A vérbeli pedagógus nyugdíjaztatása pillanatában nem vonul végérvényesen nyugalomba. Helyette inkább afféle „hazajáró” (művész)lélekké válik, akinek még hajlott korában is van egy-két szava. A visszásságok ellen mindenképpen.
Megannyi sorstársával egyetemben ebbe a csoportba tartozik Széchenyi Jolán torontálvásárhelyi képzőművész is. Egy örök alkotó, aki szerteágazó tevékenysége mellett egy tíz-egynéhány fős gyermekcsoporttal is foglalkozik, mégpedig a saját kicsinyke lakásában fogadja szombatonként a gyerekeket. Nagyböjt lévén hagyományos, viaszos tojásírással lassítva egy csöppet a zabolátlan türelmetlenkedéssel vágtató jelen időt. Ottjártunkkor a tojásírói csipet-csapatból, sajnos, mindössze hat kisnagylányt találtunk. Balog Erzsébetet, Máté Erzsébetet, Kocsis Szandrát, Gyorgyevics Teodórát és Eleonórát, valamint Imre Mártát, akik gyertyafényben izzított álmaikról szavak nélkül is tudtak ékesen szólani.
