A jelenlegi település nevét Komori Bedekovich Tamás udvari tanácsostól vette, aki a település birtokosa volt. Tamásfalvától északra feküdt Hetény falu, melyet 1897 után egyesítettek Tamásfalvával.

A hivatalos dokumentumok jelenleg 450 lakost tartanak számon, de ebből némelyek Tamásfalván vannak ugyan bejegyezve, viszont külföldön élnek. A legtöbb magyar nemzetiségű lakos (68%) a második világháború előtt élt a faluban. Jelenleg a település 55%-a magyar nemzetiségű.

A leendő tájház

A mezőgazdaságon kívül más megélhetési lehetőség nincs a faluban. Ez is csak akkor fizetődik ki, ha a gazdának nagyobb földterülete van. A megtermelt javak értékesítése sem egyszerű, hiszen a legközelebbi város, Nagybecskerek 50 km-re található, Nagykikinda viszont egy földúton keresztül „mindössze” 33 km-re fekszik, csakhogy esős időben az út szinte használhatatlan. A szülőföldön maradt fiatalok vagy napszámba járnak dolgozni, vagy pedig otthon, a családi gazdaságban tevékenykednek. Korábban szó volt róla, hogy határátkelőt nyitnának a néhány km-re fekvő Románia felé, de ez az ötlet az elképzelések szintjén ragadt.

A helyi általános iskolában — mely a szerbittabéi Miloš Crnjanski Általános Iskola kihelyezett tagozata — az összevont magyar tagozaton hárman tanulnak: egy elsős, egy másodikos és egy harmadikos kisdiák. A jelenlegi információk szerint ez a létszám az ősszel is így marad, tehát magyar elsős nem lesz a településen. Az óvodások (hároméves kortól felfelé vegyesen) heten voltak a mögöttünk hagyott tanévben. Az idén három újszülöttel szaporodott a falu lakosainak száma, de ez a szám várhatóan még egy kisbabával gyarapszik.

Helyi járulék nélkül

A helyi tanács jelenlegi vezetősége 2013 óta igyekszik fejleszteni a települést. Szarka Zoltán, a helyi tanács tagja elmondta, hogy a halottasház kápolnáját befejezték, bevezették az áramot, jelenleg a csempézés és a vízvezeték-hálózat szerelése folyik. Emellett a kultúrotthon nyílászáróit modern ablakokra cserélték, klímaberendezéseket szereltek fel, melyekkel télen a fűtést, nyáron a hűtést oldják meg. Két utcára aszfalt került, még csak az útszegélyt kellene apró kövekkel leszórni, de ez a helyi közösségtől független tényezők miatt még nem történt meg. A tervek között Szarka megemlítette, hogy a kultúrotthon udvarában még egy kis részt szeretnének aszfaltozni, valamint az épület mellé egy tetőt tenni, így ünnepségek alkalmával a vendégek egy része szabadtéren is tartózkodhatna. A begaszentgyörgyi község tizenkét településéből a vízvezeték-hálózat csak náluk nem lett még felújítva, erre ígéretet kaptak, valamint a hírek szerint egy ökokutat is kapna a település. A helyi járulék tavaly lejárt, újbóli bevezetését nem szavazták meg a polgárok, így a fejlesztéseket más forrásokból kell megoldani.

„A faluért teszem”

Tuba Sándor 1971-ben települt ki Svájcba, a Luzern mellett fekvő Kriens nevű településre. Szülőfaluját, Tamásfalvát sosem felejtette el, még a messzi távolból is ott segített az itthon maradtaknak, ahol csak tudott. Nemrégiben egy tájház megvalósításába fogott bele a hét éve nyugdíjas Sándor, aki sok időt tölt a román határ mellett fekvő településen.

— Az 1935-ben épült ház valamikor a Bartok család tulajdona volt, majd később egy Homolyai nevezetű családhoz került. Az idős asszony elhunyt, a fia pedig Svédországban él. A házat megvásároljuk tőle, és a Széchenyi István Magyar Művelődési Egyesület tulajdonába kerül. A szükséges összegről a svájci, kriensi egyház gondoskodik, mindenben segít nekünk. A házat felújítjuk, tájházzá alakítjuk — mondta Tuba Sándor.

