Az olvasópróbák már megkezdődtek Molnár Ferenc Ibolyák című vígjátékából és Szigligeti Ede Liliomfijából, de egy énekes-táncos műsort is terveznek a Bega-partiak
Nagybecskereken a Madách Színházban a helyzet - jó ezt leírni - változatlan, vagyis az áldozatkész munka nem szünetel. A társulatoktól, a veteránoktól és a fiataloktól, az énekes-táncos szakosztály tagjaitól szép színházi estéket várhatunk az új évadban, amely már meg is kezdődött: Izelle Károlyék a Mi kell a férfiaknak? című összeállítása Szajánban és Torontálvásárhelyen való bemutatásával, de eleget tesznek majd a szabadkai Népszínház magyar társulata direktora, Kovács Frigyes meghívásának is. A Madách Színház művészi törekvéseit jól tükrözte már a néhány évvel ezelőtt bemutatott színjáték, Bródy Sándor A tanítónő című műve, a Karinthy Frigyes-összeállítás, amelynek szereplőgárdája (zömmel fiatalok) nagy sikert arattak a nagykikindai találkozón, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók szemléjén. Hogy mit mutat majd a mérleg az újabb évad végén, azt még nem tudhatjuk, de néhány fontosabb jel már kiolvasható, hallottuk Izelle Károlytól, a teátrum rendezőjétől, színészétől és szervezőtitkárától.
- Elsősorban arra törekszünk, hogy a magyar drámairodalmat népszerűsítsük - mondja beszélgetőtársunk. - Tesszük ezt olyan műfajokban, amelyeket a Madách Színház sajátos adottságai elbírnak, sőt megkívánnak. Ilyen Molnár Ferenc és Szigligeti Ede egy-egy művének - akár azt is mondhatom - ,,újrafelfedezése” abból a magyar drámatörténeti korszakból, amely még tartogat meglepetéseket és rejtett értékeket nemcsak nekünk, hanem az utókornak is. A huszadik század első felében számtalan remek mű született, főleg vígjáték, és a közönség megkedvelte ezt a görcsoldó műfajt. Nem tagadjuk, hogy ez a két darab félreérthetetlenül a könnyebb sikerek felé mutat, de ezen az úton Molnár Ferenc is járt, Szigligeti Ede nemkülönben. Közönségünk nem lett hűtlen hozzánk, az utóbbi évadokban nem jegyeztünk ,,csúfos bukás”-t, talán azért sem, mert igyekeztünk - ami nem szégyen - a nézők kedvében járni.
* Tudtommal az Ibolyák próbái már megkezdődtek.
- Az Ibolyák - eredeti címe: Az ibolya - leheletkönnyű és leheletfinom színházi tollrajz. Néhány szellemes dialógus, három remek portré: az igazgatóé, a karmesteré, a kóristalányé, sőt egy negyediké, a színházi szolgáé. Hálás feladat jut azoknak a szereplőknek, akik színpadról álmodoznak, akik nem képesek meglágyítani a direktor úr szőrös szívét. Némi irónia, hol több, hol kevesebb, és Molnár Ferenc-i humor - ennyi a receptje a darabnak. Az Ibolyák, ha jól játsszák - mi igyekszünk majd jól megoldani a feladatokat -, remek szórakozás. Könnyed, elegáns, csipetnyit kesernyés előadást ígérünk. Az ,,illatos mezei ibolyá”-t a nagybecskereki Gyermekszínház művésznője, Kovács Hajnalka alakítja, aki A tanítónőben Tóth Flórát játszotta igen jól. További szereplők: ifjú reménységünk, Polyák László, Kósa Zoltán a régi gárdából, Vucskovics Rozália, Dorogi Lívia, Juhász Irma, jómagam, és mások. Számítunk természetesen Jenovai Lajos közreműködésére is. Ennek az előadásnak - kivételesen - díszlet- és jelmeztervezője is lesz.
Szigligeti Ede Liliomfiját az Ifjúsági Pódium fiataljai viszik színre. Ők azok, akik - ahogyan a színházainkban mondani szokás - ,,az alatt a gyanú alatt állnak, hogy nagyon tehetségesek”. Az első szerelem és a Karinthy Frigyes-összeállítás volt a vizsgatétel, mindkettőért csillagos ötöst érdemeltek.
A Liliomfi amolyan ,,örökzöld” színjáték a vándorkomédiások életéből, egy nagy szerelmi kaland Mariskáról és a színészről, Liliomfi úrról, valamint Szellemfiről, Szilvai professzorról, Camilláról, Erzsikéről és a többiekről. Szecessziós külsőségek: a mának, a ma nézőjéhez szóló narrációval. Ebben a várhatóan ,,gyönyörű kép"-ben, csillogó-villogó kosztümökben a fiatalok mellett a veteránok is színpadra lépnek. Követelménye ez a kiváló műnek. Ifjaink nem játszhatnak apákat, anyákat és nagybácsikákat. Mindenki szép és hálás szerephez jutott. Liliomfit Polyák László alakítja, szíve választottját, Mariskát, Kamrás Annamária - aki a nagykikindai színjátszó találkozón a szemle legjobb színésznőjének járó díját érdemelte ki. Itt vannak aztán a többiek: Jenovai Lajos (Szellemfi), Dorogi Lívia (Camilla), Erős Laura (Erzsi), Jakab Dezső (Gyuri, a pincér), Kányainé (Meleghy Bea), Kósa Zoltán (Schwartz Adolf), a két narrátor, játékmester Juhász Irma és Faragó Tünde, mindketten először lépnek fel nálunk. Én - mint kor- és rangidős színész - Szilvai professzor maszkját veszem magamra. Feladat jut a többieknek is, mindazoknak a fiataloknak, akik ebben az évadban kapcsolódtak be színházunk munkájába. Sajnos, két tehetséges tagunkat elvesztettük: Kardos Csilla Újvidéken, Kovács Anikó Szabadkán folytatja a tanulmányait. De az utánpótlással nincs gondunk, ajtónk mindenki előtt nyitva áll, színpadunkon, a Toša Jovanoviæ Népszínház világot jelentő deszkáin mindenki, aki tehetséget érez magában, felfuthat, igazolhatja, hogy a színjátszásra alkalmas.
Egyéb terveink is vannak. Elsősorban eleget kell tennünk a ,,vidéki” meghívásoknak, mert nemcsak Szabadka és Újvidék ad nekünk bemutatkozási lehetőséget, hanem vendégszerepelünk a Bánság és a Bácska falvaiban is, a szórványban. Műsorainknak akkor van létjogosultságuk, ha nem csak mi, a közreműködők szórakozunk jól, hanem az előadások a nézőket is lekötik. Természetesen az énekes-táncos darabjaink iránt a legnagyobb az érdeklődés, kiváló énekesekkel rendelkezünk, akik zömmel a helybeli Emmanuel vegyes kórus tagjai, Konrád Emma segítségére bármikor számíthatunk. Siránkozni nem akarok, az anyagi juttatás olyan, amilyen, az alapítványokból kevés pénz csordogál a számlánkra, akár azt is mondhatom: teljesen megfeledkeztek rólunk az illetékesek, de mi feltaláljuk magunkat, nem adjuk fel, mert azon az estén, amikor fennállásunk ötvenedik évfordulóját ünnepeltük, azt mondtuk: ,,a Madách Színház nemcsak volt, hanem van és lesz is - talán az örökkévalóságig!”