Az ember úgy érzi, egy kicsit beleshet valakihez, mint az utcán sétálva a kivilágított ablakon, a kulisszák mögé kukkanthat, hiszen a bemutató előtt a nézőktől csak egy karnyújtásnyira alakulnak a sminkek s a hajak, szaladnak a konyhára egy gyors kávéért, mielőtt csalogatni indulnának be a faluba.

A falu és a környék népe soha nem bízza a véletlenre, már fél órával korábban megérkeznek, hiszen aki későn jön, kénytelen állva nézni az előadást, ráadásul ha nincs szerencséje (mint az idén nekem), akkor éppen olyanok elé kerül, akiknek kedvenc szórakozásuk végigkommentálni az egész estét. (Ha azok a viccesnek szánt beszólások legalább viccesek lettek volna…) Ilyenkor szembesülök vele, hogy ez bizony nem egy színházterem, kint vagyunk falun, ide nem feltétlen csak az jön, aki alig várja, hogy színdarabot nézzen, az is itt van, aki csak azért van itt, mert történik valami. A Tanyaszínházra a falu (és a szomszéd falu) apraja-nagyja kíváncsi. Szóval igen, az ehhez hasonló dolgokat meg kell szokni. S az előadás olyannyira le is kötött, hogy néhány perc után el is feledtem a mókagyárosokat meg a pattogatott kukorica zaját, és már csak a játszókra figyeltem.

Az idén Szigligeti Ede A cigány című, 1853-ban íródott népszínművét dolgozták fel, melyet Crnkovity Gabriella rendezett. Szigligeti nevét talán leginkább a Liliomfi kapcsán ismerhetjük, de A cigány története, mondhatni, nem veszített aktualitásából, annak ellenére, hogy másfél évszázada íródott. Azóta a világ nem sokkal lett elfogadóbb, befogadóbb, kevésbé gyanakvó s rosszakaró. A történet szerint a falu cigány kovácsának, Zsigának (Budinčević Krisztián) két gyermeke van, egy fia, Peti (Sadiković Marijo) és egy lánya, Rózsi (Dedovity Tomity Lea), akinek őrületesen udvarol a sokpénzes Kurta gazda unokaöccse, Gyuri (Mendrei Zsolt). Hogy még összetettebb legyen a dolog, Gyurit másnak szánják, Évinek (Greguss Lilla), Márton parasztgazda (Tóth Dániel) lányának, Évi azonban Rózsi testvérébe, Petibe szerelmes. Rózsi és Peti ugyebár a kovács gyermekei, tehát cigányok, ezért Évi és Gyuri rokonai semmiképp sem szeretnék, ha összejönnének a fiatalok, és a családjukba bekerülne egy cigány — így elkezdik csűrni-csavarni a szálakat, amiben a főkolomposok Kurta gazda és Évi anyja, Julcsa (Szabó Regina). Mindeközben sorozás is van a faluban, így aki szerencsétlenül húz, annak el kell mennie a háborúba, hacsak ki nem váltja valaki sok pénzért. A két fiú közül az egyik bizony rosszul húz. De hogy ne lőjünk le minden poént, és legyen miért kilátogatni a Tanyaszínház előadására, a történet szálait nem bogoznám tovább.

A darab zenéjét ifj. Kucsera Géza szerezte, több dal is elhangzik, melyek között feldolgozások, áthangszerelt népi dallamok is megjelennek, s a koreográfiákban is dominál a néptánc, néhol stilizálva, hangulatokra igazítva, ami jót is tesz neki. Virág György érti a dolgát, nem idegen számára ez a műfaj.

Dedovity Tomity Lea egy igazi, tűzrőlpattant cigány lányt játszik, szépen ellenpontozza őt a visszafogottabb Évit alakító Greguss Lilla. A két férfi, Mendrei Zsolt és Sadiković Marijo pedig, ahogy hősszerelmesekhez illik, magas lángon lobognak, és mind a négyen végigutazzák az érzelmi hullámvasút lentjeit és fentjeit. Megjelennek életképek egy piacról, cigányok kínálgatják portékájukat, aztán belesünk a napszámosok közé is munka- és ebédidőben — az ehhez hasonló hétköznapokból néztem volna még.

Aki szerelemes történetre vágyik, nem fog csalódni. Aki zenére és táncra, az sem, s aki egy kis társadalmi szembesítésre, az sem megy legyintve haza az idei Tanyaszínház előadása után.

