jpg Megkoszorúzzák Sziveri János emléktábláját

Március 31-én a muzslyai Sziveri János Művészeti Színpad tagjai koszorút helyeztek el névadójuk szülői házának emléktábláján. Sándor Zoltán, a Művészeti Színpad elnöke a koszorúzáskor elmondta, hetedik alkalommal gyűlnek össze Sziveri János emléktáblájánál, és fontosnak tartja továbbra is hangsúlyozni azokat a célkitűzéseket, amelyeket másfél évtizede fektettek le a színpadosok: emlékezni kell a költőre mint alkotóra, barátra és mint ismerősre. Sziveri szellemiségét továbbra is őrizni, ápolni kell. A közelmúltban történt két eseményt említette, az egyik pozitív, a másik viszont negatív előjelű. ,,
- A negatív az, hogy nemrégen tapasztalhattuk, hogyan nem szabad visszaélni a költő nevével, és a költészettel. Ha Sziverire emlékezünk, ha a verseivel foglalkozunk, törekednünk kell arra, hogy az méltó legyen a költőhöz. A másik - ami sokkal jobb előjelű -, hogy a hatóságok hajlandóságot mutatnak Sziveri János szülői házának védelme iránt. Reméljük, hogy ez meg is valósul, és hogy ha minimálisan is, de mi is hozzájárultunk - mondta Sándor Zoltán. A koszorúzást követően Juhász Irma előadásában hallhatták a jelenlevők a Szájbarágás című Sziveri-verset.
Ezután a Petőfi könyvtártermében a Sziveri János Művészeti Színpad megtartotta tisztújító évi közgyűlését, melyen Sándor Zoltán elnök számolt be a múlt év tevékenységéről. Több irodalmi műsort szerveztek, januárban a pilisvörösvári Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület mutatkozott be, majd ugyanabban a hónapban megjelent a Sikoly 5. száma, március folyamán Magyarkanizsán mutatták be a folyóiratot, majd április elsején számos vajdasági és Magyarországon élő irodalmár közreműködésével Sziveri-emlékestet szerveztek. Ugyanekkor a SzJMSz 10. verspályázatának díjazottja, Csík Mónika: Metszetek című verseskötetét is bemutatták. Július folyamán képviseltették magukat a KITÁSZ vándorgyűlésén, melyet Esztergomban rendeztek meg. A Zentai Nyári Játékokon is részt vettek a Képes Ifjúsággal közösen, és ott irodalmi esteket szerveztek. Szeptemberben jelent meg a Sikoly 6. száma, melyet teljes egészében Sziveri Jánosnak, névadójuknak szenteltek. Decemberben bemutatták Vajda Gábor: Remény a megfélemlítettségben című könyvét. A szerzőn kívül jelen volt még Tari István irodalmár is. Ugyancsak decemberben volt Sándor Zoltán: Emese című regényének bemutatója is, Kontra Ferenc, a kötet szerkesztőjének részvételével. Ez év januárjában jelent meg a Sikoly hármas (7-8-9.) száma, melynek mintegy 300 oldalán 40 szerző írásai olvashatók. Ebben a számban emlékeztek meg az újság egyik oszlopos tagjáról, szerkesztőjéről, az októberben elhunyt Tóth Béláról. Ugyanebben a hónapban Temerinben tartottak Sikoly-bemutatót. A Sikoly folyóirat immár a negyedik évfolyamába lépett, eddig 9 száma jelent meg, négy egyszerű, egy dupla és egy hármas szám. Több mint 100 szerző írásai és mintegy 30 képzőművész alkotásai kaptak benne helyet 900 oldalon. A szerzők nemcsak vajdaságiak, és nemcsak magyarok, hanem nagyon sok magyarországi, felvidéki, erdélyi is van közöttük, továbbá fordítottak román, horvát, szerb, angol, spanyol nyelvről. Több kritika is megjelent a folyóiratról, és ami fontos, hogy van néhány szerző, aki a Sikolyban publikált először, majd azóta már más lapok is közölték írásaikat. A Magyar Írószövetség tavaly tartott nemzetközi irodalmi fórumán a Sikoly folyóiratot is bemutatták, amiről utólag értesült a szerkesztőség. Két éve jelen van a KMV-n, közli a fiatalok díjazott alkotásait, és megtiszteltetés számára, hogy az idén a Színpad soraiból választottak zsűritagot az irodalmi megmérettetésre. A közgyűlésen megválasztották az elnökség és az ellenőrzőbizottság új tagjait, majd a támogatóknak köszönőlevelet adtak át.
A közgyűlés után került sor N. Czirok Ferenc: Körhinta, avagy elmeszelt történetek és Elmeszelt (f)esték című, kétarcú kötetének bemutatójára, mely a Sziveri János Művészeti Színpad és a pilisvörösvári Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület gondozásában látott napvilágot a múlt héten. Az Elmeszelt (f)esték verseskötet fülszövegét Sándor Zoltán írta, a Körhintához pedig Fekete J. József írt recenziót. ,,Költeményeiben a szerző ügyesen elkerüli az indulatosan skandáló verssorok buktatóit. Ehelyett az adott állapottal és az emberi élet mulandóságának természetességével tisztában lévő bölcs módjára - kesergés nélkül, pillanatokra már szinte dokumentumszerűen szól önmagáról, de egyben mindannyiunkról is” - hangsúlyozza Sándor Zoltán. Fekete J. József pedig a következőket írja: ,,Régi, és már régen elfelejtett műfajt, a napi- és hetilapban közölt folytatásos regényt keltette életre a szerző a Körhinta című prózájában, a kisregénnyé kerekedő novellák füzérében, miközben nemcsak igazodott a műfaj követelményeihez, hanem a szöveg javára fordítva ki is használta az általuk nyújtott lehetőségeket. (...) Kitűnő érzékkel tömörítette a fordulatos történetekbe mindazt, amit fontosnak tartott elmondani az életről, fiatalságról, korunkról, jelenünkről, a kisebbségi létről, szerelemről, halálról. (...) A Körhinta prózavilágából ágazó szálak megjelennek a szerző verseiben is, mintegy bizonyítékául, hogy N. Czirok Ferenc a körötte lévő világból megformálta a maga hiteles írói világát.”