„Mária földi életének befejezésével kapcsolatban a II. vatikáni zsinat a mennybevétel dogmáját meghatározó bulla szavait veszi át: »A szeplőtelen Szűz, aki megőriztetett az eredendő bűn minden szeplőjétől, földi életének végeztével testben és lélekben felvétetett a mennyei dicsőségbe« (Lumen gentium, 59.)” (Szent II. János Pál: A halál megtapasztalása gazdagította Szűz Mária személyét).
A katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe Szűz Mária mennybevétele, azaz Nagyboldogasszony. Augusztus 15-e a napja szerte a világban. A hagyomány szerint ekkor hunyt el Jézus szülőanyja, ám a korai keresztény szerzők nem tesznek említést arról, hol lehet a sírhelye. Valószínűleg Jeruzsálemben halt meg.
Magyarországon Szent István avatta ünneppé augusztus 15-ét, ennélfogva óriási hagyománya van a napnak. Számos templomot szenteltek fel Nagyboldogasszony tiszteletére, van például Pápán, Mohácson, Déván, Balatonakarattyán, Dombóváron, Hercegszántón, Makón, Madarason és még több száz településen, de nemcsak az anyaországban, hanem szerte a világban. A zágrábi katedrális hivatalos neve is Nagyboldogasszony-, Szent István- és Szent László-székesegyház, de a spanyolországi pamplonai székesegyházat is Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Szerbiában az egyik legszebb Nagyboldogasszony-templom Óbecsén található. 1830-ban épült egy korábbi istenháza lebontásával, átalakításával. A körülbelül 50 x 20 méteres épület vitrázsát Kratzman Ede készítette, a Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló főoltárképet pedig Than Mór festette.
Nemcsak maga augusztus 15-e, hanem az onnan szeptember 8-áig, a Kisboldogasszony-ünnepig (azaz Szűz Mária születésnapjáig) tartó néhány hét is különleges helyet foglal el a hívő emberek szívében. A „két asszony köze” már-már varázserejű időszaknak számított őseink idejében: azt tartották, hogy ilyenkor kell gyógyfüveket szedni, és a hombárokat, a búzát, de még a ruhaféléket is ilyenkor tették ki szellőztetni, mert úgy gondolták, akkor biztosan nem megy beléjük a moly.
Nagyboldogasszony ünnepén sok helyütt tartanak búcsút, melyre zarándoklattal érkeznek a látogatók. Egyesek úgy vélték, ha ezen a napon keresztet vágnak a gyümölcsfákba, azok sokáig egészségesek maradnak, és rengeteg termést hoznak. A legelterjedtebb szokás azonban a Mária-virrasztás. Azok, akik az éjszakát éberen töltik, imádkoznak, elmélkednek, fohászkodnak, a hiedelem szerint hajnalhasadáskor megláthatják a Napba öltözött Boldogasszonyt.
Az óbecsei Nagyboldogasszony-templom főoltárképe, Than Mór alkotása (Forrás: www.than.rs)
(Régi magyar himnusz)
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Ó, Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Kegyes szemeiddel tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.
(Forrás: Katolikus.hu, Magyar Kurír, Az egyház szentjei)
