A múlt héten lezajlott pápaválasztásból — különösen a bulvársajtó és azok jól értesült szakértői — ezúttal is megpróbált érdekeknek alárendelt ügyet kreálni. Különféle internetes kiadványok találgatni kezdték, hogy melyik ország bíborosa jöhet számításba a választáskor. Nem egy külföldi lap Erdő Péter magyar bíboros esélyeit mérlegelte, mondván, hogy erős hálózatot épített ki, és XVI. Benedek pápa irányvonalát követi az egyházon belül. Csakhogy a pápaválasztás nem focimeccs, nem internetes szavazás, de még csak nem is politikai döntés, hanem értékválasztás. Erről feledkeztek meg a jól értesült szakértők információira támaszkodó újságírók, és amikor a választás után kiderült róluk, hogy jósnak ugyan nem, esetleg nevekkel dobálózó öregasszonynak válnának csak be, akkor azonnal össztűz alá vették az új pápát, és igyekeztek rosszhírét kelteni.
Jorge Mario Bergoglio 76 éves, párbeszédre kész személyiség. Az első latin-amerikai és az első jezsuita pápa. Tömegközlekedési eszközt használ, palota helyett lakosztályban lakik, síkraszáll a szegényekért. 1936. december 17-én született Buenos Airesben olasz bevándorló munkásszülők gyermekeként. Ötgyermekes családban nőtt fel, édesapja Olaszországból vándorolt ki Argentínába, majd vasúti munkásként dolgozott. Kémiát tanult, később mégis a papi hivatást választotta. 1958-ban, a szeminárium elvégzése után belépett a jezsuita rendbe. A filozófia doktora cím megszerzése után irodalmat, pszichológiát és filozófiát tanított, 1969-ben szentelték pappá. A kiváló vezetési képességekkel megáldott Bergoglio 1973-tól hat évig a rend tartományfőnöke, 1980-tól annak a szemináriumnak a rektora volt, amelyben tanulmányait elvégezte. Doktori értekezését Németországban készítette el. 1998-ban lett Buenos Aires érseke, 2001-ben kreálta bíborossá II. János Pál pápa. Három vatikáni kongregációnak is tagja, 2005 óta az Argentin Püspöki Konferencia elnöke.
Bergoglio teológiai gondolkodásában inkább mértékletes, párbeszédre hajló ember. Küzd a társadalmi igazságtalanságok ellen, határozottan kiáll a szegények mellett, egyúttal pedig keresztény állhatatossággal küzd a hagyományos családi értékekért. Aszketikus hozzáállással viszonyul a világhoz: tömegközlekedéssel jár, nem költözött be a főpapi rezidenciába, s állítólag még az ételeit is maga készíti. Sokoldalú: jó szakács, szereti az operát, a görög műveltség barátja, Shakespeare és Dosztojevszkij a kedvenc írója. Jól úszik, erős, holott gyerekkora óta tüdőproblémái vannak.
Ferenc pápa nemcsak egy argentin főpap, aki történetesen olasz származású, hanem az a jezsuita, aki a szegényekért mindig síkraszáll. Névválasztásával Assisi Szent Ferencnek adózott s tette magáévá életprogramját. Szent Ferenc ugyanis semmit sem akart magának, minden vagyonát feláldozta a hit érdekében, csak az elesettekért élt, akikben meglátta Krisztust. A jezsuita Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires eddigi érseke egyértelművé tette, hogy Assisi Szent Ferenc, a szegények szentje után választotta magának ezt a nevet, ugyanakkor Itália védőszentjének nevével meg kívánta erősíteni az olasz földhöz fűződő lelki köteléket, ahhoz a földhöz fűződő tartozását, ahonnan családja is származik.
Assisi Szent Ferenc a béke, a mértékletesség és a szegények szolgálatának jelképe.
Az argentin egyházfő követhette volna bármelyik elődjét, Benedeket, Jánost, Pált, Piuszt, de inkább nem politizált, hanem meghirdette az emberekért tenni akaró egyház idejét.
Ferenc pápa a külsőségekben sem követi elődjeit. Szerda este a megválasztását követő bemutatkozásakor nem viselt bíbor vállgallért, de az őt köszöntő bíborosokat sem a trónon ülve, hanem állva fogadta, az aranyfeszület helyett pedig régi keresztjét viseli.
A pápa vasárnap délben a Szent Péter téren és környékén összegyűlt hívők előtt mondta el első Úrangyala imáját, majd rögtönözve beszélt Isten bűnmegbocsátó hatalmáról. Mint mondta, egy kevés irgalmasság megváltoztatja a világot. Hozzátette, hogy jó az, ha az emberek az Úrnak szentelik a vasárnapot, és a héten egy napon egymással találkoznak és beszélgetnek.