Beszéljünk először azokról az esetekről, amikor a szextilalom orvosi szempontból indokolt. Amennyiben korábban előfordult vetélés vagy koraszülés, illetve ha fennáll ennek veszélye, továbbá ha a placenta a méhszájon vagy annak közelében tapad, akkor jobb egy ideig szüneteltetni az együttléteket. Ugyancsak ajánlatos a szex kerülése hüvelyi fertőzés, vérzés, medence- és alhasi fájdalom, valamint görcsök esetén, vagy ha a méhszáj nyitott, esetleg megrepedt a magzatburok.

Ilyesmi azonban csak ritkán fordul elő, így a legtöbb pár nyugodtan élvezheti egymás testét és társaságát — akár a kilencedik hónap végéig. Nem árthatnak sem egymásnak, sem a babának.

A kismama testében és lelkében zajló változások vagy éppen a papa aggályai, félelmei ugyanúgy gátat szabhatnak a szexuális vágynak. A libidó alakulása igen kaotikus lehet a kilenc hónap alatt: az egekbe törhet, de akár meg is szűnhet.

A kismamák az első trimeszterben gyakran szenvednek rosszullétektől, hányingertől, fáradtak és rossz a közérzetük is. A szexuális vágy ilyenkor jellemzően csökken, ami az erőteljes hormonális változásokkal is magyarázható.

A második harmadban a legtöbb kismama kivirul, elmúlnak a rosszullétei, erősnek, boldognak érzi magát, és a pocak sem olyan nagy még, hogy gondot okozzon a mozgásban. Gyakran előfordul, hogy a nők ilyenkor szexuálisan aktívabbak lesznek, mint amilyenek a terhességük előtt voltak. Az sem ritka, hogy az olyan kismama, akinek korábban még soha sem volt orgazmusa, a terhesség alatt számos alkalommal éli át, akár többször is egymás után.

A harmadik trimeszter a megnövekedett pocak, a nehézkes mozgás és a fáradékonyság miatt ismét egy szexuálisan kevésbé aktív időszak lehet, amikor a kismama szívesebben fordul befelé, és foglalkozik az előkészületekkel, leendő gyermekével és a szülés gondolatával.

Ha a szexuális vágy nem is csökken túlzottan a babavárás időszaka alatt, az igények bizony változhatnak. A kismamák bőre, melle gyakran érzékenyebbé, bizonyos testhelyzetek pedig kényelmetlenné vagy éppen izgatóvá válhatnak.

A szexuális élet alakulásának számos egyéni változata lehet: vannak, akik végig ugyanakkora hőfokon égnek, és vannak, akik egy cseppet sem kívánják az együttlétet.

Az édesapák is nagyon eltérően élik meg kedvesük várandósságát. Sok férfi kívánatosabbnak, szebbnek látja párját, mint valaha, mások azonban képtelenek szexuális együttlétet kezdeményezni a megváltozott test láttán. Előfordulhat az is, hogy félnek a jövőtől, nyomasztják őket az egzisztenciális kérdések, féltik a babát/mamát az együttlétektől.

Fontos megjegyezni, hogy noha a sperma tartalmaz olyan anyagot (prosztaglandin), amely elősegítheti a természetes szülés megindítását, és a szeretkezés okozta öröm oxitocin felszabadulásával jár, tényleges következményekkel csak akkor kell számolnunk, ha a méhnyak már érett, és elérkezett a szülés ideje. Általában azonban alaptalan a koraszüléstől való félelem.

Egy másik, gyakran előforduló mítosz szerint a magzat tudatában van annak, esetleg érzi is, hogy mi történik körülötte, anya és apa mit tesz egymással. Nos, a baba mit sem sejt az egészből, mivel idegrendszere még fejletlen. Sok apa félelme, hogy esetleg megsértheti a magzatot szeretkezés közben. Amennyiben az együttlét nem válik agresszívvé, durvává, a magzatban képtelenség kárt tenni aktus közben.

A szex tehát — az említett esetektől eltekintve — nem tiltott, sőt mindent szabad, amiben a kismama és a kispapa egyaránt örömét leli.

Bármilyen nehézség adódjon is, bármilyen félelem, aggodalom merüljön is fel, a legfontosabb mindig a kommunikáció, a bizalom, az egymásra figyelés.