Természetes, hogy ilyenkor mindenki saját településén és terepén a saját szokása szerint emlékezik meg, viszont a Dunatáj szervezetben született kezdeményezés szerint nemcsak arra van szükség, hogy befelé tekintsünk, hanem arra is, hogy a jeles napot a vallási és a történelmi jelentőségnek adózás mellett arra is felhasználjuk, hogy egybegyűljünk a földrajzi központban, azért is, hogy lássuk és láttassuk, hogy vagyunk még, és erőt gyűjtsünk az elkövetkező mindennapokra.

A karmelita kolostor melletti Szent István-templom már egy évtizede ad helyet az ünnepség vallási részének, ide gyűlnek egybe a város és a környező falvak lakosai, valamint a társadalmi-politikai szervezetek képviselői. Ebben az évben celebránsnak Zélity Mihály bezdáni plébánost választották a magyar nyelvű misén, aki ebben az évben ünnepli papi működésének 25. évfordulóját.

A rendezvény fényét fiatal előadók közreműködése is emelte, Orsovai Hedvig, a Liszt Ferenc Akadémia növendéke Mozart Ave Verum Corpusát adta elő, míg Kovács Trisztán a Hazám, hazám áriával készült. Érdemes megjegyezni, hogy fiatal előadók tehetsége mellett a befektetett munkájuk is megmutatkozott.

Az ünnepi beszédek jó része Szent István intelmeinek motívumaira épült, hangsúlyozva, hogy ezek több mint ezer éve íródtak, a tanácsok érvénye mind a mai napig megmaradt, jelentős tanulságokat hordozva különösen azok számára, akik a szórványban alapítottak, alapítanak családot, és itt képzelik el életüket. A rendezvényt népviseletes felvonulás és az immár hagyományos Szent György téri körtánc zárta, melybe minden résztvevő vagy csak éppen arra járó bekapcsolódhatott.