Szeptember 2-án este nagyon jó volt Szabadkán magyarnak lenni. Már ahogy közeledtünk a főtérhez, és a Blaha Lujza cukrászdával szemben vártunk a zöld lámpára, feltűnt, hogy más napokon nem beszélnek körülöttünk ennyien magyarul. És mindannyian ugyanoda tartottunk. A színpad elé, a Piramis együttes koncertjére. Igaz, hogy már nem üvöltöttük akkora hévvel, mint tizennyolc-húsz éves korunkban, hogy „őszintén akarok élni”, vagy a „becsület ennél mégis többet ér”, de most is ugyanolyan sóvárogva énekeltük, hogy „ha volna két életem, tudnám, amit ma nem”. Felnőttünk, megállapodtunk, egzisztenciát teremtettünk, de azért az Ajándék jól ismert sorait még mindig a magunkénak valljuk: „Minden gazdagságom, hangok és szavak, / néhány általuk kimondott gondolat.” Mert továbbra is megpróbálunk csak arról énekelni, írni, beszélni, amit igaznak hiszünk…
Aztán szeptember 3-án reggel jött a hideg zuhany. A kijózanító, az elgondolkodtató. A szomorúság, a felháborodás, a düh, a tehetetlenség percei. Mert szinte arcul csapott minket a durva valóságot tükröző fotókkal illusztrált hír. Hogy valakik több helyen is szétverték a magyar nyelvű, piros, fehér, zöld színekben pompázó Szabadka feliratot. Csak egy nappal azután, hogy a szerb államfő a gyönyörű szabadkai szecessziós városházán átvette a díszpolgári címet. Ahol beszédében megemlítette, hogy neki is köszönhető a magyar nyelvű helységnév kihelyezése.
Rövid időn belül újra állni fog! És ahányszor csak kell újra és újra! — írta dr. Pásztor Bálint, a Szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke a közösségi médiában. Pásztor István, a VMSZ elnöke szerint „Vučić elnöknek üzentek, de nekünk jobban fáj”.
Tomislav Momirović bel- és külkereskedelmi miniszter, valamint Stevan Bakić, Szabadka polgármestere szeptember 4-én tartott sajtótájékoztatót. A polgármester elítélte és vandalizmusnak nevezte a cselekedetet. Elmondta, nagy erőkkel keresik az elkövetőket, akik szerinte valószínűleg ugyanazok a személyek lehetnek, akik a szerb nyelvű, cirill betűs táblát is megrongálták a békovai bekötőnél néhány hónappal ezelőtt. Tomislav Momirović a szerb kormány nevében ítélte el a becstelen tettet.
Mivel már régen nem történt semmi hasonló, igyekeztünk elfelejteni a múltat, a gyalázkodó falfirkákat, a magyarveréseket. Reméljük, a rombolók gyorsan megkerülnek. Még mielőtt (ismét) eltűnne belőlünk az első mondatomban említett érzés. Mert ez nem csak a magyar nyelvű feliratok szétveréséről szól. Nekünk jóval többről.
