A helybéliek által megidézett történelem eseményeinek átiratát* a Duna-parton felállított, a projektum fővédnökeinek logojával is ellátott pannókról emeltük be jegyzetünkbe.

Fotóinkat a Kucsera Emlékév (1919—2019) szerves részét képező tematikus helytörténeti útvonal érintőpontjain készítettük. A harangjait a terror elleni felkelés szolgálatába állító Keresztelő Szent János-plébániatemplomnál, a Városházánál, a Plébánia előtt és a Római Katolikus Legényegylet egykori székházánál. Továbbá a Weresmarthy-villa és a Kucsera-kereszt tövében, a hajdani római katolikus „alsó temető” (ma buszpályaudvar) és a Kálvária vidékén, illetve a nevezett stációk közötti vonulatokon.

A szerző felvételei

A korabeli történések idején mindössze huszonhét éves káplán – önfeláldozó hite, haza- és emberszeretete, illetve a közösségéért hozott (vér)áldozata révén, ma is követendő példakép. Lehet. Legyen!

Történelmi adalékok*

„1919.március 20-án a kommunisták puccsszerűen átvették a hatalmat Magyarországon. Másnap, március 21-én Budapesten kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A kommunista hatalom látszólag egyenlőséget és vallásszabadságot hirdetett az embereknek. Az ígéret leple alatt azonban államosítottak, kisajátították a javakat, a hitükhöz hű keresztényeket üldözték, elkobozták az egyházi tulajdont, zaklatták a templomba járó híveket és a papgyilkosságtól sem riadtak vissza. Szentendrén sem történt ez másképp: a kommunisták eltávolították a vezetőket a törvénykezésből, a rendőrség helyett felállították a Vörös Őrséget. „Minden a miénk” jelszóval zsarolni kezdték a jómódú iparosokat, kereskedőket, elkobozták a vagyontárgyaikat, többeket letartóztattak és börtönbe zártak. Lefoglalták a zárdát (a mostani Szent András iskolát), beszüntették a vallásoktatást, az egyházak földjeit, ingatlanjait elvették. A forradalomtól való félelmükben túszokat kezdtek szedni. A törvénytelenségek sorozata dühöt váltott ki a polgárokban, forrt az elégedetlenség, az emberek szervezkedni kezdtek a kommunista uralom ellen. 1919.június 24-én betelt a pohár: félreverték a Plébániatemplom harangját, ez volt a jel a lázadásra a Tanácsköztársaság terrorja ellen. A kommunisták azonnal letartóztatták Kucsera Ferencet, a helyi káplánt. Habár ő nem volt a szervezők között, a vörösök úgy gondolták, ha valaki, ő biztosan tudja, ki adta meg a jelet a felkelésre, ki húzta meg a harangot. A terrorkülönítmény tagjai hiába vallatták, Kucsera Ferenc nem árulta el, ki harangozott, ezért a Duna-parthoz közeli Weresmarthy-villában berendezett pártházba kísérték. A pártházban kínvallatásnak vetették alá, de ő hallgatott. Védte a harangozót, a nyolc gyermekes családapát. Ezek voltak az utolsó szavai: „Magamról már mindent elmondtam, másokról nem mondhatok semmit.” Mivel a káplán a többszöri halálos fenyegetés és kínzás ellenére sem volt hajlandó beszélni, a vörös tisztek azonnali hatállyal kimondták rá a halálos ítéletet. Kucsera Ferencet este fél kilenckor kivezették a Duna-partra, arccal Szigetmonostor felé állították. „Kettő a fejére, kettő a szívére célozzon” – hangzott a parancs, majd eldördültek a lövések. A Duna-parton, mártírhalálának helyszínén a szentendreiek keresztállítással emlékeztek meg Kucsera Ferenc áldozatvállalásáról. A „Kucsera-kereszt” máig őrzi a vértanúhalált halt káplánnak, Szentendre hősének emlékét.”   (* forrás: Tyekvicska Árpád, Ferenczy Múzeumi Centrum)

Még több kép! ▼