Ezen belül a Balkán mindig is élen járt a mindenfajta racionalitást nélkülözve meghúzott határvonalak erőltetett védelmének képviseletében. Az évszázados egymásnak feszülés folytán az újabbnál újabb, illetve a réges-régi szomszédos országokat egy közös tényező kötötte, illetve köti jelenleg is össze, ez pedig a másikkal szembeni abszolút bizalmatlanság. Ez az egészségtelen társadalmi szembenállás pedig éppen elegendő ahhoz, hogy semelyik országnak se legyen igazán érdeke a határok teljes mértékű szabaddá tétele.

Az egykori világháborúk utáni káros döntéseknek, határmódosításoknak, területelcsatolásoknak szintén súlyos hozadékai voltak és vannak. Bizonyos országok tudat alatt mindig féltik azokat a területeket, amelyek valójában nem az övéik, ezért más országok még jobban féltik a még megmaradt, illetve megőrzött területeiket. Így a bizalmatlanságnak soha nem lesz vége. Emellett több tízmillió ember hagyta el a térséget az elmúlt fél évszázad során. Az ezernyi nemzetből és nemzetiségből kialakuló néptömegek pedig egyfajta állandó mozgásban levő bizonytalansági folyamatot képeznek Közép- és Kelet-Európában.

Ha pedig ehhez még hozzávesszük az új keletű migrációt mint rendkívül kockázatos biztonságpolitikai tényezőt, akkor megállapíthatjuk, hogy a jövőben még jobban le fognak szűkülni a szabad mozgásterek, illetve még többen fogják a fél életüket a határátkelőhelyeken tölteni. Amíg Európa nyugati társadalmai továbbra is az EU előnyeit élvezik a szabad mozgás terén, addig itt, „valahol Európában” minden egyes ország polgárai továbbra is szigorúan ellenőrzött, vasfüggönyszerű határok mentén tengetik mindennapjaikat.