A sikeres bemutatkozást szavatoló pluszmunkát ezúttal is több torontálvásárhelyi diák, osztálytanító, illetve tantárgyelőadó vállalta. A negyedikes Balassa Noémi és Tóth Márta verset mondtak, az ötödikes Győri ikrek — Lívia és Leonárd zongorán játszottak, a debellácsi Trio Citaris citerazenekar képviselői, Kovács József citeraoktató növendékei, névszerint a hatodikos Spiránac Klaudia és a hetedikes Alföldi Ábel pedig egy hangulatos dalcsokorral tették gazdagabbá az estet. Történetesen egy vasárnap esti istentiszteletet, Magyarittabén. Az Ígét, prédikációját az elveszett drahmáról szóló példabeszédre ( Lk 15, 8-10 ) építve a találkozó házigazdája, nt. Marton Károly tiszteletes úr hirdette. Az est keretében sor került továbbá Csala Sándor és Sára Viktória torontálvásárhelyi származású, immár középiskolás amatőr fényképészek, illetve alkotásaik bemutat(koz)ására is. Kell még egy szó..., Ha én rózsa volnék..., Nagy esők jönnek... A műsort Bakator János és Antal Ferenc tanító bácsik gitárjátéka kerekítette teljes egésszé,magát a találkozást pedig egy bensőséges hangulatú baráti társalgás. Újabb szálakkal erősítve a múltban gyökerező, ám a jelenben is meglévő családi és gyülekezeti kapcsolatokat. Természetesen, a folytatásban is reménykedve. Mert bár fizikai valónkban mindnyájunknak – mégpedig kivétel nélkül! egyedül kell meglépnie döntéseit, a messzeségbe futó párhuzamosokkal ellentétben mi, emberek, az Úr kegyelméből, idehaza is találkozhatunk egymással.
Vonatkozó írásunkat lapunk november 22-i számában olvashatják.