A Népkör szakosztálya 2008-ban alakult meg, akkor általános iskolásokból állt a csoport. Időközben felnőtt egy generáció, némelyek középiskolások lettek, ezért a szakosztály vezetői, Greguss Zalán és Ralbovszi Csaba két részre osztották a csapatot, így alakult meg a Fabula Rasán belül a Színjátszó és a Gyermekszínjátszó Grund. Most a nagyok, a középiskolások nyűgözték le a közönséget Shakespeare vígjátékával, amely Szent Iván-éjkor játszódik, azon a szerelmes éjszakán, amikor a hiedelmek szerint bármi megtörténhet. A Színjátszó Grund tevékenységéről Greguss Zalánnal, a szakosztály egyik vezetőjével beszélgettünk.

• Milyen utat járt be a Fabula Rasa a kezdetek óta?

— 2008 karácsonyán volt az első fellépésünk, majd jött egy kisebb előadás, a Fából vaskarikát. 2009 tavaszán megvolt az első nagy bemutatónk, A dzsungel könyve című musical, amely hatalmas sikerélmény volt a gyerekeknek. A következő években megjártuk a Pál utcai grundot, Örkény-egyperceseket játszottunk fél órában, a Négyszögletű kerek erdőben rendeztünk szavalóversenyeket. 2011-ben kettévált a csoport, középiskolás és általános iskolás csoportra. A nagyokkal B. B. Rozália Stranger in the night című darabját állítottuk színpadra, míg a kicsik Varró Dániel Túl a Maszat-hegyen című darabját vitték színre. Majd jött Tasnádi István Rovarok és Weöres Sándor A holdbeli csónakos című előadása. Sikerekben is volt részünk, csak a tavalyi évben öt színészi díjjal, legjobb rendezői díjjal, és ami számomra nagyon fontos, hogy mindenhol a legjobban együttműködő és legösszetartóbb csoport díját kaptuk. Szeretek a színjátszó grundon dolgozni, mert nemcsak a munka jó, hanem a hangulat is, különböző korosztályok, ízlések, igények találkoznak, a más-más iskolákból érkező gyerekek pedig igazi barátok és színpadi partnerek lettek.

• Gyermekszínjátszó kört vezetni, koordinálni, bemutatókra készülni, utakat szervezni nem kis feladat. Valahogy mégis azt látom rajtad a bemutatókon, hogy ezek a dolgok feltöltenek energiával...

— Látni negyven gyerek bemutató utáni örömét csodás érzés, amely hihetetlen energiát és kedvet ad a további munkához. Persze fárasztó eljutni egy-egy bemutatóig, vagy külön odafigyelni minden gyerek igényére az utazások alkalmával. Az elmúlt évben a „mikor érünk már oda?” kérdést hallottam a legtöbbször.

• Mit szeretnétek elérni Ralbovszki Csabával? Arra gondolok, hogy van-e olyan színpad, amelyre szeretnétek eljuttatni a gyerekeket?

— Csabával nagyon különbözőek vagyunk, és ez jó. Nekem az a fontos, hogy a fiatalok megszeressék a színházat, és ha adódik rá alkalom, akkor tovább csinálják. A csoportból többen játszanak a szabadkai Népszínház előadásaiban, vagy bekérik magukat egy-egy próbára, hogy közelebb kerüljenek egy színházi folyamathoz. Más színjátszó csoportokkal is együttműködnek, amit nagyon fontosnak és jónak tartok. A Népszínház előadásaiban való szereplés arra ad alkalmat, hogy egy-két szakmabéli is felfigyelhessen rájuk. Meg vagyok elégedve, mert a Népkör MMK támogatásával eljutottunk minden fesztiválra, amelyre szerettünk volna. Remélem, hogy a jövőben bővülnek még a lehetőségeink.

Dedović Tomić Dina a kezdetek óta tagja a Népkör szakosztályának. Immár ő is a középiskolások táborát erősíti. A Szentivánéji álomban Helénát alakítja.

— Amikor elkezdtem a Fabulába járni, még negyedikes általános iskolás voltam. Most elsős középiskolás vagyok. Nagyon sok minden történt velünk ez idő alatt. Sokat változtunk és fejlődtünk. Én úgy érzem, nyitottabb, szabadabb vagyok a színpadon, és ennek köszönhetően talán egy kicsit az életben is. A próbák folyamán a tanárok elképzeléseit igyekszem a lehető legjobban színpadra vinni, a legjobban megfelelni a követelményeknek. Mivel csoportunkban a legfiatalabbak közé tartozom, próbálok felzárkózni. Befelé forduló ember lévén a Fabulában szerzett tapasztalataimat igyekszem az életben is kamatoztatni. Ezek közé tartozik a csapatmunka, az együttműködés, a kreativitás és a tolerancia is. Nagyon meglepődtem, amikor rám osztották Heléna szerepét, és nagyon nagy megtiszteltetést éreztem. Ez a szerep óriási kihívás számomra, mivel a hős karaktere is igen messze áll tőlem, a partnerem is rendkívül erős egyéniség és tehetséges színjátszó. Attól tartottam, hogy nem tudom elég jól megformálni Helénát.