A magyar szabadságharc ikonja, a forradalom apostola, aki magában hordozta a szabadság eszméjét, mindössze huszonhat éves volt, amikor eltűnt. Fiatal kora ellenére nem csupán a magyar költészet, de a nemzet történelmének is az egyik legikonikusabb alakja lett. Németh G. Béla szavai szerint „külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot”. A Mozdulj! Petőfi! vajdasági programsorozat különösen nagy összefogást eredményezett, hiszen soha korábban nem volt még ennyiféle programot felölelő és ennyi embert megszólító jubileumi esemény.

A hétvégén felállított három köztéri szobor méltón örökíti meg Petőfi emlékét és szellemiségét, de a jövő nemzedékének is üzen. A lánglelkű költő szobrai azt sugallják a következő generációknak, hogy merjenek álmodni, illetve hinni az álmok erejében, és bátran harcoljanak a szabadságért, igazságért. Petőfi példája arra inspirál, hogy soha ne adjuk fel, mindig tartsunk ki az értékeink és a hazánk iránti elkötelezettségünk mellett. Az ünnepi rendezvénysorozat közös erőfeszítés az emlékezés és az elkötelezettség jegyében, a most leleplezett szobrok pedig olyan hidat alkotnak a múlt és a jövő között, amely összeköti a történelmet és az új generációkat. De a köztéri szobrok nem csupán a múltat idézik, hanem az emlékezetünk egyfajta folytonosságát is képviselik. Petőfi öröksége által a jövő nemzedéke is megismerheti, megőrizheti a magyar kultúra és irodalom kincseit. A szobrok üzenete örök érvényű: a múltunkon építkezve, értékeinket ápolva és az álmainkat követve alapozhatjuk meg a jövőnket.

Petőfi Sándor és művei örökre élnek bennünk, és a szobrok által közvetített üzenet a jövő generációinak is ihletet ad ahhoz, hogy örökségünket továbbvigyék, és méltóképpen folytassák azt a küldetést, amelyet a nagy magyar költő hagyott ránk.