Kucsera Géza polgármester megemlékezése az ártatlan áldozatok vesztőhelyén Szabó Attila felvétele

A 44-es ártatlan áldozatokra emlékeztünk Szabadkán - A Tartományi Képviselőház nevében Bojan Kostreš házelnök koszorúzott
Szabadkáról és környékéről a II. világháború 7032 áldozatot követelt: mintegy 2000 zsidó, 1600 magyar, 1300 szerb, 1300 horvát-bunyevác, 600 német, 150 montenegrói és 50 más nemzetiségű polgártársunk lelte halálát a második világégés négy-öt esztendejében. Az 1600 magyar áldozat fele a keleti fronton, a jugoszláviai hadszíntereken, gyűjtőtáborokban vagy városunk bombázásakor vesztette életét, a másik fele sajnos, a 44-es megtorlások ártatlan áldozata lett. Szabadkáról és környékéről, összesen 18 helyiségből, az eddig ismert adatok szerint 852 ártatlant lőttek jeltelen sírokba a magukat felszabadítóknak nevező véreskezű gyilkosok. A 44-es vérbosszú szörnyűségére mutat rá az a tény, hogy az áldozatok között 37 húsz év alatti fiatal is van.
- Már több mint egy évtizede jövünk itt össze évente, hogy megemlékezzünk azokról a vészterhes napokról, eseményekről, amelyek 1944 őszén történtek. Most kerek évfordulóra emlékezünk, immár a hatvanadikra. Azóta már új évszázadot, sőt évezredet írunk, de kötelességünknek érezzük, hogy minden évben kijöjjünk erre a helyre emlékezni - mondta Kucsera Géza polgármester 2004. november 2-án a Zentai úti temető 44-es parcelláján.
Emlékezni azokra az időkre, amikor Szabadka városára gyász borult. Talán nem helyes ez a megfogalmazás, mert gyász borul az ember szívére, ha valaki a szerettei közül az élet rendje szerint távozik. Akkor, akikre most emlékezünk, nem az élet rendje szerint távoztak el tőlünk, hanem a gyűlölet és a bosszúvágy által vezérelt hatalom tombolt és pusztított kegyetlenül - ennek váltak az áldozataivá! Az akkori hatalom nem kímélt sem fiatalt, sem öreget. Nem törődött azzal, hogy kegyetlen módon elválasztja a férjet a feleségtől, az anyát a gyermekétől, a testvért a testvértől, az unokát a nagyszülőtől.
A legtöbb áldozatnak csak egy bűne volt - de az, az ő szemükben igen nagy volt -, mégpedig az, hogy magyar! Igaz, akkor a hatalom nemcsak a magyarokkal bánt így, leszámolt az más nemzetiségű polgártársainkkal is. Azokkal is, akiket akkor ellenségének vélt. A számos magyar áldozat mellett vannak német, horvát és szerb ártatlan áldozatok is. Mi szabadkaiak más nemzetiségű polgártársainkat is gyászoljuk, és kegyelettel adózunk emléküknek.
Nem kell nekem Önöket a város polgármestereként erre felkérnem, hiszen a soknemzetiségű Szabadka mindig is a toleranciájáról volt ismert. Nekem tisztem, de mindannyiunknak is feladata, hogy ezt a rólunk kialakult képet ápoljuk és megőrizzük.
Az ötvenedik évfordulót nehezebb körülmények között tartottuk meg. A fenyegetettség nagyobb volt, de sajnos most sem mondhatjuk azt, hogy teljesen nyugodtan élhetünk azokon a helyeken, ahol mi, a szüleink és a nagyszüleink születtek, valamint azok, akik itt hatvan évvel ezelőtt a bosszú és a gyűlölet ártatlan áldozataivá váltak. Sajnos napjainkban is hallunk a magyarokat ért bántalmazásokról - mondta Kucsera Géza polgármester.
A hatvanadik évforduló alkalmából rendezett kegyeletteljes szabadkai megemlékezés rövid, alkalmi művelődési műsorral kezdődött, majd történelmi egyházaink lelkipásztorainak ökumenikus megemlékező könyörgése következett, Miocs József, Andrija Kopiloviæ, Dobai István, Ehmann Imre, Dolinszky Árpád, Surányiné Réti Katalin és Lányi Ernő közös szolgálatával.
A Tartományi Képviselőház koszorúját Bojan Kostreš házenök és két alelnöke, Egeresi Sándor és Martin Zloh helyezték el. A VMSZ nevében Kasza József pártelnök és Pál Károly alelnök, az MNT képviseletében Józsa László, a testület elnöke, Pásztor Bálint, az intézőbizottság elnöke és Varga László jegyző koszorúzott, de a kegyelet virágait az önkormányzat, a magyar és horvát főkonzulátus, Kunbaja, a Horvát Nemzeti Tanács, a Német Népi Szövetség, a VHDSZ, a VSZL, a VMMSZ, a Pax Romana, a Nyitott Távlatok és más szervezetek képviselői is elhelyezték a Vergődő madár emlékműnél.
A megbékélés nevében. Mert mint ahogyan az a kegyeleti bizottság Mementó című alkalmi kiadványában olvasható:
,,Szívünkben nem él bosszú. Nem kívánjuk az apák bűnét más nemzetiségű polgártársainknak felróni.'