home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Szerepjáték, amelyet mindenki megért
Rencsényi Elvira
2007.04.25.
LXII. évf. 17. szám
Szerepjáték, amelyet mindenki megért

Lackó IllésA tánc kialakulása az emberiség történelmével egyidős. Egy vagy több ember művészi értékkel bíró, élményt szerző mozgását jelenti. Lényeges része a ritmus, a ciklikusság, ezért általában zenére adják elő. Gyakran összejövetelek vagy szertartások része. Azt, hogy miként, milyen so...

Lackó Illés

A tánc kialakulása az emberiség történelmével egyidős. Egy vagy több ember művészi értékkel bíró, élményt szerző mozgását jelenti. Lényeges része a ritmus, a ciklikusság, ezért általában zenére adják elő. Gyakran összejövetelek vagy szertartások része. Azt, hogy miként, milyen sorrendben követik egymást a tánclépések, koreográfus dolgozza ki. A koreográfia tehát nem más, mint a mozgástudomány művészete.
A táncművészet világnapja alkalmából beszélgettünk a délvidéki magyar néptánc-oktatás egyik legmeghatározóbb személyiségével, a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ oszlopos tagjával, a padéi születésű, Szabadkán élő néptánc-oktatóval és koreográfussal, Lackó Illéssel.
* Miből fakadt a néptánc iránti határtalan szeretete?
- Természetesen a gyermekkoromból. Számomra ugyanis megadatott a szerencse, hogy nagy családból származom. Szüleimnek sok testvére volt, és az egész életemet a vidámság, az életöröm kísérte végig. A családunk szinte minden tagja játszott valamilyen hangszeren, mindenki énekelt mind káposztataposáskor, mind disznótorkor. Bármilyen összejövetelről volt is szó, az én családom dalra fakadt, táncra perdült. Jómagam is tehát ebbe a vidámságban nőttem bele, és később is olyan pedagógusok foglalkoztak velem az iskoláztatásom során, akik igyekeztek ápolni a népi hagyományainkat. Padén, a szülőfalumban minden jeles dátumot megünnepeltek, különféle rendezvényeket tartottak, amelyeken magam is felléptem az énekkar, illetve a néptánccsoport tagjaként.
* Kisgyermekként a vers és a színjátszás is érdekelte...
- Nagyon szerettem - és szeretem ma is - a verseket, a dalokat és a színjátszást. Általános iskolás koromban számos irodalmi esten léptem fel, és tagja voltam a színjátszó csoportnak is.
* Később mégis a táncot, illetve a népitánc-oktatását választotta hivatásául. Miért?
- Amikor az általános iskola befejezése után szüleimmel beköltöztünk Szabadkára, tagja lettem az akkor századik születésnapját ünneplő Népkör Magyar Művelődési Központnak. Azóta eltelt harmincöt év, és az én egész életem a néptánc körül forgott. Hiszen a tánc az az egyetemes nyelv, amelyet minden ember megért, bárhol éljen is a nagyvilágban. Szavak nélkül, csupán mozdulatokkal fejez ki érzelmeket: örömet és bánatot egyaránt. A táncnak megvan az a csodálatos varázsereje, hogy képes elűzni a szomorúságot, a lehangoltságot, a vidámságot pedig felfokozza. A tánc megkívánja, hogy az ember legparányibb porcikája is ütemre mozduljon. Minden táncnak megvan az alapritmusa, amelyen belül minden előadó másképp érzi magát. Ez az, amit a tánckedvelő közönség lát és érzékelni képes.
* Mondhatjuk tehát, hogy a tánc valójában szerepjáték?
- Egy bizonyos szintig igen. Hiszen a táncosnak nem csupán a mozdulatokra kell odafigyelnie, hanem például az arckifejezésére is. A jó koreográfus minden apró részletre figyel, így lesz a táncból egy olyan kerek egész a színpadon, amelyből a közönség megismerhet egy történetet.
* Kiket említene meg a ma élő nagy táncművészek, illetve -oktatók közül?
- Én Budapesten meg Zágrábban végeztem a tanulmányaimat, és abban a szerencsében volt részem, hogy tanítványa lehettem Martin György világhírű táncművésznek és -oktatónak. Nagyon jó szakembernek tartom, és ugyanúgy csodálom például Novák Ferenc - Tata, Tímár Sándor, Borbély Jolán, továbbá Desanka Đorđević, id. Ivan Ivančan, Stevan Sremac, Vlado Šoc és Dragan Mandičevski, valamint az őket követő korosztály munkásságát is. åket tartom a jelen kor legnagyobb néptáncművészeinek, -oktatóinak.
* Profi táncosként vonult nyugdíjba a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központból. Mikor kezdődött a néptánc-oktatói pályafutása?
- A Népkör MMK keretében működő néptánccsoport vezetését 1976-ban vettem át Báthori Katalintól. Akkoriban három csoportunk volt: a gyermek-, az utánpótlás- és a felnőtt csoport. Nagyon szerettem a munkámat, mert olyan emberekkel dolgozhattam, akik hozzám hasonlóan a szívügyüknek tekintették a néptánc művelését. Külföldön és itthon is nagyon sokfelé képviselték a táncosaim Szabadkát, és szinte minden alkalommal dicsérettel, elismeréssel térhettünk haza a vendégszerepléseinkből. Amíg magam is táncoltam, majd később, amikor oktatóként és koreográfusként készítettem fel a csoportokat a fellépésekre, rengeteget utazgattunk a nagyvilágban. Büszkén mondhatom el, hogy általunk sok nép megismerte a délvidéki magyarok táncát. 1979-től kezdve évtizedeken át jártam a magyarlakta községeket, falvakat, településeket, és oktattam a néptáncot. Csodálatos volt olyan lelkes emberekkel dolgozni, akik szívből művelték azt. Mindemellett huszonöt éven át zsűriztem a Gyöngyösbokrétán, a községi, illetve az ún. zónaversenyeken. A népművelői munkám során nagyon sok emberrel megismerkedtem és sok barátságot kötöttem. Ez az a kincs, amely megfizethetetlen. Az idősekkel való beszélgetéseimből gyűjteményem van, és terveim szerint a közeljövőben megrendezünk az egykori csókai táncosokkal közösen egy összeállítást a Népkör MMK fennállásának 135. évfordulójára.
* A táncra születni kell, vagy elsajátítható csupán tanulással?
- Természetesen az a legjobb, ha valaki tehetséges, ugyanakkor még tanulja is a táncművészet tudományát. Véleményem és tapasztalataim szerint azonban bárkiből lehet kiváló táncos vagy táncoktató, aki szereti, érzi a tánc mondanivalóját.
* Ön szerint az utóbbi időben megfakult-e némiképp a fiatalok körében a néptánc iránti érdeklődés?
- A múltat és a jelent összevetni e téren nem igazán lehet. A népművészetek - ezen belül a néptánc - iránti érdeklődésre minden bizonnyal kihatottak az elmúlt másfél évtized politikai és gazdasági körülményei. Ennek ellenére örömmel tapasztalom, hogy ma is igen nagy érdeklődés mutatkozik meg iránta a fiatalok és a gyermekek részéről egyaránt. A falvakban ugyanúgy megmaradtak az együttesek, mint annak előtte, és egyre több a képzett vezető is. Legalább nyolcan vannak azok, akik az én kezem alól kikerülve folytatták a tanulmányaikat, és lettek hivatásos néptáncoktatók, és legalább negyvenen dolgoznak néptáncoktató-segédként, főleg Magyarországon.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..