Szép magyar színpadi legendák
BARÁCIUS Zoltán
2005.11.22.
LX. évf. 47. szám
Szép magyar színpadi legendák

Az olvasópróbák már megkezdődtek Molnár Ferenc Ibolyák című vígjátékából és Szigligeti Ede Liliomfijából, de egy énekes-táncos műsort is terveznek a Bega-partiakNagybecskereken a Madách Színházban a helyzet - jó ezt leírni - változatlan, vagyis az áldozatkész munka nem szünetel. A társulato...

Az olvasópróbák már megkezdődtek Molnár Ferenc Ibolyák című vígjátékából és Szigligeti Ede Liliomfijából, de egy énekes-táncos műsort is terveznek a Bega-partiak
Nagybecskereken a Madách Színházban a helyzet - jó ezt leírni - változatlan, vagyis az áldozatkész munka nem szünetel. A társulatoktól, a veteránoktól és a fiataloktól, az énekes-táncos szakosztály tagjaitól szép színházi estéket várhatunk az új évadban, amely már meg is kezdődött: Izelle Károlyék a Mi kell a férfiaknak? című összeállítása Szajánban és Torontálvásárhelyen való bemutatásával, de eleget tesznek majd a szabadkai Népszínház magyar társulata direktora, Kovács Frigyes meghívásának is. A Madách Színház művészi törekvéseit jól tükrözte már a néhány évvel ezelőtt bemutatott színjáték, Bródy Sándor A tanítónő című műve, a Karinthy Frigyes-összeállítás, amelynek szereplőgárdája (zömmel fiatalok) nagy sikert arattak a nagykikindai találkozón, a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók szemléjén. Hogy mit mutat majd a mérleg az újabb évad végén, azt még nem tudhatjuk, de néhány fontosabb jel már kiolvasható, hallottuk Izelle Károlytól, a teátrum rendezőjétől, színészétől és szervezőtitkárától.
- Elsősorban arra törekszünk, hogy a magyar drámairodalmat népszerűsítsük - mondja beszélgetőtársunk. - Tesszük ezt olyan műfajokban, amelyeket a Madách Színház sajátos adottságai elbírnak, sőt megkívánnak. Ilyen Molnár Ferenc és Szigligeti Ede egy-egy művének - akár azt is mondhatom - ,,újrafelfedezése” abból a magyar drámatörténeti korszakból, amely még tartogat meglepetéseket és rejtett értékeket nemcsak nekünk, hanem az utókornak is. A huszadik század első felében számtalan remek mű született, főleg vígjáték, és a közönség megkedvelte ezt a görcsoldó műfajt. Nem tagadjuk, hogy ez a két darab félreérthetetlenül a könnyebb sikerek felé mutat, de ezen az úton Molnár Ferenc is járt, Szigligeti Ede nemkülönben. Közönségünk nem lett hűtlen hozzánk, az utóbbi évadokban nem jegyeztünk ,,csúfos bukás”-t, talán azért sem, mert igyekeztünk - ami nem szégyen - a nézők kedvében járni.
* Tudtommal az Ibolyák próbái már megkezdődtek.
- Az Ibolyák - eredeti címe: Az ibolya - leheletkönnyű és leheletfinom színházi tollrajz. Néhány szellemes dialógus, három remek portré: az igazgatóé, a karmesteré, a kóristalányé, sőt egy negyediké, a színházi szolgáé. Hálás feladat jut azoknak a szereplőknek, akik színpadról álmodoznak, akik nem képesek meglágyítani a direktor úr szőrös szívét. Némi irónia, hol több, hol kevesebb, és Molnár Ferenc-i humor - ennyi a receptje a darabnak. Az Ibolyák, ha jól játsszák - mi igyekszünk majd jól megoldani a feladatokat -, remek szórakozás. Könnyed, elegáns, csipetnyit kesernyés előadást ígérünk. Az ,,illatos mezei ibolyá”-t a nagybecskereki Gyermekszínház művésznője, Kovács Hajnalka alakítja, aki A tanítónőben Tóth Flórát játszotta igen jól. További szereplők: ifjú reménységünk, Polyák László, Kósa Zoltán a régi gárdából, Vucskovics Rozália, Dorogi Lívia, Juhász Irma, jómagam, és mások. Számítunk természetesen Jenovai Lajos közreműködésére is. Ennek az előadásnak - kivételesen - díszlet- és jelmeztervezője is lesz.
Szigligeti Ede Liliomfiját az Ifjúsági Pódium fiataljai viszik színre. Ők azok, akik - ahogyan a színházainkban mondani szokás - ,,az alatt a gyanú alatt állnak, hogy nagyon tehetségesek”. Az első szerelem és a Karinthy Frigyes-összeállítás volt a vizsgatétel, mindkettőért csillagos ötöst érdemeltek.
A Liliomfi amolyan ,,örökzöld” színjáték a vándorkomédiások életéből, egy nagy szerelmi kaland Mariskáról és a színészről, Liliomfi úrról, valamint Szellemfiről, Szilvai professzorról, Camilláról, Erzsikéről és a többiekről. Szecessziós külsőségek: a mának, a ma nézőjéhez szóló narrációval. Ebben a várhatóan ,,gyönyörű kép"-ben, csillogó-villogó kosztümökben a fiatalok mellett a veteránok is színpadra lépnek. Követelménye ez a kiváló műnek. Ifjaink nem játszhatnak apákat, anyákat és nagybácsikákat. Mindenki szép és hálás szerephez jutott. Liliomfit Polyák László alakítja, szíve választottját, Mariskát, Kamrás Annamária - aki a nagykikindai színjátszó találkozón a szemle legjobb színésznőjének járó díját érdemelte ki. Itt vannak aztán a többiek: Jenovai Lajos (Szellemfi), Dorogi Lívia (Camilla), Erős Laura (Erzsi), Jakab Dezső (Gyuri, a pincér), Kányainé (Meleghy Bea), Kósa Zoltán (Schwartz Adolf), a két narrátor, játékmester Juhász Irma és Faragó Tünde, mindketten először lépnek fel nálunk. Én - mint kor- és rangidős színész - Szilvai professzor maszkját veszem magamra. Feladat jut a többieknek is, mindazoknak a fiataloknak, akik ebben az évadban kapcsolódtak be színházunk munkájába. Sajnos, két tehetséges tagunkat elvesztettük: Kardos Csilla Újvidéken, Kovács Anikó Szabadkán folytatja a tanulmányait. De az utánpótlással nincs gondunk, ajtónk mindenki előtt nyitva áll, színpadunkon, a Toša Jovanoviæ Népszínház világot jelentő deszkáin mindenki, aki tehetséget érez magában, felfuthat, igazolhatja, hogy a színjátszásra alkalmas.
Egyéb terveink is vannak. Elsősorban eleget kell tennünk a ,,vidéki” meghívásoknak, mert nemcsak Szabadka és Újvidék ad nekünk bemutatkozási lehetőséget, hanem vendégszerepelünk a Bánság és a Bácska falvaiban is, a szórványban. Műsorainknak akkor van létjogosultságuk, ha nem csak mi, a közreműködők szórakozunk jól, hanem az előadások a nézőket is lekötik. Természetesen az énekes-táncos darabjaink iránt a legnagyobb az érdeklődés, kiváló énekesekkel rendelkezünk, akik zömmel a helybeli Emmanuel vegyes kórus tagjai, Konrád Emma segítségére bármikor számíthatunk. Siránkozni nem akarok, az anyagi juttatás olyan, amilyen, az alapítványokból kevés pénz csordogál a számlánkra, akár azt is mondhatom: teljesen megfeledkeztek rólunk az illetékesek, de mi feltaláljuk magunkat, nem adjuk fel, mert azon az estén, amikor fennállásunk ötvenedik évfordulóját ünnepeltük, azt mondtuk: ,,a Madách Színház nemcsak volt, hanem van és lesz is - talán az örökkévalóságig!”

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..