home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szülő/gyerek nélkül nyaralni
Pap Ágota pszichológus
2019.07.19.
LXXIV. évf. 29. szám
Szülő/gyerek nélkül nyaralni

Minden nyár újabb és újabb kihívások elé állítja a szülőt meg a gyermeket egyaránt. Főleg, ha mindkét szerep képviselői egy kissé már „szabadulnának” a másiktól. Vagyis: essék most szó arról a helyzetről, amikor a kamasz már szülő nélkül nyaralna, és amikor a szülő már a gyerek nélkül is elmenne pihenni.

Sokaknak ismerős lehet az a helyzet, amikor a tini már nem akar családi nyaralásra menni, ezért azt minden módon bojkottálja: állandóan panaszkodik, mindig mást akar csinálni, mint a többiek, csak a pénzt költené, stb. Ezért aztán, ha a gyermek már nem tartana a szüleivel, a könnyed vígjátékok kedvenc témája, a „nincs otthon a macska, cincognak az egerek” állapota, vagyis a házibulik során romba döntött otthon képe jelenik meg előttünk. Vagy — és mindezen gondolatok után már nehéz lenne eldönteni, vajon melyik a nagyobb kihívás — azt kéri, hadd menjen el ő a szülei nélkül nyaralni. No, ezek után kellene valamilyen kompromisszumos megoldással előállni!

Az önállósodás jelei már a kiskamaszoknál megfigyelhetőek, amikor például szívesen mennek el a barátokhoz egy-két napra ottalvós bulira, hosszú hétvégére, majd ezeket a barátokat visszahívva napokig együtt lógnak. Ilyenkor az utódunkat egy új oldaláról ismerhetjük meg, s érdemes figyelnünk a viselkedésére ezekben a társas helyzetekben: vajon milyen házigazda, mennyire szabályszegő, milyen értékeket tart fontosnak…? Ez ugyanis mind alapja a későbbi külön nyaralások megvalósításának, illetve az ahhoz szükséges bizalomnak. Csak ezek után jöhetnek a nyári táborok, majd az önálló kamasznyaralás, mely mindenképp bizalmi, kapcsolati próba a szülő és a felnövekvő gyermeke között. Persze egy idő után mindenképp egyedül megy majd a barátaival, de ha nem „tanítjuk meg” idejében, akkor tapasztalatok, előzmények nélkül. Ám a szülő dönthet úgy, hogy még korai a kérés, és nem engedi el gyermekét egyedül, mellétéve, hogy egy vagy két év múlva már mehet.

A kamasznyaralás nemcsak a szülőktől való függetlenedés része, hanem a kortársak egymás közti kapcsolatának alakítója is. Bizonyos témákról is kell beszélni, mint amilyen az alkohol és a drog, illetve koedukált nyaralás esetén akár a szexualitás. Ezekre a beszélgetésekre teremtsünk légkört, nyugodtan fussunk neki többször, kerülve a „hegyi beszéd” jelleget, sokkal inkább a gyerek véleményére koncentrálva.

Érdemes a fokozatosság elvével élni, vagyis például elengedni őt fesztiválozni, de úgy, hogy az legyen előbb csak egynapos — ottalvás nélkül —, és legközelebb ezt az időintervallumot már meg lehet hosszabbítani. Ehhez persze jó, ha lefektetünk néhány aranyszabályt (melyet itt inkább csak hasznos tanácsként emlegethetünk): ne hagyjon értékes holmit a sátorban, fogyasszon elég folyadékot, törekedjen a személyes higiéniára, legalább éjjel öltözzön melegebben, kerülje a túlzott alkoholhasználatot, illetve ne próbáljon ki semmilyen drogot — akármilyen hatással is kecsegtetik őt.

Az egyedül otthon maradt gyermeknek is kellenek alapszabályok: barátok jöhetnek, de csak meghatározott óráig maradhatnak; a lakás bizonyos része tabu; hova és meddig mehet el otthonról, valamint lesznek elvégzendő házimunkái/kötelezettségei is — ez utóbbival a szabadidő beosztására is tanítva a gyereket. Természetesen jó, ha van olyan szomszéd vagy barát, aki rá-ránéz a kölyökre, vagy akihez segítségért fordulhat. S ahhoz is ajánlatos ragaszkodni, hogy a kamasz bármikor elérhető legyen telefonon. De mindehhez elengedhetetlen az a bizalom, amellyel őt otthon hagyjuk.

