Az ünnepséget szerényebb keretek között, a járványügyi szabályok betartásával rendezték meg a hétvégén. A helyi Sziveri János Művészeti Színpad névadójának mellszobra a Muzslai Petőfi Sándor MME előtt, Petőfi Sándor szobra mellett kapott helyet.   

A szoboravató szereplői

Az avatón mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, Sziveri János a rövid élete során mindig kitűnt alkotásaival, egyéniségével.

— Próféciájának időszerűsége és verseinek érzelmi intenzitása nem hűlt ki az évek múlásával, költeményei a maguk egyszerűségében átütő erővel hatnak ma is, a bekövetkezett katasztrófa pedig sokunknak, nemzedékének nemcsak tapasztalatává, hanem élő tanújává is tette egyéni kálváriáját. Mikola Gyöngyi irodalomtörténész írta róla: „Függetlenül attól, mit is gondolunk a költészet feladatáról, a művészet elkötelezettségéről, akár közel áll hozzánk az általa létrehozott versforma, akár nem, Sziveri szenvedélyes, lázadó feje körül egyszer csak megjelent a mártírok glóriája, és azt hiszem, amíg csak magyar irodalmat olvasnak emberek, mindig is körül fogja ölelni ez a ragyogás.” Ebben a ragyogásban állok most én is itt meghatódva és megrendülve, emlékeket keresve a múltból, melyek az évfolyamtársat, a költő szerepébe bújt tanszéki hallgatót, a bohém, szenvedélyes és mindig lázadó alkotót idézhetnék elém, de versein kívül ma már minden más csak kitalált történet, hitetlen kacat. De hogy ma emlékére szülőfalujában szobrot avathatunk, élő hittel tanúsíthatjuk: költészetének még mindig nagyon fontos dolga van ebben a fura, bizarr világban.

Hajnal Jenő

Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művészeti Szövetség elnöke is szólt az egybegyűltekhez.

— Ami van: hogy előtte állunk. Néhány szavas mondatokkal. Állításokkal, melyeket akár azonnal vissza is vonunk. Hiszen hitelét keressük, biztonságát annak, hogy amit kimondunk, az méltó a szóhoz és Hozzá, kemény, ítélő szigorához. A bőrön most nem a csont világít, üt át. A bőr már bronzzá, a csont az örökkévalóságként testesül. Ami van: hogy előtte állunk. Jelenlétében — jelenlétedben élünk. Ami van, hogy előtted állunk: vigyél tovább, taníts, hadd zengjünk, hadd zúgjanak sorok, szakaszok, költészet, vers, nyelv, sorsszólamok! A versnek még dolga van! Szüntelen keletkezés? Szüntelen keletkezés!

Sutus Áron

— Semminek sincs vége, és nem tudjuk, mit hoz a holnap, és éppen ezért a folytonosságot roppant fontosnak tartom, melynek a „kultúra” a neve, csak azzal tudom leengedni a hangomat, hogy olvassunk verseket, olvassuk Sziveri verseit is — hangsúlyozta Tari István író, költő.

Kónya Sándor

Sziveri Jánosról, munkásságáról, a szoborról Kovács Jolánka, a SZJMSZ művészeti vezetője beszélt.

— Költőként azt vallotta, „senki sem szabhatja meg, hogyan és mit írjon”. Nem volt politikus költő, csak érzékeny mindenre, a társadalom és közvetlen környezete valamennyi rezdülésére, a kompromisszumkészség pedig egyszerűen hiányzott belőle. A Sziveri-színpadnak régi álma teljesült azzal, hogy névadónk immár ilyen értelemben is köztünk van. Elgondolkodva néz a falu központja felé. Isten hozott Muzslán, Sziveri Jancsi!

Kovács Jolánka

Az alkalmi műsor során fellépett Molnár Lábadi Csilla, Sziveri Emese és Mák Andrea, a Sziveri János Művészeti Színpad szavalói, valamint Kónya Sándor csókai versénekes. Az emlékezés virágait a szobor talapzatánál Csorba Béla, Sziveri egyik költő barátja és Ispánovics Endre, a Sziveri János Művészeti Színpad elnöke helyezte el.