Az épületben egy szoba, egy konyha és egy fürdőszoba található, az objektum mögötti részen pedig egy kis múzeumot szeretnének kialakítani. Sándorral körbejárjuk az épületet, a szobákat, miközben részletesen ecseteli, milyen is lesz a tájház jövő májusra, amikorra a megnyitót tervezi.

— A kemencés szobába még két franciaágy és régi szekrények kerülnek. A konyhába egy hosszabb asztalt képzelek el, ahol társalogni lehet majd. A múzeumrészbe régi parasztkocsi, mezőgazdasági eszközök, régi használati tárgyak kerülnek, melyeket a falu lakosai bocsátanak rendelkezésünkre. Az udvart füvesíteni szeretném, és egy gémeskutat is felállítunk. A tájház a falusi turizmus tekintetében is egy kiváló kiindulópont lehet. Május 24-e óta négy-öt emberrel takarítottunk az épület körül. Augusztus 5-én utazom Svájcba, és miután visszatérek, nekilátunk a munka oroszlánrészének. A munkálatokra embereket keresek, 200-250 dináros órabért tudok fizetni. Célom, hogy valamit tegyek a faluért. Mindezt nem magamnak, hanem a falunak csinálom — mondta Sándor.

Megmaradásunkért küzdve

Tamásfalván 2009 óta működik a Széchenyi István Magyar Művelődési Egyesület. A leendő tájházzal Szarka Editnek, az egyesület elnökének régi álma valósul meg.

— Sajnos nem mindenki tudja felmérni a tájház lényegét, értékét. A régi bútorok, használati tárgyak történelmi jelentőségűek, hiszen a fiataloknak megmutatják, milyen ágyakban aludtak elődeink, milyen edényekben főztek, hogyan köpülték a vajat, dagasztották a kenyeret. Évről évre egyre kevesebben vagyunk, de akkor is kapaszkodnunk kell, harcolnunk a megmaradásunkért — mondta az elnök asszony.

Az egyesület berkeiben több szakcsoport működik. A néptánccsoportot tizennégyen alkotják, a legfiatalabb tag harmadik osztályos, a legidősebb pedig huszonnyolc éves. A csoport harminckét év után újra részt vett a nemrégiben Tordán megtartott Gyöngyösbokrétán. A moderntánc-csoportban tizenhatan vannak, a 2010-ben alakult énekkar létszáma jelenleg hét fő. Rendszeresen részt vesznek a Durindón, a bácsfeketehegyi Szüreti Napokon és a tordai Művelődési Napokon. A magyarországi testvértelepülésre, Hosszúheténybe minden második évben járnak fellépni. A felnőttdrámacsoport minden évben a romániai Újszentesen lép fel farsangi előadással, emellett aktív a gyermekdrámacsoport és a nőszervezet is. A Vajdasági Pedagógusegyesület keretében 2001 óta anyanyelvápoló csoport működik, mely szokásainkat, hagyományainkat, a magyar kultúrát és történelmet helyezi előtérbe. A művelődési egyesület legnagyobb rendezvénye a Palacsintafesztivál, melyet az idén immár ötödik alkalommal tartottak meg, ezenkívül kiemelkedő esemény a maszkabál is. Legközelebb július közepén, az újszentesi Tokányfesztiválon lépnek közönség elé a művelődési egyesület szakcsoportjai, majd augusztusban a tamásfalvi és az újszentesi falunap következik.

Tamásfalvát egy keskeny út köti össze a külvilággal

Tamásfalváról hazafelé jövet, a falut a külvilággal összekötő keskeny úton haladva azon gondolkodtam, hogy mi, tömbben élők egy-egy sikertelenség után hajlamosak vagyunk könnyen feladni álmainkat, viszont a Bánát eldugott csücskében élő tamásfalviaknak arra is van energiájuk, hogy ne csak a megmaradásukért, hanem az álmaik megvalósulásáért is kitartóan küzdjenek.