Az Óbudai-sziget létezése az itt 1993 óta évente megrendezett Sziget Fesztivál révén épült be az egyre szélesebb és színesebb korosztályi paletta (köz)tudatába. Kirándulóhely, melynek bejárható martjait galériaerdő szegélyezi.

Területe 108 hektár, hossza 2750, legnagyobb szélessége pedig 500 méter. Óbuda partjaitól 70-80 méter széles Duna-ág választja el, déli végén pedig az Árpád híd kapcsolja funkcionális egységbe Pestet és Budát. Eredetileg két, közeli részből álló zátonysziget volt.

A szerző felvételei

Szezonon kívüli (oda)látogatásunkat a dupla húszas esztendőnk harmadik napján, egy ködfátyolos péntek kora délutánján vittük végbe Párommal. Tervezett véletlenszerűséggel, melynek mozgatója az új/régi ösvényeket kereső és építő igyekezetünk vala. Mint utólag kiderült, e szükséges újratervezéseken — az egymást váltó mozgalmas évszázadok során — maga a sziget is többször átesett. Okmányok igazolják, hogy fénykorát az időszámításunk szerinti II. században élte.

Hadrianus aquincumi római helytartónak a 106-ban itt épült palotája Pannónia legimpozánsabb lakóépületeinek egyike volt, melyhez kikötő és katonai tábor is tartozott. 409 után aztán a sziget elhagyatottá vált. Mátyás király korában erdő borította vadászterület volt. Később a Zichyek tulajdonába került. Igazán fontossá csak az 1800-as években vált, amikor gróf Széchenyi István megalapította az Óbudai Hajógyárat (1835). Egy évvel később, vagyis 1836-ban itt bocsátották vízre az itt készült első hajót, az oldalkerekes Árpád gőzöst. Vonatkozó kuriózum, miszerint a hajó vízre bocsátásakor a hajógyárban hangzott el a nyilvánosság előtt első ízben a Himnusz. Az Árpád, vagyis a leggyorsabb magyar hajónak számító gőzös (a Budapest—Pozsony távot „mindössze” 24 óra alatt teljesítette!) maradéktalanul a kor technikai színvonalának csúcsát képviselte. Teste magyar fából épült, szívében pedig angol főgép dobogott. A nagy háborúban sajnos ő is megsemmisült. Makettje a Közlekedési Múzeumban tekinthető meg.

S ha már a közlekedésnél tartunk… Az egyetlen bejárat az 1955-ben készült K-hídon át lehetséges, melyen mindmáig fellelhető a hajógyárhoz vezető iparvágány „lenyomata”. Az Óbudai-sziget egyébként napjainkban nemcsak gyalogszerrel és személyautóval, de közvetlenül a BKK hajójárataival is elérhető. Valamint a 226-os jelzésű autóbusszal. A téli időszakot kivéve.

„A sziget területéből 28 hektárt foglalt el a hajógyár. A többi részen az erdőt (a hajógyár alapításának idején — a szerző megj.) nagyrészt kiirtották és a helyén mezőgazdasági művelést folytattak. […] Az 1960-as évek elején a sziget keleti partján üdülőtábor létesült bungalókkal, úszómedencékkel, sportpályával; később kibővült és úttörőtáborként üzemelt. A sziget nagyobbik részén továbbra is kukorica- és répaföldek voltak, sőt rózsatermesztés is folyt, egészen 1972 végéig. Ekkor megszűnt a mezőgazdasági művelés, majd a következő évben sor került a 34 hektáros szabadidőközpont kialakítására, amelyet Pest-Buda-Óbuda egyesítésének 100. évfordulójára adtak át és Május 9. parknak neveztek el. Parkolót és közutat építettek hozzá…” (Wikipédia)

Évtizedekkel később, kéz a kézben barangolásunk idején, a természet és az ember alkotásaira, illetve az e kettőből eredő szimbiózisra csodálkoztunk rá. Szezonon kívül.

Még több kép!▼