A Mailath-kastély - hivatalos fotó a katalógusból

Donji Miholjac egy kisváros Horvátországban, tízezer lakossal, nem túl messze a határtól, az Eszék-Baranya megyében. A hitelesség kedvéért nem árt megemlíteni, hogy sokkal közelebb van a magyar határhoz, mint hozzánk. Egészen pontosan három kilométerre, Harkányhoz pedig tízre. Mivel elsődleges céljuk a gazdaság fejlesztése, a munkanélküliség csökkentése és a kivitel növelése, ezt a tényt, vagyis az Európai Unió piacainak a vonzáskörét kiemelkedő helyen hangsúlyozzák a településről szóló valamennyi ismertetőben.
Indulás előtt példányszámfelelősünk felhívta a figyelmemet, hogy valamikor a Hét Napnak voltak Donji Miholjac-i előfizetői is, de a jelenlegi magyar lakosságról nem sikerült semmi konkrétat megtudnom. A polgármesternek nincsenek hivatalos adatai, a kérdésemre csak annyit válaszolt, hogy valóban élnek ott magyarok, de nem tudja, mennyien, hiszen ezek a családok inkább csak otthon beszélnek az anyanyelvükön. Ezzel szemben a honlapjukon találtam magyar nyelvű ismertetőt is, ami bizonyára inkább az esetleges turistáknak szól. Ebben az összeállításban a városkát - félig magyarul, félig horvátul - Alsó-Miholjacnak nevezik, pedig lehetne akár Alsó-Mihályfalva vagy -városa is, hiszen a városnapot, szeptember 29-éhez, Szent Mihály ünnepéhez kötik. Az első írásos dokumentum a templom építéséhez kapcsolódik, 1057-ben készült, és Szent Mihálynak ajánlották fel. A későbbi fellendülés a Prandau családhoz kötődik, melynek tagjai 1721-ben érkeztek a vidékre.
A Donji Miholjac-iak valamikor nagyon régen jártak utoljára Zentán, még azokban az időkben, amikor országszerte (az egykori Jugoszláviára gondolok) zajlott a Znanje imanje (A tudás hatalom) című vetélkedő, amelyet a televízió is közvetített. Aztán az ismert körülmények miatt - ugye, így szokás mondani? - megszakadtak a kapcsolatok. A két város vezetősége ezt igyekszik most felújítani, nem kis sikerrel, hiszen a jó szándék mindkét fél részéről megvan. Szeptember 11-én, Zenta ünnepén, a horvátországiak vendégeskedtek a Tisza partján. Ezt a látogatást viszonozta most Juhász Attila polgármester, amikor eleget tett a meghívásnak Donji Miholjac napjára.
A határt Gombosnál léptük át. Komolyabb gond nem volt, a vámos érdeklődését csak egy kicsit keltette fel az ajándékba vitt festmény, aztán továbbengedett minket. Szarvason a házak falai még mindig ,,őrzik” a lövedékek nyomait. Némi borzongással bámultuk a lyukakat, de kizárólag a kocsiból, pedig nagyon szerettem volna fényképezni. Aztán mégiscsak elővettem a gépet, mert nem tudtam megállni, hogy csak elmenjünk a határban, a szántóföldeken sűrűn kitűzött táblák mellett, amelyek az aknaveszélyre figyelmeztetnek.
Egy színes katalógust lapozgatva már az autóban eldöntöttük, hogy Donji Miholjacon mindenképpen megnézzük a Mailath-kastélyt, de ez a vágyunk sokkal egyszerűbben teljesült, mint gondoltuk volna. A patinás épület ad ugyanis otthont a városházának. Belépve volt min ámulni-bámulni! A kastély a XX. század elején épült, az Osztrák-Magyar Monarchia idején, Moller István magyar építészmérnök tervei alapján, az angol Tudor-stílusban. Az állítólagos ok az volt, hogy Mailath gróf megígérte I. Ferenc Józsefnek, mire újra a városba jön, épít neki egy vadászkastélyt, hogy legyen hol megszállnia. Az objektumnak központi porelszívó rendszere, saját vízvezetéke volt, háromféle módon fűthették, a kézzel faragott fafüggöny pedig a belsejét védte a nyári melegtől és a téli hidegtől - vagyis a maga korában a legmodernebbnek számított. Az önkormányzat nagy gondot fordít rá, folyamatosan renoválják, jelenleg is folynak a külső munkálatok. Hasonló csodának számít a hozzá tartozó díszkert is.
Ha erről a horvátországi városkáról beszélünk, nem hagyható ki, hogy a környezetében kiváló helyek vannak azok számára, akik kedvelik a halászatot és a vadászatot. A történet szerint valamikor számos kiemelkedő személyiség járt ide, többek között Ferenc József császár és Ferenc Ferdinánd trónörökös. A mostani elöljárók is szeretnék kihasználni ezeket a lehetőségeket, ezért elsősorban a falusi, azon belül is a halász- és a vadászturizmus fejlesztését tervezik. Említést érdemel még a Podpanj nevű természetvédelmi terület, amely 250 madárfajnak ad otthont.
Röpke látogatásunk végén az egyik boltban vásárolunk eszéki sört, Goga és Dado csokoládét, Ki-ki cukorkát. Csak úgy, nosztalgiából. Amit már nagyon kevesen értenek meg. Szerintem az elárusítónő is egyszerűen csodabogaraknak nézett minket.