A bemutatót koncerttel ünnepelték, a Tamburás Tesók énekeltette és táncoltatta meg a színészeket, valamint a közönség egy részét. A rendezőnek, Crnkovity Gabriellának hagytam egy napot, hogy pihenjen, a bemutató másnapján kerestem fel.

— Most egy kicsit depresszív hangulatban vagyok, és jóleső fáradtság vett erőt rajtam, ami, azt hiszem, természetes. Rám szakadt a fene nagy szabadság. De ez mind kellemes érzés. Már ma azon gondolkodtam, hogy mikor és hova menjek ki megnézni őket a napokban, de úgy döntöttem, visszafogom magam, tudni kell elengedni is, s nem kirohanni már másnap — meséli már otthonról, a teraszon kávézva.

Kíváncsi voltam, hogyan talált rá erre a szövegre, s miért esett éppen erre a választása. Kiderült, az előadás dramaturgja, Oláh Tamás keze van a dologban, ő keresgélt és javasolt neki szövegeket.

— Először öt-hat szöveget kínált fel, s ezek között még nem is volt ott A cigány, de amikor elküldte, jelezve, hogy ő is szívesen dolgozna vele, s elolvastam, éreztem, hogy ez az. Azonnal megindultak a fejemben a képek, és volt ötletem, melyik szerepet kire osztanám. Nagyon megfogott a történetben az, hogy milyen mélységei vannak, és mivel én színészként olvasom, éreztem, hogy jókat lehet majd benne játszani, és a közönség is élvezni fogja. Csak az aggasztott, hogy elsőre nem volt humoros. Itt egy gyönyörű és fontos történet, mondanivalóval, a szerepek is jók, de hol a humor? Szerencsére Tamással beszélgetve, illetve többször elolvasva a szöveget, már ezt is megtaláltam benne.

S valóban, megnézve az előadást, Gabriellának ez az aggodalma így utólag fölöslegesnek tűnik. Őt egyébként már sokszor láthattuk a Tanyaszínház előadásaiban színészként, most azonban azon a bizonyos másik oldalon ült, s instruálta a fiatal kollégákat, színészhallgatókat.

— Azért az elején volt bennem félelem és ijedtség, de már vágytam és vártam is rá, hogy rendezzek a Tanyaszínházban. Én nagyon szeretem Kavillót, az ott töltött időt, de azért féltem. Jó volt velük dolgozni. Kellett egy kis idő, hogy megnyíljanak, megismerjem őket, ők is engem, feltérképezzem, hogyan kell hozzájuk szólni, ezeket mindenképp szerettem volna megkeresni. Az nehezített a folyamaton, hogy az elején még a színházi munkáim miatt el kellett utaznom néhány napra, de utána összecsiszolódtunk, és könnyű volt velük. Ami nehézséget okozott, hogy rengeteg kérdést kaptam. És nem csak tőlük. Én még soha nem dolgoztam ennyi emberrel, azaz nem volt dramaturgom, koreográfusom, zeneszerzőm, kosztümtervezőm stb. Most igen, s ott álltak, várva a válaszaimat. Ezt meg kellett szokni, de jó volt így dolgozni, pozitívan gondolok vissza a próbafolyamatra.

Gabriella több előadás koreográfiáját is készítette, most azonban ezt átadta a már említett Virág Györgynek.

— Amikor elolvastam a darabot, már akkor tudtam, most nem én fogom elkészíteni a koreográfiákat, mert nem tudnám. Már akkor megjelent előttem Virág Gyuri, akivel régi, mély, specifikus kapcsolatunk van, tudtam, hogy nekem és a csapatnak is rá van szüksége. S nem csak azért, mert a néptánchoz nem igazán értek, hiszen itt nem elég a lépéseket ismerni, kell a színészi és az emberi oldal is, s úgy éreztem, mind a három benne megvan. S azt hiszem, jól döntöttem.

A darabban játszik még Kőműves Csaba Bence, Gusztony Endre, Dedovity Tomity Dina, Arnold Zsófia, Nagy Evelyn, Pastyik Nóra, Dupák Fanni, Mihók Olivér, Szőnyi Márton, Bicskei Armand, Virovkić Iván. A jelmeztervező Hodik Annabella.

Ha szeretnék megnézni a tanyaszínházasok előadását, keressék fel őket, egészen augusztus 19-éig úton lesznek. Nézzék meg A cigányt, szurkoljanak együtt a jónak, és miután látták, kérdezzék meg maguktól: kirekesztő vagyok inkább, vagy elfogadó?