Június 21-én van a nyári napforduló, a naptárreform miatt azonban három nappal később van Szent Iván, avagy Keresztelő Szent János ünnepe, melyet ősidők óta mágikus erővel ruháznak fel az emberek. A topolyai tájházban koszorúfonással, a naphoz fűződő népszokások és hiedelmek átadásával, majd tűzgyújtással, almasütéssel, tűzugrással, esti koncerttel és az új keletű, ám elmaradhatatlan csokiszökőkúttal ünnepelték e jeles dátumot.

Örömtűz

Crnkovity Edit, a topolyai művelődési ház munkatársa, aki hobbiszinten foglalkozik virág- és koszorúkötészettel, elmondta, hogy a hagyományos Szent Iván-napi koszorúba gyógynövények kerülnek.

— A néphagyomány szerint ha a Szent Iván-i koszorút felakasztjuk az ajtóra, az eresz alá a ház elejénél, akkor a házat kikerüli a villámcsapás. Az az igazság, hogy én minden évben készítek virágkoszorúkat a gyerekekkel, aztán hazaviszem az enyémet, és kiakasztom a bejárati ajtóra vagy mellé, és egész évben ott van.

Bakos Barbi a csoda szép virágkoszorúval

Bakos Barbi, aki a második osztályt fejezte be, nagyon ügyesen kötötte a virágkoszorúkat, és nekem is örömmel mutatta, hogyan kell, sőt azt is jól tudta, miért készülnek ezek a Szent Iván-napi fejékek: azért, hogy szépek legyünk.

— Levendulából, rozmaringból és rezgőből összekötöttünk kis virágcsokrokat, azokat rákötöztük egy koszorúalapra, végül rátettünk egy masnit is, aztán meg rákerült a fejünkre — mesélte, majd elmondta, hogy ő már gyakorlott tűzugró, hiszen nem először vesz részt ilyen rendezvényen az édesanyjával, s kívánni is szokott valami titkosat ezen a varázslatos estén.

Sihelnik Ágnes a kíváncsian figyelő gyereksereggel

A Szent Iván-napi tűz ugyanis különleges, varázserejű: világosat hoz, és meleget, elégeti a rosszat, megszabadít bennünket minden gonosztól — magyarázta a gyerekeknek Sihelnik Ágnes, a szervező Topolya Község Művelődési Háza programkoordinátora, és arról is mesélt nekik, hogy ezen az éjszakán nyílik a páfrány, és a régiek azt tartották, hogy aki megtalálja a páfrány virágát, majd hazaviszi, az utána megérti az állatok nyelvét. Ismertette a tágra nyílt szemmel figyelő kisebb és nagyobb lányokkal, fiúkkal a Szent Iván-napi szokásokat:

Tűzugrás

— Miért ugorták át egykoron — és néha még ma is — a tüzet a legények és a leányok? Azért, hogy egészségesek legyenek, ne legyenek betegek. A férjhez menés előtt álló nagylányok pedig azért, mert úgy gondolták, hogy minél szebben és magasabbra ugranak, annál ügyesebb fiatalasszony lesz belőlük, és egészséges gyermekeik fognak születni. Topolyán száz évvel ezelőtt úgy tartották, hogy aki a Szent Iván-i tűzben megsüt egy almát, és azt megeszi, utána nem fog fájni a torka. A másik lehetséges magyarázat, hogy régen az orvostudomány nem volt ilyen fejlett, így nagyon sok gyermek nem épült fel a betegségből. Úgy vélték, az ebben a tűzben megsütött alma felkerül a mennyországba, ahol a meghalt kisgyermekek is tudnak belőle enni. Nagyon sok helyen éppen ezért nem ettek a megsütött almákból.

Áron és édesapja a Szent Iván-i tűzben sült almával

Szent Iván tüzét egykoron alkonyatkor gyújtották meg, és egészen reggelig énekeltek mellette — tette hozzá. Ezért tartja úgy a mondás, hogy valami olyan hosszú, mint a Szent Iván nótája — fogalmazott Ágnes, majd három rövidebb dalt tanított a gyerekeknek.

Szent Iván-i koszorús hölgyek

— Megraktuk, megraktuk, négyszögölre raktuk / Csak addig el ne aludj, míg én nálad vagyok / Míg én nálad leszek, nálad énekelek / Dicsérendő az Atya e világon — énekelték. Majd amikor meggyújtották, ezzel a nótával folytatták: — Ég a tűz, Szent Iván-i tűz / Hadd égjen csak, hadd lobogjon / Minden sánta meggyógyuljon / Ég a tűz, Szent Iván-i tűz — s végül az öröm dala követezett — No, ti apró diákok, lassan csengessetek / Hogy aludjék Szent János fényes napfelkeltig / Rengő alá rengő. Gímesi zöld erdő.

Ethnokor-koncert a lemenő nap fényében a topolyai tájház nyári színpadán

A tízéves Csordás László Áron először vett részt a topolyai Szent Iván-esti rendezvényen. Szüleivel és egy évvel idősebb nővérével, Dorkával érkezett — nem kellett otthon sokat noszogatni, hogy kimozduljon a házból.

— Elmondták, hogy lesz tűzugrás, és máris mondtam, hogy menjünk! Szeretem a tüzet is, az ugrást is, és egyáltalán nem féltem, hogy a parázs felett esetleg megégetem magam. Az almasütés is izgalmas volt: a fóliába csomagolt gyümölcsöket mi dobhattuk bele a tűzbe, és utána egy pálcával szedtük ki. 

A többéves hagyománnyal bíró rendezvényt Topolya Község Művelődési Háza szervezte a Nefelejcs Kézimunka-egyesület tagjainak segítségével a helyi tájházban, az idén a Szent György-naptól Márton-napig elnevezésű rendezvénysorozat keretében, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatott. Ennek a programnak a második állomása volt a Szent Iván-nap. Az este az Ethnokor együttes — Bakos Árpád, Miroslav Jovančić és Bališa Pešikan — Napnak feljötte koncertjével zárult a tájház nyári színpadán.