„Szükségem van a párbeszédre a munkáimmal”
Szerda Zsófi
2020.12.01.
LXXV. évf. 48. szám
„Szükségem van a párbeszédre a munkáimmal”

Újházi Adrienn vizuális művész. Az újvidéki Művészeti Akadémián végzett. A BioArt és az ökológiai művészet területén alkot, Biophilia — Modified Origin címmel nemrég nyílt meg kiállítása a Szabadkai Kortárs Galériában. A Šok zadruga, a Híd Kör Art és a SULUV tagja. Társalapítója a Ko-Art Transzdiszciplináris Támogató Központnak. Ahogy fehér maszkban tárlatvezetést tartott, olyan volt, mint egy alkimista. Művészetének egyik főszereplője nem a festék és nem is a vászon, hanem egy furcsa kis anyag, a SCOBY (baktérium- és élesztőkultúrák szimbiózisa), mely rengeteg lehetőséget rejt magában, Adrienn pedig feladatának érzi, hogy mindezt megismertesse az emberekkel.

* Két éve diplomáztál az újvidéki Művészeti Akadémián, most pedig te magad is tanár vagy régi középiskoládban, a Bogdan Šuputban. Te kitől/miből tanultál legtöbbet, ki vagy mi vezetett a képzőművészet felé?

— Klasszikusan fogok indítani, mert én is, mint sokan, már kiskoromban is szerettem a kreatív kifejezésmódot. Imádtam azokat a ritka alkalmakat, amikor az ovival bábszínházba vagy múzeumba mentünk. Volt egy természetes kapcsolat köztem és a művészet között. S egyszer csak elkezdtem alkotni. Az egyik nagymamám varrónő volt, tanítgatott, adott mintákat, hímezni tanított, a másik nagymamám pedig falun él, nagy kertje van, ott pedig sárral, levelekkel pancsoltam, a lábamtól a fejem búbjáig mindig szutykos voltam. De arra emlékszem, hogy rendszeresen foglalkoztam kreatív dolgokkal. És mindig bennem volt az az érzés, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Az elemi iskolában, mint minden gyerek, én is kedveltem az állatokat, akkoriban állatorvos szerettem volna lenni, vagy képzőművész. A természet, a biológia mindig vonzott, a baráti körömben pedig mindenki szerette a művészeteket. A rokonok persze mondogatták, hogy kisjányom, ebből soha nem fogsz megélni, próbáltak más irányba terelgetni, de az csak még jobban motivált, hogy majd én megmutatom, hogy meg lehet. A középiskola elején rátaláltam a neten az újvidéki Art Klinikára. Az akkori tanárom, Haizler Gabriella, aki akkor már tagja volt, buzdított, hogy menjek el, tagosodjak be. Argyelán Zitával együtt el is mentünk, 2011-ben mindketten részt vettünk egy bábkészítő műhelymunkán. Nemezből alkottuk a bábokat, s ezekből aztán egy előadás született, többször le is játszottuk. A workshopon volt egy lengyel lány is, és később megszerveztük, hogy elmenjünk hozzá Lengyelországba egy workshopra. S ekkor még csak másodikos középiskolás voltam. Tehát beszippantott mindez. Kezdett kialakulni egy baráti és alkotói kör, sokat önkénteskedtünk a galériában, mindenhol ott voltunk.


Fotó: Kakuszi Elvira

* Azt egyébként rögtön tudtad, hogy festészetre iratkozol majd az akadémián?

— Három szak van: grafika, festészet és szobrászat. Fel kellett mérnem, mi érdekel. Az elején az embernek van egy homályos elképzelése, mit szeretne csinálni, aztán megérzi. Tudtam, hogy a grafika nekem nem elég, túlságosan kétdimenziós a technika, a szobrászat pedig kizárólag háromdimenziós, tehát maradt a festészet. Persze ez volt a legnehezebb, hiszen mindig ide jelentkeznek a legtöbben, de így még nagyobb kihívás volt.

