Találkozás Krisztussal a média révén?

Találkozás Krisztussal a média révén?

Az októberben megjelenésének ötvenedik évfordulóját ünneplő Hitélet c. katolikus folyóiratunk — a többi sajtótermékhez hasonlóan — keresi új helyét a rohamosan fejlődő és új formákkal bővülő elektronikus média világában.

A Gutenberg-éra fölött egyesek már halotti beszédet tartanak, mások viszont cáfolják leáldozását, azt hangoztatva, hogy az írott sajtó iránti érdeklődés a változás ellenére is fennmarad. Hiszen a papírra nyomtatott szöveget nem igazán tudja felváltani a képernyőn olvasott. Sőt azt is be kell látnunk, hogy az olvasást kedvelő emberek száma nem csökken olyan rohamosan, mint ahogyan a vészjóslók prófétálták, vagy ahogyan első látásra tűnhet. Én inkább amondó vagyok, hogy a hagyományos olvasók mellett megjelent egy újabb réteg, amely a képernyőről olvas, illetve más olvasási szokásokkal él. Jobban kedveli a rövid, vizuális elemekkel is alaposan teletűzdelt olvasnivalót. Hogy ez milyen előnyökkel és hátrányokkal jár, arról igazán csak a szakemberek tudnak mélyrehatóan vitázni.
Kétségtelenül azt tapasztaljuk valamennyien, hogy az elmúlt évtizedekben a tömegkommunikációs eszközök jelentős átalakuláson, fejlődésen mentek át — és ez a folyamat megállíthatatlan. Nemrégiben még az a vélemény uralkodott, hogy a digitális forradalom nem hoz már semmi újat, csupán a számítógépek gyorsulása terén várhatók nagy előrelépések. Alig telt el néhány év, s máris a cáfolatok sorával állunk szemben.
Ez a tény az egyházat sem hagyhatja hidegen, hiszen — főként az új médiumoknak köszönhetően — kialakult egy olyan kommunikációs háló, amelynek révén az emberek kapcsolatba lépnek egymással. Látjuk azt is, hogy ez a háló milyen csodálatos módon bővül, igaz, úgy érezzük, a valós kapcsolatok kárára. Az egyház — amelynek a küldetése az emberhez szól — az előtt a kihívás előtt találta magát, hogy ezeknek az új eszközöknek a segítségével is kommunikáljon a mai kor emberével, hogy megértse elvárásait, kétségeit, reményeit. A média új lehetőségek és kihívások világába helyezte a mai embert, s ezt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ferenc pápa a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának szeptember első felében megtartott tanácskozásán a részvevőkhöz intézett beszédében külön kiemelte: ,,Vannak, akik csalódtak az olyan kereszténységben, amely számukra meddőnek látszik, és nehezen képes hatékonyan érzékeltetni az életnek a hitből fakadó mély értelmét. Ma, a globalizáció korában egyre nagyobb irányvesztettség, magány jellemzi az embereket.” Majd hozzátette: ,,Olyan kihívásról van szó, amely túlmutat a technológiai problémákon. Fel kell tennünk a kérdést magunknak: vajon képesek vagyunk-e eljuttatni az emberekhez Krisztust? Meg tudunk-e mutatni az embereknek egy olyan egyházat, amely mindenki számára otthont jelent? Kifejezésre kell juttatnunk a modern kommunikációs eszközökkel is hitünk, életünk, Krisztussal való találkozásunk szépségét.” Ezek a kérdések nem hagyhatják hidegen a keresztény média dolgozóit. S a feladat nem is olyan könnyű.
Megfigyelők szerint a tanácskozás alkalmával megállapítást nyert, hogy az egyház ugyan bő választékot kínál, de nincs egységes stratégiája. Ha a vatikáni jelenlétet nézzük, akkor mintegy két tucat internetes jelenlétről kell beszélnünk. A Vatikán különféle formákban megtalálható a Facebookon, a Twitteren és az android alapú okos telefonokon Pope-App néven. Megfogalmazódott az a követelmény, hogy a médiamunka nem lehet póttevékenység, például másodállás egy plébános számára, hanem az apostoli és igehirdetői tevékenység szerves része kell legyen.
Alapvető feladatként megmaradt a kérdés, hogy az egyház képes-e a média segítségével a ,,Krisztussal való találkozás’’-ra késztetni az embereket, és képes-e igazi arcát megmutatni az embereknek mindenféle álarc nélkül. Erről minden helyi egyháznak, püspökségnek is gondolkodnia kell. Hiszen aki ma nincs jelen a médiában, az olyan, mintha nem is létezne. A pápa elvárása az, hogy az egyház ,,melegséget vigyen a szívekbe, hogy lángot csiholjon bennük.’’
Tegyük hozzá: tevékenységének minden területén és minden alkalmas eszközzel. De ehhez szakképzett emberekre van szükség. Médiaszakértőkre, akikkel a helyi egyházaink egyáltalán nem rendelkeznek. Nem véletlen tehát, hogy a Tanács újra felmelegítette az állandóan ismétlődő témát, miszerint a papoknak, a szerzeteseknek és a világi krisztushívőknek a médiaismeret és médiahasználat területén alapos képzésen kell átesniük. A tanácskozók kiemelt témaként kezelték annak szükségét, hogy az egyházi médiumok szorosabban működjenek együtt a világi tömegkommunikációs eszközökkel.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink