Életünk párjának megtalálása és az elköteleződés jelentősége minden korban meghatározó, és igazodik a világ változásaihoz. Volt idő, amikor rokonok és ismerősök segítségével találtak egymásra a fiatalok, és ezek a kísérletek sem voltak mindig bonyodalmaktól mentesek. Volt, hogy már az első találkozástól jegyességet vártak, és a következmény egy földhöz vágott gyűrű lett. Akadtak közvetítők is, akik szívesen duruzsoltak néhány szép szót a fiatalok fülébe, és a jutalmuk egy fél disznó lett, ha a lakodalmas sátor alá hozták őket. De nem is olyan régen a megfelelő jelölt kiválasztásában az is számított, góréból van-e a kerítés, elég széles-e a lány csípője, vagy tud-e főzni.

A népi hiedelmek és hagyományok világában felnőve egy lánynak a szerelem megtalálása olyan apróságokon múlt, mint hogy megsöprik-e a lábát söprűvel, tésztanyújtás közben a nyújtófát a tésztán hagyja-e, vagy iszik-e evés közben. Ezek az apróságok banálisnak tűnhetnek korunkban, de ha olyan világba születünk, ahol a bölcsőtől a házasságra készítenek, ezek olyan fontossá tudnak válni, mint a lélegzetvétel.

Régi szerelmek és életutak körülvesznek és meghatároznak bennünket, sokszor idő kell, hogy értékeljünk egy régen megsárgult képet vagy a falon lógó szentképet, melynek keretébe egy menyasszony koszorúját tették. Az apró történetek tanulsága és bölcsessége is rejtheti a szerelem reményét.

A szerelmesek napján ott van a levegőben a várakozás. A fiatal és zsenge szerelem éppen olyan kedves lehet, mint az évtizedek megszokásából kizökkenni egy napra, és párunknak ajándékozni az időnkből néhány röpke pillanatot.

A szerelem sosem volt egyszerű, megvannak a maga buktatói és leckéi. S talán nem is ott találjuk meg, ahol gondoltuk volna. Egy életre szóló ajándék lehet, ha elég bátrak vagyunk, és megtesszük az első lépést. A szeretet kifejezésére sok mód van, és az apró, hétköznapi gesztusok sokszor többet érnek, mint évi egy nap rózsaszínbe burkolva.