Október 31-én, a reformáció emléknapján, a Magyar Nemzeti Tanács, a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület és a Pancsovai Református Egyházközség közös szervezésében Jókai Mór-mellszobor-leleplezési és -megszentelési ünnepséget tartottak a pancsova-belvárosi református templom kertjében.

Kezdődött mindez egy délelőtti istentisztelettel, melyen nt. Halász Béla hertelendyfalvi tiszteletes úr hirdette az Ígét, prédikációját a zsidókhoz írt apostoli levél vonatkozó szakaszára („Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk…” /Zsid 10,24/) építve. Kitért persze az összejövetel lényegét adó közös ünneplés és hálaadás fontosságára is. Egy olyan kalendáriumi napon, amely az Úr 2025. esztendejében egyszerre lett a reformáció és a nemzeti összetartozásunkat erősítő magyar irodalom ünnepe. A dél-bánsági szórványrengetegben, ahol — a nyers számadatok bűvöletének dacára — a maroknyi kevésnek még mindig van ereje, bizodalma és elszántsága a hajdani ősök által megkezdett teendők folytatásához.

Egyik ilyen ős történetesen a nagy mesemondónk, Jókai Mór volt. Az íróember, aki nem csupán regényeket írt — köztük Az arany embert, de nemzetet is teremtett annak idején. Az ő emléke előtt tisztelegtek közösen — ünnepi beszédekkel és alkalmi műsorral teljessé téve — az egybegyűltek. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának tiszteletére születése bicentenáriumának évében a Magyar Nemzeti Tanács a Vajdasági Magyar Szövetséggel együttműködve ugyanis szobrot készíttetett, illetve állított. Ekképpen is méltatva elsősorban az írót — aki nemcsak a nemzeti kultúránk gazdagítója volt és maradt, hanem hitben, hazaszeretetben és emberi tartásban is követendő példát adott —, illetve a testet öltött ünnep napjának jelentőségét is. Az író szavaival élve: „Az ünnepnap arra való, hogy az ember amit a templomban hall, azt a lelkében megtartsa!”

Az alkotást (fejszobrot) a hódmezővásárhelyi származású Lantos Györgyike Sára (1953) magyar szobrász, üvegművész készítette. A Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2002) díjával kitüntetett alkotó, kinek nevéhez egyebek között a 2024-ben Szkopjében és Királyhalmon felállított Petőfi-szobrok is fűződnek.

A szoboravatás ünnepi szónoka Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt.

— Nem véletlen, hogy e nemes cselekedet helyszíne a református templom kertje. Jókai Mór életútját végigkísérte a hit, a közösség és az alkotás iránti elkötelezettség. Tudjuk, hogy többször is megfordult Pancsován, baráti viszonyt ápolt az itteni értelmiséggel, és amikor megtudta, hogy a városban nincs református gyülekezet, így szólt: „Akkor meg kell alakítani!” Ma, amikor itt, a református templom kertjében szobrot állítunk neki, valójában azt a lelki és szellemi örökséget is ünnepeljük, amely a hit, a műveltség és a nemzeti összetartozás talajából nőtt ki — hangsúlyozta az MNT elnöke. — „Pancsova, a határváros, ahol a Duna és a Temes összeömlik, mint két külön természetű folyó: az egyik mély, csendes, a másik zavaros és sebes” — írta Jókai, mintegy aposztrofálva vonatkozó művében az igazi értékeket kereső ember örök feladatát. Jókai Mór már életében nemzeti hős volt. Nemcsak az 1848—49-es szabadságharc résztvevőjeként, hanem mint a forradalom utáni idők lelki támasza is. Ő adott hangot a reménynek akkor, amikor mások még a gyász szavait sem merték kimondani. A Magyar Nemzeti Tanács ma ugyanebben a szellemben dolgozik: a nemzeti összetartozásért, a szülőföldön való boldogulásért, a kultúra és a hit megőrzéséért. Szoboravatásunk nem csupán tisztelgés a múlt előtt, hanem hitvallás a jövő felé. Adósságot törlesztünk.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével dr. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Juhász Bálint, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke, valamint a VMSZ és az MNT több tisztségviselője és tagja is. Az ünnepi és hálaadó istentiszteleten a hertelendyfalviak kórusa mellett a Petőfi Sándor Program helyi ösztöndíjasa, Soós Bálint is vállalt énekhangi szolgálatot, Györffi Sándor zenepedagógus hangszerkíséretével. A megidézett történelmi múlt hiteles levéltári forrásokból merített tematikus összefoglalóját Halász Zsuzsanna olvasta fel. Dr. Németh Ferenc művelődéstörténész sorait, aki személyesen sajnos nem tudott jelen lenni. „Hogy miért éppen Pancsova a legalkalmasabb helye a Jókai-szobornak, születésének 200. évfordulóján, azt több ténnyel és adattal is alátámaszthatjuk, aminek összessége bizonyítja, hogy Pancsován — az író személyes kötődése révén is — valóságos Jókai-kultusz alakult ki az idők során, főképpen az I. világháború előtti években. Nos, e szobor emlékezteti majd az itteni magyarságot arra, hogy a márciusi ifjak egyike, voltaképpen a miénk is volt, amit e közösség nem feledhet” — hallhattuk.

Nagy Mónika helybéli matematikatanárnő tolmácsolásában az 1859-es keltezésű, A magyar nyelv ismét itthon című Jókai-vers üzenetét ízlelgettük, a koszorúzások előtti pillanatokban pedig egy népzenei csokor dallamait.

A monarchiabeli, hangulatos kisvárost is méltató („Pancsova tájékán a repcevetések arany táblái mosolyogtak a síkon, s a halmokat mintha rózsaszínű hó fedné, a mandula és barack virágzik”) sikerregény, Az arany ember első kiadása 1872-ben került ki a nyomdából. Jókai ekkor már visszatérő vendég volt. Néhány esztendővel később — a város fiatal református közössége iránt tanúsított személyes és önzetlen segítőkészségét elismerendő — az írót az 1878. április 29-én Russ Károly / Karl Russ által alapított Pancsovai Református Egyházközség elöljárói első tiszteletbeli főgondnokukká választották.

Az Idő pedig mindezen lépést jóváhagyóan igazolta. A pancsovai ev. ref. egyház áldásos működésének hozadéka például a Pancsovai Magyar Dalkör megalakulása, illetve a Gromon Dezső Magyarnyelvterjesztő Egyesületé (1884-ben), melyek szellemi elődjeiként tekinthetők a jelenlegi Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesületnek.