Kötődés — tettekben kifejezve

Tóth D. Lívia újságíró a beszélgetéssorozat első részében civil szervezetek képviselőivel járta körbe a témát, és arra kérte vendégeit, mondják el, mi jut eszükbe a szülőföldről.

— Közösség, kihívás, megbecsülés — kezdte a sort Kovács Magdaléna, az idén harmincéves törökkanizsai Tiszagyöngye Művelődési Egyesület elnöke. — Egy néptánccsoporttal és egy asszonykórussal kezdtük a munkát, most már három néptánccsoportunk van, az asszonykórus mellé egy lánykar csatlakozott. Emellett citeraszakcsoportot és irodalmi szakkört működtetünk, valamint a tervek szerint a vonós hangszerek tanulásába is intenzíven belefognánk — már csak a tanár hiányzik.

— Otthon maradás, gombosi tűzoltó testület és templom — folytatta a gombosi származású Bóka Olivér, a VaMaDiSz elnöke. — Nem sok magyar egyetemista van Újvidéken, talán 300-400, de ha ennek csak a töredéke volna, velük is ugyanúgy kellene foglalkozni. Mi szívvel-lélekkel ezen vagyunk, nemcsak olyan programokat találunk ki, amelyek több száz embert mozgatnak meg — nyilván a Gólyabuli ennek fontos állomása, ez az első esemény a szemeszterben, ahol találkoznak egymással a magyar egyetemisták, és építi a közösséget —, hanem képzéseket, kulturális programokat is, melyek iránt nincs ugyan tömeges érdeklődés, de ezekkel igyekszünk kielégíteni az eltérő igényeket, minden egyetemistára odafigyelve.

Tóth D. Lívia, Török Ákos, Kovács Magdaléna, Bóka Olivér, Szerda Balázs, Jovánovity Péter

— Haza, közösség, küldetés, valamint küldetés- és közösségtudat — fogalmazta meg Szerda Balázs, az óbecsei Fokos együttes tagja. — Mi a zenekarral megpróbáljuk a hagyományt nemcsak tettekben, hanem szellemiségben is őrizni. Ha meg szeretném válaszolni a kérdést, hogy mi teszi a hagyományt hagyománnyá, akkor azt felelném, az, hogy van valami pozitív energia, generációk és emberek jönnek-mennek, de a hagyomány érték marad.

— A család szeretetének és támogatásának köszönhetően alakult ki bennem az, hogy mindenáron itt szeretnék maradni, és így is lesz. Ezt a barátnőmnek, a leendő feleségemnek is megmondtam annak idején, hogy én Becséről soha nem akarok elköltözni, ha ez neki jó, akkor belekezdhetünk a közös életbe, így rögtön eldőlt, hogy ő jön Becsére — mesélte Jovánovity Péter, az óbecsei Fokos zenekar tagja.

— Közösség, megmaradás, grillpartik — zárta a sort Török Ákos, az Adai Színtársulat és Kulturális Egyesület elnöke. — Az adai civil szervezet célja a közösségépítés és a magyar nyelv ápolása. Az erős kötelék és közösség kialakulása is elősegítheti azt, hogy az ember itthon is megtalálja a boldogulását. Viszonylag kis költségvetésből működünk, az önkormányzat, az anyaország és magánszemélyek, illetve cégek támogatásából, ám ez elég arra, hogy évente 400-500 fiatalt megmozgassunk különféle programokkal, eseményekkel.

A család erős kötelék

A folytatásban Kállai Göblös Nikoletta újságíró vállalkozókkal boncolgatta a szülőföld iránti ragaszkodás témakörét. A többi közt arra kérte beszélgetőpartnereit, árulják el, megfordult-e már a fejükben bármikor is, hogy külföldön vállaljanak munkát, és ha igen, mi csábította őket vissza.

— Vegyszermentes növénytermesztéssel foglalkozunk, a zöldség a fő profilunk, emellett gabonát is termesztünk 20 hektárnyi területen. Néhány terményt feldolgozunk, lisztet készítünk, különféle ivóleveket stb. A tevékenységünkből adódóan van egy jelentős kötődés, kötöttség az anyaföld felé. Én ebben nőttem fel, ez nem pusztán egy tanult szakma, persze van olyan része, amelyet később sajátítottam el. A közösség mellett egyértelműen a család a fontos. Nem akarom, hogy a fiaim gyökértelenek legyenek, szeretném, ha megőriznék a visszanyúló családi múltjukat az életükben ott, ahol élnek — fejtette ki Csikós Árpád tóthfalui biotermelő.

Göblös Nikoletta, Csikós Árpád, Jovánovity Dániel, Tóth Norbert

— A rendezvényszervezésen kívül gyümölcsfeldolgozással foglalkozom, almalevet készítünk — mondta Jovánovity Dániel, az óbecsei Gastro Fest fő szervezője és az oromi Malomfesztivál szervezőbizottságának tagja. — Eljátszottam a gondolattal egyszer-kétszer, hogy mi lenne, ha kint vállalkoznék, milyen utat járnék be, hová tudnék eljutni. Az ötletnél messzebb azonban nem jutottam, mert nem vagyok hajlandó elhagyni Óbecsét, ahol nagyon jól érzem magam, ott van az én kis közösségem, ahol tudok mozogni, alkotni. Valamilyen szinten az is megterhelő volt számomra, hogy három évig Újvidéken laktam az egyetemi tanulmányaim miatt. Minden egyes pillanatot megragadtam arra, hogy otthon legyek, Becsén.

— 2017-ben indítottuk be a sörfőzdét, egy mikro-mikrovállalkozásként — egy picivel több, mint otthoni sörfőzés —, ám sikerült egy olyan ipari technológiát megvalósítani piciben, amellyel minőségi kézművessört tudunk készíteni Rasztik Rezsővel. Büszke vagyok, hogy elértük azt a minőséget, amelyet a nagyobb sörfőzdék Szerbiában, Magyarországon — fogalmazott Tóth Norbert, a zentai Arator sörfőzde tulajdonosa. — Havonta 2700 liter sört tudunk készíteni, nyolcfélét állandó jelleggel tartunk, illetve szezonális italokat is kínálunk. Lokálpatrióta vagyok, de elmondhatom, hogy kipróbáltam a külföldi életet, a középiskolát Magyarországon végeztem, s ebből adódóan a villamosmérnöki tanulmányaimat is ott folytattam. Állandóan azon töprengtem, hogyan tudnék visszajönni, és sikerként élem meg az életemben, hogy Zentán alapítottam családot, illetve nyitottam céget.

Találjuk meg azt, ami itt tart bennünket

A sorozat harmadik részében Homolya Horváth Ágnes újságíró vezette a beszélgetést.

— A mi családunkban hagyomány volt, hogy több lábon állunk, ez most is így van. A szakmám fogtechnikus, de emellett hobbipék lett belőlem, és megalapítottam a Vajdasági Kovászolók Klubját, a férjem pedig méhészettel foglalkozik — ismertette Bálint Németh Eszter kovászoskenyér- és mézkészítő Gombosról. —Leginkább a család volt az, ami itt tartott. Mindenképp azt szerettem volna, hogy a gyerekeim úgy nőjenek fel, hogy találkozunk, együtt élünk a nagyszülőkkel, hogy lássák azt, ahogy dolgozunk, feltaláljuk magunkat, a nagyszülők pedig adják át a tudásukat az unokáknak.

Homolya Horváth Ágnes​​​​​​​, Méhes Béla, Batalo Balázs Melinda, Bálint Németh Eszter, Janek György

— Zeneoktató vagyok, viszont az élet úgy hozta, hogy sajtkészítő lettem, hiszen négygyermekes anyaként nagyon nehéz a zenéből megélni. Én mindig azt éreztem, hogy itt születtem, tehát itt vagyok otthon, a család a fő kiindulópontja mindennek — részletezte Batalo Balázs Melinda sajtkészítő Csonoplyáról.

— Tizenhárom évesen indult a karrierem, amikor a szabadkai Spartacus Úszó- és Vízilabdaklub aktív, eredményes tagja voltam. Akkor kezdtem borászkodni, amikor kineveztek a jugoszláv úszóválogatott edzőjévé, és rengeteg helyre utaztunk, így például Franciaországban kiváló borokat kóstoltunk — emlékezett vissza Janek György borász Felsőhegyről. — Számomra a család és a borászat az itt tartó erő, illetve akkoriban a csapatom, az úszó gyerekek voltak. Rengeteget dolgoztak azért, hogy sikeresek legyenek — mit szóltak volna, ha elmegyek?!

— A Sila Kft. tulajdonosa és igazgatója vagyok, a Vajdasági Fiatal Vállalkozók Egyesületének alapító elnöke. A cég nagy területen fekszik, és a 2010-es évek közepén felmerült az ötlet, hogy foglalkozzunk szőlőültetvényekkel, borászattal is. Ez az egyik szenvedélyünk, hobbink. Emellett nagyon sok olyan közösségépítő dologban veszek részt fő szervezőként vagy alapítóként, mint például a Moravicai Nyári Táborok, a falu különféle rendezvényei — mutatkozott be Méhes Béla borász Bácskossuthfalváról. — Ezen a településen van a családom, itt alapítottam én is családot, itt van a vállalkozásom, soha nem gondoltam arra, hogy elmenjek innen. Bárhonnan érkezem haza, én örömömben dudálni szoktam a Bácskossuthfalva táblának.