Ha a gyermek utazik, akkor is érdemes az állandó kapcsolattartás lehetőségét végigbeszélni. Jó, ha már a becsomagolás közben együtt vagyunk. Közösen elkészíthetünk egy biztonsági csomagot, melyben benne lehet minden, ami fontos: gyógyszerek, dokumentumok, utasbiztosítási adatok, telefonszámok, napozókrém stb. Korábban arról is lefolytathatunk egy beszélgetést, hogy milyen programokat tervez, hogy meggyőződjünk róla, nem csak inni szeretne napokon keresztül. Kötelezően tudni kell, kikkel utazik együtt, illetve az utastársak szüleinek elérhetősége is jól jöhet még — akár az utazás előtt is kapcsolatba léphetünk velük. Bevett szokás egy zárt körű csoport létrehozása valamely közösségi vagy kommunikációs oldalon/szolgáltatáson belül, ahova majd folyamatosan felkerülhetnek információk, állapotjelentések, melyek megnyugtathatják a szülőt. Készítsünk fénymásolatot minden fontos személyes dokumentumról: útlevélről, bankkártyáról, egészségbiztosítási papírokról, és tegyünk el elegendő gyógyszert, ha erre a kamasznak valóban szüksége van, esetleg állandó jelleggel szednie kell.

Mindemellett az is előfordulhat, hogy anya és apa akar egyedül elmenni valahova, de erre előtte feltétlenül fel kell készíteni a gyereket. Ellenkező esetben már az előszoba irányába sem indulhatunk el anélkül, hogy ne essen pánikba (ez főleg a kisebb lurkókra vonatkozik). Ugyanígy jelöljük meg, hogy meddig nem leszünk, ehhez pedig következetesen tartsuk magunkat, mert különben a gyermek bizalma lehet a tét. Mindig mondjuk el, hová megyünk, és mikor jövünk vissza. Ne terheljük magunkat azzal a gondolattal, hogy szívtelenek vagyunk, viszont mondjuk el, hogy anyának és apának szüksége van arra, hogy kettesben legyenek, mert a szerelmesek már csak ilyenek, s ennek boldogság lesz az eredménye, amivel mindenki csak jól jár. Ám mielőtt ezt kifelé kommunikáljuk, előbb magunkban kell tudatosítanunk, mert ha a gyerek azt látja, hogy bizonytalanok vagyunk abban, jól döntöttünk-e, akkor rés keletkezik a pajzson. Tehát semmi baja nem lesz a nagyszülőknél vagy annál a bizalmi embernél, aki rá vigyáz majd. Sőt!

A felnőttek utazását számára is vonzóvá tehetjük, ha arra az időre olyan programokat szervezünk neki, amelyeket izgalommal vár majd. De elég manipulatív lehet az is, ha azt hangsúlyozzuk, mi milyen — számára unalmas — tevékenységeken veszünk addig részt (reggeltől estig várost nézünk, múzeumokban lógunk egész nap). A feltöltődés után pedig akár egy közös vakáció is jöhet.

De az is elfogadható, ha valaki nem kész arra, hogy a gyereke nélkül menjen nyaralni, vagyis minden pillanatban azt érzi, hogy ezt vele együtt akarja átélni. Ilyenkor nem érdemes valami külső megjegyzés hatására belső szorongást előidézni magunkban. Mégis azt látni, hogy a fészekelhagyás után jobban működnek azok a szülői párok, amelyek olykor-olykor kettesben is eltöltenek egy kis időt.

Így vagy úgy, próbáljunk meg egy kicsit lazítani, ha már úgy döntöttünk — nagyon helyesen —, hogy feltöltődünk, mert szabadság mindenkinek jár: szülőnek, gyereknek egyaránt.


A nyitókép illusztráció: Rawpixel/Depositphotos.com

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..