Aki június 27-e és július 1-je között a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ mellett sétált el, könnyen lehet, hogy hangos gyerekzsivajt hallott kiszűrődni az épület ablakán. Ekkor zajlott ugyanis a Népkör Fabula Rasa Színjátszó Grundjának nyári színjátszó tábora, ahol a gyerekek egészen az ovisoktól kezdve az általános iskolásokon át a középiskolás korosztályig merülhettek el a színház varázslatos világában.

Nyári Ákos

A tábor három csoportvezető, Dienes Hajdú Sára, Budinčević Krisztián és Nyári Ákos irányításával működött, akik nemcsak a próbák során segítették a gyerekeket, hanem abban is, hogy bátrabban szólaljanak meg, fejezzék ki magukat, és találják meg saját hangjukat a színpadon. A színjátszás ugyanis messze több puszta szórakozásnál: fejleszti az önbizalmat, a kommunikációs készségeket, a kreatív gondolkodást, sőt még az empátiát is, és talán, ami a legfontosabb, felszabadít.

Dienes Hajdú Sára

A Fabula Rasa drámacsoport több mint tíz éve működik a Népkörben, tagjai általános és középiskolai diákok, akik a foglalkozásokon színészek segítségével sajátítják el a színházi szakmai alapismereteket. A színjátszó tábort első alkalommal rendezték meg. A gyerekek az öt napon át tartó foglalkozások eredményét egy gálaműsor keretében mutatták be július 1-jén a Népkör színpadán.

A tábor második napján látogattam meg a csoportot, ahol egy feladat során állatok mozgását, hangját kellett utánozni, a későbbiekben pedig két csoportra oszlott a társaság, hogy elsajátítsák az érvelés fortélyait.

Foglalkozás közben

Budinčević Krisztiánt, a Fabula Tábor egyik csoportvezetőjét kérdeztem arról, milyen céllal hozták létre a rendezvényt, és mivel készültek a gyerekeknek.

— A tábor célja nagyon egyszerű, programot kínálunk a gyerekeknek, itt a nyár legelején egyből, mielőtt szanaszéjjel szaladna mindenki nyaralni. Szerettünk volna először itt a Fabula Rasa Színjátszó Grund keretében egy tábort tartani, melynek reméljük, hogy lesz még jövője, és bővíthető lesz. Már az idén is készültünk olyan programokkal, amelyek a táboron kívül is működnek, a Kalandor Kft. programjai is bekapcsolódnak a tábor programsorozataiba, valamint lesz még a Green Ethics workshop is középiskolásoknak. Úgyhogy már most elég színes repertoárral készültünk, de a cél mégis az, hogy játsszunk, együtt legyünk, egy kicsit bújtatva, észrevétlenül, de tanuljunk is valamit.

Budinčević Krisztián

* Hogyan kell elképzelni egy ilyen tábor felépítését, milyen feladatokkal készültök a gyerekeknek?

— Először mindig megismerjük egymást, a készségeinket. Aztán ezt egy kicsit fejlesztjük, akár hang, akár mozgás terén. Tegnap még csak ismerkedtünk, de ma már elkezdtünk állatos gyakorlatokat csinálni, az idén ugyanis az állat-ember a témánk, ennek kapcsolata, ellentétei, nézeteltérései. A gálán — melyet nevezzünk annak, de nem szeretnénk így hívni — igazából ízelítőt adunk a szülőknek abból, hogy mivel is foglalkoztunk a tábor alatt, és ezt az utolsó napon fogjuk bemutatni. Nógrádi Gábor Segítség, ember! című könyvét vettük alapul, és ebből próbálunk majd dolgozni.

* Mi a legfőbb célotok, szerinted milyen készségeket fejleszt leginkább a színjátszás?

— Szerintem minden készséget fejleszt. Ami talán a legfőbb célunk, az a szociális készség erősítése. Az, hogy legyenek együtt, rakják le a telefont, egymásra figyeljenek, egymás igényeire — legalábbis részemről ez a legfőbb cél —, de persze az is, hogy ismerjék meg a színházat, hogy milyen is ez, milyen játszani.

A színpad a miénk!

* Hogy látod, sokan érdeklődtek a tábor iránt?

— 25 gyerek jelentkezett, ebből 24 jött el végül, és én ezt elég jónak tartom első alkalomra. Hárman vagyunk csoportvezetők, így egy kicsit eloszlik az, hogy hány gyerek van, de ha teszem azt, egy ember tartaná a tábort, akkor a 25 igen sok lenne.

Az ötéves Mucsi Ádámot, aki a tábor résztvevője, arról faggattam, milyen a tábor, és mit csináltak éppen, amikor megérkeztem.

— Eddig jó. Közös gyakorlatot csináltunk, valakinek adtunk egy állatot, és utánoznia kellett.

Szabó Dorka kilencéves, és a Fabula Rasa Színjátszó Grund tagjaként érkezett a táborba. Elmondta, miért érdekli a színjátszás:

— Én nagyon szeretek ide járni, tegnap kezdtük a tábort, és nekem nagyon tetszik, mert együtt vagyunk, és másokkal is megismerkedhetünk. Játszottunk, beszélgettünk, a nevünk kezdőbetűjével kellett mondani egy állatot, és megmutatni, milyen hangjuk van az állatoknak. Azért szeretem a színjátszást, mert engem boldoggá tesz, hogy másokkal tudok előadni.

* Melyik volt a kedvenc történeted, melyet eljátszhattál?

— Amit eddig játszottunk a színjátszó csoportommal, nekem mind tetszett. Kettő volt, az egyik a Berzsián és Dideki, a másik pedig A felnőttek furcsák néha.

Ötletelés