Csoportkép a templomkertben

Ezt az igeszakaszt választotta mottójául a Bácskossuthfalvi Református Egyházközség annak az Országos Reformátusi Kórustalálkozónak, amelyet a nagy reformátor, Kálvin János születésének ötszázadik évfordulójára szervezett. Az ünnepi alkalomra pénteken, július 10-én került sor a bácskossuthfalvi református templomban, mindenekelőtt a református himnusz, vagyis a kilencvenedik zsoltár eléneklésével, majd Móricz Árpád tiszteletes úr igehirdetésével.
- Az Isten időről időre kiválasztott embereket, akiknek odaajándékozta a világosságot. Ilyen ember volt Kálvin is, aki egy sarkalatos fordulatot hozott a keresztény egyház történetébe. Reformációt, teljes megújulást, teljes megtisztulást követelt meg az emberektől. Kálvint ünnepelve ezen a napon, sajnos, azt is ki kell mondanunk, hogy Jézussal a mai felszínes, anyagias világ nem törődik! Hiábavalóvá teszi a kereszthalált, az áldozatot, a megbocsátást, a kegyelmet.
A szókimondással ''ízesített” prédikációra a negyvenkettedik zsoltárral, az ünnepi köszöntőre pedig a 213. dicséret verssoraival válaszolt a gyülekezet, mintegy felvezetőként a kórusok fellépéséhez is. Tehozzád szól énekem, én jó magyar népem. Eljöttek a hertelendyfalviak, a torontálvásárhelyiek, a Jámbor Julianna hegedűkíséretével fellépő magyarittabéiek. A szabadkai kórus bemutatkozása előtt Beke Edit kántor tanítványai, Nemes Lajos Győző és Kotet Lóránt helybeli fiatalok szólaltatták meg trombitán a százötvenedik, illetve a százharmincnegyedik zsoltár dallamait. Végül a házigazda, vagyis a bácskossuthfalvi kórus énekcsokra kerekítette egésszé az ünnepi találkozót a déli harangszó kondulásával szinte egyidejűleg. Mintegy záróakkordként az egybegyűlteknek a tiszteletes úr röviden ismertette a reformáció gondolkodását, szellemét is.
- Olyan örökséget kaptunk, ami igen szigorú erkölcsi mércével méri e világot. Krisztusi puritanizmus ez, amelynek fennmaradásáért egy-egy személy, tartomány, ország esetében háborúk dúltak. Újra és újra tudatosítani kell önmagunkban, hogy Isten céllal bízta ránk ezt a küldetést ebben a térségben is. A Vajdaságban, ahol csupán 6-7%-át alkotjuk a magyarságnak, s végső soron egy olyan országban, melynek alacsonyabb öntudati és igényességi szintje van, mint annak, melyben Kálvin élt és tevékenykedett. Büszkék vagyunk református őseinkre, hitünknek tisztaságára, templomaink egyszerűségére, amelyekben az egyetlen igazi ék az Isten Igéje. Szeretetből Isten életet, hitet, Krisztust, szeretetet és nemzetet adott számunkra. S az Örömhír ajándékát. Kívánom, hogy mindenki ezzel az ajándékkal térjen meg hajlékába, otthonába az ünnepről.
Móricz tiszteletes úr köszönetet mondott továbbá a kórustagoknak, akik sem időt, sem munkát, sem fáradságot nem sajnálva tették gazdagabbá az ünnepet, de azoknak is akik bármilyen formában szívügyüknek tartották e találkozó támogatását. Jelen volt Botos Elemér, a bácskai, illetve Marton Károly, a bánsági részek esperesei, több közelről és távolról érkezett egyházközségi képviselő, vezető, lelkipásztor, a községi választmány képviselői, s nem utolsósorban dr. Szabó Brigitta és Morován Zsolt a szabadkai főkonzulátus konzuljai. Sor került végül az emléklapok kiosztására, majd egy, a Józs. 24:15 alapján írt Máté János-szerzemény közös előadására. A nemzeti imát követően pedig egy közös fénykép készült a templomudvar turulmadaras emlékműve tövében. A találkozó lazább hangulatú folytatásához a Tűzoltóotthonban szeretettel feltálalt mesterszakácsi étek adta meg a köretet.