* Azt látom, hogy nem ijedsz meg semmitől, s alig várod, hogy valami újabb kihívás jöjjön szembe veled, valami, amit meg kell ugrani. Egyébként lehet, hogy szükség lenne egy új ágazatra az akadémián? Installáció-performance?

— Nem rossz ötlet. Van egy tárgy a mesterszakon, a kép kitágult tere. Ide tartozik minden, ami nem festmény. De kár, hogy egészen a mesterképzésig kell várni erre. Én már középiskolába is bevezetném, hogy egy kicsit kimozdítsuk a diákokat a helyükből. Kitágítsuk a gondolkodásmódjukat, a kreativitásukat.

* SCOBY. Általános iskolában mi is cserélgettük ezt a gombaszerű réteget. Az újat leválasztottuk, és továbbadtuk vagy kiszárítottuk. Fekete teán tenyésztik. Hogy ez annak idején miért volt érdekes, nem tudom. A képeidet nézve azonban már látom az értelmét. Te hogy találkoztál az anyaggal?

— Nálam mindennek van egy hosszabb története. Így működöm, s az alkotás folyamata is így működik nálam. Bébiléptekkel haladok, s nagyon analitikusan állok a dolgokhoz. Mindennek kell hogy legyen valami oka. Semmi nem véletlenül történik. Amikor beiratkoztam az egyetemre, már tudtam, hogy valami természetes anyaggal, valami élővel szeretnék foglalkozni. A tradicionális festészet nálam átfordult sablonba, a technika nem elégítette ki az elképzeléseimet. Én szaftosabb látásmóddal dolgozom, és több textúrát akarok megmutatni. Az enformel irányzattal már annak idején találkoztam, ott homokot és földet használnak, fiatal diákként én is innen merítettem. Szerettem volna kapcsolatot teremteni technológia és analógia között. Ráadásul a természet és a környezetvédelem számomra mindig fontos volt. A nagymamám mindig azt mondogatta, hogy nem terem már ez sem, az sem, elment az éghajlat a fenébe, ez mély benyomást tett rám. Mert a természetben minden össze van kötve. Ha tönkreteszünk valamit, előbb-utóbb rajtunk csapódik le. Az egészségünk bánja majd, s a testünk egészsége mellett az egészséges gondolkodás is fontos.

* Ezzel nagyon egyet tudok érteni. S az is szép, hogy a két szerelmed egyszer csak összetalálkozott. A természet és a képzőművészet.

— Igen. Az volt az ötletem, hogy létrehozok egy élő festményt. A mentorom pedig volt annyira nyitott, hogy engedélyezte számomra a kísérletezést. Azt mondta, ha ezzel szeretnék foglalkozni, bújjam a szimbólumok szótárát. Elém rakott egy igen vaskos könyvet, én pedig elkezdtem olvasgatni, belemásztam metaforákba és szimbólumokba, s arra jöttem rá, hogy a dualizmus áll hozzám közel, azon belül is az élet-halál kettőse. A kontrasztok anyagokon és formákon belül. A konceptuális részét is próbáltam, feszegettem, mígnem végül kitaláltam, hogyan tudok létrehozni egy organikus festményt. Búzát ültettem gézre. Ezzel kísérleteztem az egész nyári szünetben, és végül sikerült. Majd azt kutattam, hogyan lehet rögzíteni, csomagolni, prezentálni az ötletemet, elkezdtem fotózni, videózni, animációt készítettem, tehát többféleképpen rögzítettem. A neten megtaláltam, hogyan tudom fixálni természetes anyagokkal, tehát rendesen belemásztam a technológiákba. Ekkor találkoztam a SCOBY-val is, melyet lehet tenyészetni, tehát praktikus, nem kell az ösztöndíjból még festéket is vásárolni. Dunsztosüvegek, lavórok, kádacskák kellenek hozzá. Azért fel kellett szerelkezni. 2018 decemberében lett meg az első SCOBY-m, most már kétéves. Itt nem lehet rohanni. Idő kell hozzá. És hely.

* Akkor most időt és helyet vadászol?

— Időm még volna is, de az a baj, hogy nem tudok akárhol dolgozni. Nekem egy klasszikus műterem nem felel meg, kell a steril környezet, a tiszta levegő, a szellőztetés, hogy ez a kis szimbiózis beinduljon, szaporodjon. Minden kis porszem árthat neki. Ki kell mosni, dehidratálni stb. Inkább konyha ez, vagy laboratórium, mint műterem.

* A kiállításon egy kalap is látható, mely SCOBY-ból készült, tehát egy százszázalékosan lebomló, természetes anyag, akár a szalmakalapok. Azon nem gondolkodtál, hogy a divat világa felé is elmozdulj?

— Dehogynem, de ehhez is tér kell, mint jelenleg mindenhez, nekem azonban most nincs megfelelő munkakörnyezetem. Először ezt kell megoldanom. A nagyobb munkáim elkészítéséhez — melyek Szabadkán is láthatóak — majdnem fél év kellett. És sokkal gyorsabban meg tudtam volna csinálni, ha több kádacskában dolgozom. A divat mellett a belsőépítészetben is látom a művészetem helyét. Például egy lightbox formájában. Olyan munkákat szeretnék létrehozni, amelyeket a saját falamon is szívesen látnék, s eddig ez így is történt.


Munka közben

* A BioArt és az ökológiai művészet új irányzatok, és nem is sokan foglalkoznak velük. Én magam is csak Sinkovics Edét tudnám említeni.

— Kevés művész foglalkozik ezzel Szerbiában, de azért néhány alkotó beleszimatol. Az újrahasznosító művészet nagy trend, hál’ istennek. Én feladatomnak érzem, hogy mindezt megismertessem az emberekkel. A BioArt fiatal irányzat, kb. húsz éve létezik, Szlovéniában sokan foglalkoznak vele, ott igen erős. Egyébként most nyílt Bécsben egy tárlat, a ..white reflects Sunlight. Fuck you, Albedo!, ahol én és az egyik példaképem, Špela Petrič is kiállítunk, erre nagyon büszke vagyok. Ő már a doktorátusát is megszerezte mint biomedicinás mérnök. Kár, hogy nem lehetek ott személyesen, de talán majd egyszer. Egy éve a szarajevói Maja Halilovićtyal is aktívan együttműködöm, egy YouTube-videóban próbáljuk az embereknek megmutatni, hogyan lehet felhasználni a SCOBY-t. Ő textiltervezéssel foglalkozik, ott használja, én pedig a képzőművészetben, s ezeken kívül még rengeteg más lehetőség is van.

* Milyen jelzőt biggyesztenél magad mellé, ha a művész Adriennről beszélnél?

— Én először is egy türelmes ember vagyok, ezért is csinálom azt, amit. A munkáim során sok mindent megtanulok magamról és a világról is. Megtanultam például, hogy egy nem normális világban élünk. Ez a rohanás nem természetes. Állandóan csinálunk valamit, csak éppen elfelejtünk levegőt venni. Én fél évet várok, s a munka, az alkotás saját magától alakul, teszi a dolgát. Lassan. Nyugodtan. Eközben én olvashatok róla, kutathatok, fotózhatom és dokumentálhatom, hogyan változik. Az al primo alkotás, amikor leülök, és lefestek valamit, nem köt le. Nem szeretem, ha azonnal ott az eredmény. Szükségem van a párbeszédre a munkáimmal. Ahogy az embernek is dialógusban kell lennie a természettel. Minden valaminek a része. Minden keveredik. A tárlatvezetéseken el is szoktam mondani, hogy az én kiállításomon mindenhez hozzá lehet nyúlni, meg lehet szagolni, azért van. A Biophilia része az élvezet is. Amikor egy természetes anyagot látsz, az jóleső érzés szemnek, agynak és léleknek egyaránt.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Kapcsolódó cikkek
Múzsaidéző
Élesztőbaktérium installációba öntve
Szerda Zsófi
2020.11.29.
LXXV. évf. 48. szám

Újházi Adrienn munkái nem mindennapiak. A kísérletező kedvű k&eacut…

Bővebben
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..