Végignéztem. Többször is. És valahol ott találom a megfejtést, hogy egymástól elsőre talán nagyon messze álló dolgok kerültek egymáshoz nagyon közel, s így már nem is tűnik olyan nagynak az a különbség. Hogy ez nem ad választ az előbb feltett kérdésre? Nem is állt szándékomban. Szögek és rózsaszínek, egy művésznő, aki úgy tárja fel előttünk gondolatait, hogy nyitott könyvként olvashatunk bele, de csak azokba az oldalakba, amelyekbe ő enged, és csak úgy, ha követjük az általa felállított játékszabályokat. Mert játékos kiállításról van szó. Tükörbe kell néznünk. S ez a tükör segít nekünk megfejteni bizonyos mondatokat. Lehet, hogy éppen Korinának is egy tükör segített, hogy szembenézzen néhány benne lakozó, kitörni vágyó, szöges talpú démonnal.

A szerző felvételei

Az eseményt Blaskó Árpád, a Kortárs Galéria igazgatója nyitotta meg, és szintén a fenti fel nem tett kérdésre (same/different) adta meg saját értelmezését, saját válaszát. Ő azt a bizonyos tükröt görbének élte meg, a hasonlóságot pedig a művésznő lobbanékonyságában, a tűzben látta, mellyel alkot, mely hajtja. A kiállítás kurátora, Miroslav Jovančić Korináról is szólt néhány szót, aki szerinte maga a perpetuum mobile, él, alkot, nincs megállás. Külön hangsúlyozta, hogy mennyire szép gesztus, és milyen sokat elmond egy tanárról az, hogy a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulói (akiket tanít) ilyen szép számban eljöttek a megnyitóra. Korina valószínűleg fontos nekik tanárként. Jovančić még azt is kiemelte, hogy számára egy izgalmasan váltakozó ritmikusság, zeneiség is jelen van az alkotásokban, s azok szépen muzsikálnak egymással. Szerinte egészen máshogy szólal meg Karina, mint korábbi alkotásaival tette.

A kiállítás három teremre van szétosztva, három különböző Karina, s ezek a különböző szobák mégis hasonlóak. Vibrálnak. Ha ki kellene választanom, mi tetszett a legjobban, azt hiszem, nehéz helyzetben volnék. De a Tiszához, a Tiszáról szóló szobát nagyon szerettem, illetve nagyon fontosnak találom, hogy a korral lépést tartva egy kiállítás ne feltétlenül csak képekből (ha festőről beszélünk), szobrokból (ha szobrászról) stb. álljon, hanem legyen benne játékosság, vonjon be, játsszunk együtt, „alkossunk” együtt. Korina Same different című kiállításán pedig ebben nem volt hiány. Játszottunk, pörögtek a képek egy videón, és mozogtunk mi is egy tükörrel a kezünkben. Szögeket szurkáltunk, hogy aztán a szemünket és a kezünket pihentetve álljunk meg a kanyargó Tiszánál vagy egy zsák tetején fénylő szögeket válogatva.    

Remélem, olvasóink fejében is szöget ütött a gondolat, hogy jó lenne meglátogatni Gubik Korina kiállítását. Ha így van (és remélem, igen), már vehetik is kabátjukat. Irány a Kortárs Galéria!

Még több kép!▼