségével nyerhetünk hitelt magunknak és - hogy így fejezzem magam ki - egyeduralmat a Bánságban.
* Azt mondhatjuk: minden rendben?
- Azt nem állítom, hogy a valóság, a teljes valóság kusza. Nem vagyunk szétszóródva, itt találkozunk a színházban. Zavartalanul folytathatjuk a tevékenységünket, s nem érezzük úgy hogy szélmalomharc volna. Izelle Károly eszményi munkatárs, akárcsak a többiek. Mindenki érzi, hogy tartozik valahová, s a közönségünk is érzi, hogy hozzánk tartozik. Meghívásunkat még senki sem utasította vissza. Néha gondot okoz ugyan az egyeztetés, de azért megtervezhető az évad munkamenete. Műsornaptárunk máris zsúfolt. Az Emlékkönyv című gyermeknovellákat tartalmazó könyvet Jónás Gabriella, Kunkin Zsuzsanna és a Madách Színház fiataljai mutatják be, októberben pedig vendégül látjuk Korhecz Imolát, a Duna Televízió munkatársát József Attila-estjének bemutatásával, novemberben aztán szerény ünnepi műsorral emlékezünk majd meg a jubileumról, az Irodalmi Színpad fennállásának ötödik évfordulójáról. Mi nemcsak ,,felvillanunk', hanem - akárcsak a színházunk - itthon otthon vagyunk, és az ajtónk mindenki előtt nyitva áll.