Budapest, V. kerület /Lipótváros/ — 2023. június 23.

Idősebb Markó eredetileg is festőnek készült, de pályája kezdetén még mérnöki vizeken találjuk: tanulmányait Pesten és Kolozsvárott végzi, pályakezdő szakmai állomáshelyei pedig a felvidéki Ólubló, illetve Rozsnyó városában voltak. Ez utóbbi helyen készíti el első képeit is. Noha ismert festők műveinek reprodukciói voltak ezek a darabok, arra mindenképp elegendőek, hogy magasabb alkotói körökben is felfigyeljenek tehetségére, amit hamarosan — Pestre érkezését követően — egyre inkább tökéletesíteni kezd. Lankadatlan igyekezetének és egyre kibontakozóbb tehetségének eredményeként idővel szerencsecsillaga is egyre fényesebben ragyog. Egyik leghíresebb, a Visegrád című saját képét 1826-ban készíti el. Ez a mű valójában a magyar tájképfestészet legelső darabja.

Művészete a XVII. és a XVIII. századi heroikus történelmi, illetve ideális tájképfestészetre épül. Tájképei idilli hangulatú, mitológiai, bibliai vagy hétköznapi jelenetek. A Magyar Tudományos Akadémia 1840-ben veszi fel soraiba. Művei világszerte megtalálhatóak köz- és magángyűjteményekben Bécstől egészen Mexikóvárosig. Ez utóbbi azért is fontos, mert a mexikói tájképfestészet Markó műveinek tanulmányozásával és másolásával született meg. (Külső hivatkozás: Wikipédia)

Id. Markó Károly 1860. november 19-én hunyt el az olaszországi Villa di Lappeggiben. Budapest belvárosában — a Lipótvárosban — utca viseli nevét, és egy domborműves emléktábla tesz vallomást a művész (ki)létéről, illetve elévülhetetlen érdemeiről.

„Id. Markó Károly korának kiváló tájképfestője és a Firenzei Fesztészeti Akadémia tanára. Nevét viseli ez az utca. 1791—1860”